Subaru és Samara egy szinten...

2002.09.23. 12:13

Végre - sóhajtott hatalmasat Érdi Tibor, mikor elsőként mászott fel a Mecsek Rali céldobogójára. A hegyek között visszhangzó nyögést már szombaton is hallhatták a környékbeliek, mikor a másodosztályban Ladás győztest hirdettek. Szeretett volna Colin McRae is ilyet sóhajtani vasárnap San Remóban, de most nem jött össze.

 
   
   

Menjünk most a szokásos helyett visszafelé, kezdjük a másodosztállyal. A Rali 2 az utánpótlás kinevelésének feladatát hivatott betölteni. Így aztán régebben nem sokat foglalkoztak velük, mindenféle szedett-vedett autókat engedtek rajthoz állni. Aztán egyik napról a másikra (na jó, egyik évről a másikra) hirtelen nem engedték többé versenyezni a kereklámpás Zsigulikat, mondván: ezer éve nem gyártják őket, nincs gyári alkatrészellátás. Kötelezővé tették a versenyzők számára a tűzálló overállt, és tovább szigorítottak a biztonsági előírásokon.

 
   
 

Ekkor a mezőny létszáma a felére csökkent, ebbe persze az is belejátszott, hogy megszűnt a boldog-boldogtalannak való lincenc osztogatás is. A kb. 60 párosra fogyatkozó mezőnyben (a 90-es évek elején jócskán 100 fölött volt) az A csoportos Ladák és Skodák uralkodtak. Aztán ezek szép lassan háttérbe szorultak, és megkezdődött a széria, N csoportos Hondák virágzása. Az 1.6 motor nagy teljesítményével, 200 fölötti végsebességével nem tudták felvenni a versenyt az 1.3-as ízig-vérig versenyautók, hiába volt jobb a fékjük, a gyorsulásuk és a kanyarsebességük.

Melyik a jobb?

A helyzeten nem sokat változtatott az 1600 köbcentis, A-csoportos Ladák indulásának engedélyezése. Nincs, aki ki tudná autózni ezeket. Így évek óta a rizsrakéták uralják a másodosztályt. Nem versenyautók, nem kell hozzájuk különösebb vezetési tudás (nagy gáz, nagy fék és nyersz), naná, hogy egyre több lett belőlük. De most a hétvégén megtört az uralmuk.

 
   
   

Boroznaki Tibor az A6 kategóriás Lada Szamarával megnyerte a versenyt. Régóta látszott, hogy érzi az orosz vasat, de ha sikerült is egyszer-egyszer abszolút időt autóznia, utána általában eldobta a vasat. Nem is kicsit. Most azonban minden összejött. A hét gyorsaságiból négyet megnyerve maga mögé utasította az összes N-es Civicet. Egy tavalyi anekdota jut eszembe. Boroznaki első abszolút időt menő gyorsaságija után kérdezte tőle egy hondás :
-Az én autóm egyenesben 200 fölött tud menni. A tiedé mennyit tud, hogy legyőztél?
-145 km/h.
-Igen? Akkor mennyivel mész a kanyarokban?
-145 km/h.


A második helyen Sarlós Norbert végzett Honda Civic-kel (mi mással?), a harmadik helyre pedig Keller Péter gurította be Magyar Suzukiját. Az orosz autós mezőnyben mindenképpen meg kell említeni Kronome Ákost, aki a hátsókerekes brigád (Lada 2107) hírnevét tovább erősítette az abszolút 5. helyezésével.

 
   
 

Az első osztályban sem volt kevesebb izgalom. A pénteki prológ még nem árult el semmit az erőviszonyokról. A létrejött Ifj.Tóth-Érdi-Benik túl sablonos sorrend volt ahhoz, hogy bármilyen találgatásokba kezdjünk. Szombat reggel azonban már látszott, hogy Janika Peugeot-ja igenis utolérhető, sőt. Benik Balázs végre ismét a Ford Focus WRC-t taposhatta, és az első gyorson rögtön rápattintott 6 másodpercet Érdi Subarujára, és több, mint hetet Janikáékra. A következőt is megnyerte, és még a harmadik gyors után is ő vezette a tabellát. Aztán jöttek a gondok, a számla meg a gondnok helyett a fék, majd a kormányszervó adta meg magát.

Az intenzív esőben először versenyző Benikék 25 másodperces hátrányba kerültek, Érdiék pedig átvették a vezetést. A Ford megjavítása után ismét kezdett felzárkózni az OMV-s csapat, és Janika is egyre jobban szorongatta Érdit, míg a nap utolsó gyorsaságiján meg is előzte őt, 3 tized másodperccel. Az élen viaskodó trió mögött a többiek egyre jobban leszakadtak. Ez nem jelenti, hogy ott nem folytak hatalmas csaták, csak éppen az első három sorsába nem tudtak beleszólni.

 
   
   

A verseny előtti baleset miatt autó nélkül maradt Aschenbrenner tövig rágta a körmeit, hogy vajon letaszítja-e őt az N csoport összetettjének éléről az Oroszlán testvérpáros. A köröm rágás az első gyors végéig tartott, hiszen a váltó hibája már ekkor kiestek a kissé fiatalabb Mitsubishivel nyomuló Oroszlánék. Az N csoport bajnoki címe így eldőlt, Asi megvédte. Ez a mutatvány évek óta nem sikerült senkinek.

