Gumicsizma, lapát, csörlő

2001.09.28. 10:20

Ha az ember kirándulni indul, mindenre felkészül, és magával viszi a fél lakást. Ugyanígy vannak a terepjárósok is. "Az autóban elfér!" - felkiáltással bepakolják a lakás mellé a műhelyt is. Miért lennének kivételek a terepjáróval versenyzők? Igaz ők csak a legszükségesebb cuccokat viszik magukkal - szerintük.

 
   
   

Amikor úgy érezzük, az autó már kibír egy háromnapos erőpróbát, elindulunk a versenyen. Pénteken leutazás a helyszínre, szállás elfoglalása, (bár idő úgysem lesz alvásra), nevezés, gépátvétel, gyors kaja, és már indul is a verseny a 40-50 km-es éjszakai futammal. Az autók két kategóriára vannak bontva. Ismétlem: az autók. Ugyanis nem számít a versenyző tudása, eddigi eredményei. Csak az autó felszereltsége (van-e csörlő, emelő, milyen gumikkal van felszerelve, stb.) dönti el, hogy az amatőr vagy a profi kategóriában indul.

 
   
 

A rajtszámokat sorsolással osztják ki, ezek adják az indulási sorrendet. A pálya útvonalát a rajt előtt 5 perccel kapják kézhez a versenyzők, így a sötét miatt a futam duplán vakrepülés. A feladat roppant egyszerű: teljesíteni kell az előírt az útvonalat. Az idő nem számít, csak az, hogy a kihelyezett ellenőrző pontokat érintsék - vagyis arra menjenek, amerre kell. Persze nem sima úton. Folyókon kell átkelni, ott, ahol nincs átkelő, hatalmas árkokat, meredek dombokat kell leküzdeni. A kijelölt útról le lehet térni, meg el is lehet tévedni, a lényeg az ellenőrző pontokon kihelyezett bélyegzők lenyomata a menetlevélen. Ez általában egy faágra kötéllel felkötött bélyegző formájában van kihelyezve, és a navigátor pecsétel saját maguknak. Néha vicces kedvű sporttársak ellopják a bélyegzőt. Ekkor a mögöttük érkezők nem tudják igazolni, hogy ők igenis ott voltak. A rendezőség azért elhiszi, ha mindenki ezt állítja. Ha csak néhányan, akkor gyenge kifogás_

 
   
   

Mivel a verseny nem időre megy, könnyen elképzelhető, hogy autónk csak reggel ér célba. Kiszállás, néhány frissítő mozdulat és már indulunk is a következő erőpróbán. A feladat az éjszakai Trophy folytatása, 100 km hosszú szakaszon. A pályán mindenki barát. Még mindig nem időre megy a dolog, ezért szívesen segítenek a bajbajutott társnak, akár a patakból kell kihúzni, akár alkatrészt kell neki kölcsönözni.

 
   
 

A célba érkezés után tábortűz, heje-huja. De nem ártana kicsit aludni is. Vasárnap már a Triál pályáé a szerep. Itt a a kijelölt dimbes-dombos, kanyargós, egyáltalán nem autónak való pályán kell végighaladni úgy, hogy a földbe szúrt karókat és a rájuk helyezett golyókat ne mozdítsuk meg. A feladat egyszerűnek tűnik. Az út, ami nem is út csak egy csapás, minden képzeletet felülmúl. Meredek lejtők-emelkedők, az autót teljesen ellepő sártenger, és persze mindig a lejtő alján van egy visszafordító kanyar.

Büntetőpontokat az alábbi tevékenységekért lehet kapni: megállás, tolatás, a pálca megdöntése (döntési fokonként pontozzák, a vízszintes a full hibapont), golyó lelökése, és még mindig nem mérik az időt, mint azt az autóversenyeken elvárná az ember. Egy szakasznak háromszor lehet nekifutni, ha mégsem sikerült, távozni kell maximális hibaponttal.

 
   
   

Délután végre meghozzák az órákat. A pálya marad, a karókat viszont kiszedik. A rajt után gyorsan kell végigrobogni, mert itt már az idő számít. Mindez Formula Off-Road vagy Super Special néven vonult be a sportszabályzatba. A futam végén összeadják a három nap begyűjtött hibapontokat. A super special-on elért időket is pontokra konvertálják, és az nyerte a hétvégét, akinek legkevesebb a pontja. Hurrá. Fesztiválok alkalmával a program kiegészül kamion-traktor vontatási versennyel, sárgyorsulási versennyel és egyéb nyalánkságokkal.

 
   
 

Lackó Tamás Off-Roader
Kétéves pályafutása alatt, azon a versenyen, ahol elindult, ott nyert, vagy legalábbis a második helynél alább nem adta. Idén belefogott az autó teljes átépítésébe, erről kérdeztük: "Az autó építése sosem ér véget. Mindig van valami változatni való, amit csak és kizárólag a versenyen lehet kitapasztalni. Verseny közben vesszük észre, hogy mi az, ami nem jó gyárilag. Otthon módosítjuk, és majd kiderül, jól sikerült-e.

 
   
   

Versenyautóm egy 1983-as Mitsubishi Pajero 2.5 TD Intercooler. A motor kicsit gyengécskének bizonyult, ezért ebben a harmadik evolúciós változatban kicsit nagyobb turbót kapott, meg persze az intercooler és az 5 sebességű váltó sem széria tartozék.



 
   
 

A motor a tetőmagasságig kivezetett csövön keresztül lélegzik, így az autót teljesen ellepő vízben is tudunk haladni. Nem úgy mint a benzinesek, akik szintén kivezetik a légszűrőt, de minek, ha a gyújtásuk beázik...







 
   
   

A teljesítmény 120 LE, az önsúly 1450kg. Középen fix, a hátsó tengelyen Sperr difin keresztül megy a hajtás. Szervós a fék és a kormány, a kuplung olajos. Az autó teljes karosszériája 5 cm-es emelést kapott.







 
   
 

A futómű alkatrészei a gyári és az egyedi gyártásúak között váltakozik, az igénybevételtől függően. Ha bírja a gyári, akkor maradhat, ha nem, akkor gyártunk hozzá olyat, ami bírja. A lengéscsillapítók kifejezetten Off-Road-ra készített Old Man Emo tipusú, Ausztráliából származó darabok. Gumiméret: 33x12,5x15. A csörlő Warn 6000-es.

 
   
   

Az autó egész alján végigvezet a védőlemez, ami teljesen rögzítve van az alvázhoz, így bárhol is fekszik fel az autó, teljesen biztonságos. És persze védi a motor alját és a hajtásláncot. Az utastérben két Sparco versenyülés foglal helyet, három pontos biztonsági övekkel. Gáz esetén a CB-n keresztül tudunk segítséget kérni. Következő beruházásunk a méterszámláló lesz, így Nyeste Pisti, a navigátorom is biztosabban terelget majd a pályán.

 
   
 

A platón egyedi készítésű zárható, utastérből nyitható dobozban tároljuk a gumicsizmát, köteleket, egyéb szerszámokat. Az autó hivatalosan is versenyautónak van vizsgáztatva, és a versenyeken is profi kategóriában indulhat.