A TotalCar csapata vegyes érzelmekkel vágott a hétvégének. Összetettben a harmadik helyről igencsak könyörgő szemekkel néztek az autójukra, hogy valahogy bírja ki a két napot. Legnagyobb ellenfelük, Bazsóék most valóban igazoltan voltak távol, mivel a verseny előtt belefutottak egy szerencsétlen balesetbe, így ők is autó nélkül maradtak. Balogh Jani, és új navigátora Bahor Bea számára azonban így sem lett könnyebb a feladat, hiszen Radó István értékes pontokat rabolhatott volna el tőlük. Azonban a vizes pályákon a kevés eső gumival ők taktikáztak jobban, és az első napot tetemes, de nem megnyugtató fél perces előnnyel zárták Radóék előtt.

 
   
 

A második nap első gyorsaságiján Érdi rögtön visszavette a vezetést Janikától és többé el sem engedte. A különbség hol nőtt, hol csökkent köztük, ami mutatja, hogy Janika azért próbálkozott, de most nem jött össze neki. Érdi Tibor évek óta először állhatott a dobogó legfelső fokára. Benik Balázs az első napi 4 gyorsasági győzelem után a második napon is megnyert egyet, de csak a harmadik helyen végzett Janika mögött. A nap legnagyobb bukását Turán Frici adta elő, aki az A8 ötödik helyéről dobta árokba Toyota Celicáját, a mezőny végének nem nagy örömére. A mögötte következőknek ugyanis törölték a szakaszt, és ők átlagidőt kaptak.

 
   
   

Így Balogh Janiék félperces előnye rögtön tíz másodpercre csökkent Radóval szemben. De ez nem gátolta őket abban, hogy a hátralévő gyorsokat ne nyerjék meg. Radó István pedig nem bírta a nyomást, és megperdült a kurdi pályán, amivel 5 perc hátrányt gyűjtött be. Így aztán 10 első, és 5 második gyorsasági eredménnyel a birtokukban a TotalCar csapata átvette a vezetést az összetettben.

Az N csoportban Szajky István győzött a Mitsu Evo VI-tal, míg a második helyet a már N3-as bajnok Szilágyi János-Domonkos Eszter páros szákolta be a 306-os Peugeot-val. A Ladások az első osztályban is arattak. Már megszokott, hogy a mezőny végén induló H csoportos VFTS-ek megszorongatják az elöl haladókat (a csoport bevezetésekor nem is merték őket a második napon az idő szerinti helyükön menni), de most Balázs Öcsi is nyomott egy abszolút 9. időt az alsómocsoládi pályán, a 2107-es Ladájával.

 
   
 

A végeredmény azonban így is Ifj.Tóth János újabb bajnoki címét hozta, hiszen ha az évadzáró futamon el sem indul, Benik Balázs pedig győz, a pontegyenlőség Janikának kedvez, mivel több futamgyőzelmet tudhat magáénak. A abszolút második-harmadik hely azonban még nyitott, ahogy az N2-ben sem lazíthatnak a TotalCar-os fiúk.

 
  Eközben a VB-n:
 
   
 
   
   
Igazából a VB San-Remo-i futamának megtekintése sem mondható egy álmosító hétvégi kikapcsolódásnak, bár már megint a Peugeot-k domináltak. Az első gyorsot még megnyerte Grönholm - aki régebben nem számított aszfaltmenőnek - utána azonban a Panizzi testvérek hozták a formájukat. Megragadták az első helyet és csak a céldobogóra érve rakták le, hogy át tudják venni a győzelmi serleget. A 18 gyorsaságiból 9-et nyertek Panizziék, 6-ot Grönholm - ebből egyet egálban teljesítettek -, hármat a Subarus Petter Solberg, aki végül a harmadik helyet csípte el a negyedikként végző Burns elöl, aki szintén nyert egy gyorsot. A 7. helyen egy ismeretlen 206 WRC menő, Robert, a 9.-en pedig Rovanpera végzett. Szóval Peugeot fölény volt most is rendesen.
A Subarusok a 8. gyors elején elbúcsúztatták a bal első féltengely-törést szenvedett Mäkinent, de Solberg műszaki gond nélkül teljesítette mindhárom napot. A Ford csapat végig melózta a hétvégét. Sainz váltóhiba miatt idő előtt búcsúzott, McRae pedig csak simán nem érezte a ritmust, még defektezett is. A gyári színektől mentes Focussal végül Markko Martin lett a csapat büszkesége. Ötödik helyével szemben McRae 8. helye semmiség.
Citroënék egy embert bírtak a célba tolni, Purast a hatodik helyre. A Mitsubishi pedig Delecour-ral fényesítette a Lancer WRC-t, aki a 10. helyre gurult be. Csapattársa Alister McRae még a második napon elköszönt miután menet közben ráegyengette a motorháztetőt a szélvédőre.
A 109 nevezőből 35-en látták meg a célt, ebből 13 volt A8-as, a többi Junior WRC - a két utolsót kivéve, mert az egy N3-as Clio, és egy A7-es Fiat Stilo volt.