Csak skandináv nyerhet

2001.02.12. 09:59
Kapcsolódó cikkek (1)
A Svéd Rally első napja leginkább a Magyar Bajnokság másodosztályú futamaihoz hasonlóan kezdődött. Hogy hazai utánpótlásunk kevés rutinnal szarvashibákat követ el, belefér, de hogy klasszis világbajnokok és világbajnok-esélyesek is, szokatlan.
 
   
   

A nyitó napon 6 gyorsasági - melyek össztávja csaknem 150 km - várta a versenyzőket. Mind havas, csúszós, rendkívül gyors utak, ahol a megfelelő gumiválasztáson múlhat minden. A rally két legnagyobb márkája, a Pirelli és a Michelin mellett itt mindig szerepet kapnak ,,noname" gumimárkák is, melyeket svéd, és finn gyárakban fejlesztenek kimondottan ezekre az utakra. Speciális szögekkel teletűzdelt gumikról van szó, ahol a különböző gumiméretek mellett a szögek formájából is legalább 20 féle van. Más kell hóra, jégre, mély hóra, és sorolhatnám. Versenyző legyen a talpán, aki ebben a halomban megtalálja a legoptimálisabbat.

 
   
 

Delecour-nak nem sikerült kiválasztani a megfelelő gumit, és Fordjának kicsúszásával kezdte a sorozatot. Vissza tudott állni a pályára, de tetemes hátrányba került. A második gyorson Richard Burns Subarujával elfékezett egy balos kanyart, és inkább rá sem fordult, hanem egyenesen haladva ráugratott az utat övező hóhalomra, ahová besüppedt rendesen. A segítségére siető nézők húzták-vonták az autót, de az keményen felült a hóra. Végül 13 percnyi erőlködés után sikerült visszarakni az útra.

 
   
   

Ugyanezen a szakaszon esett el McRae is. Akárcsak a többiek, amikor lehetett, kihasználta az útszéli hófalat. Kanyarokban erre támasztva az autót roppant gyorsan lehet venni a fordulókat, de ez egyszer nem jött be. Vékony volt a fal, ráadásul mögötte árok várta a Fordot. Megint a nézők segítségére volt szükség az autó kibányászásához, de előbb vissza kellett lökni a kerekeire az oldalára fordult autót. McRae szerencsésebb volt, mint Burns, hiszen ő ,,csak" 3 percet töltött az út szélén.

 
   
 

Mondhatni, hogy ezen a szakaszon dőlt el verseny is. A két nagy esélyes jelentős hátránya mellett, a tavalyai világbajnok is itt köszönt el a futamtól. Grönholm Peugeot-jának újra megfőtt a motorja, akárcsak Monte-Carlo-ban. A csapat másik versenyzője Didier Auriol pedig lázas betegen állt rajthoz, és becsületére legyen mondva, derekasan végigküzdötte a versenyt, bár az utolsó napon a váltó hibája miatt feladni kényszerült. Így a Peugeot itt sem szerzett pontokat.

 
   
   

A Mitsubishi csapat világbajnoka, Makinen már háromszor nyert Svéd Rally-t, de most eléggé visszafogottan kezdett, teljesítménye a nap végére csak az 5. helyre volt elég. A Fordos Sainz is gyengén kezdett, a rossz gumiválasztás miatt, ráadásul a kuplungjával is bajlódott. Később a hiba megoldódott és Sainz is magára talált. Az első napot úgy nyerte, hogy egyetlen gyorsaságin sem győzött. Őt a Mitsubishi-s Radström követte, aki úgy látszik, beváltotta a csapat által hozzá fűzött reményeket. A harmadik helyet a Peugeot-os Rovanpera foglalta el, akit nem nevezett csapata a gyártók versenyébe, így csak privát pontokat szerezhetett.

 
   
 

A második szakaszon bemutatott esések után a gyorsokat McRae nyerte, a második időket pedig Burns futotta. A rossznyelvek szerint nekik már nem volt vesztenivalójuk, sokat kockáztatva rohantak tét nélkül. Bár az egyéni pontokra valóban nem sok esélyük volt, de a csapatuknak még szerezhettek volna értékes pontokat, ezért siettek felzárkózni.

 
   
   

A második napon, mivel Sainz indult az első helyről, neki kellett letakarítania az utakról a havat. E miatt jelentősen lassabban haladt a többieknél, így hátrább is került, mígnem lecsúszott a negyedik helyre.

 
   
 

Megelőzte őt a bekeményítő Makinen, aki végre magára találva szelte a havat, valamint Radtröm is. Az élre Rovanpera lépett, aki már ki sem adta kezéből az első hely botját. A nap meglepetését McRae szolgáltatta, aki 11. helyen futva az összes gyorsaságit megnyerte, bár nem tudott előrébb lépni. Burns is az élmezőnyben futott az idők alapján, de ő sem volt az első tízben.

 
   
   

A harmadik nap első két gyorsaságiján a Mitsubishi csapat egységesen rossz gumit választott, így lemaradtak Rovanpera-tól. A szervizparkban Makinen szeme előtt csak a győzelem lebegett. Lecseréltette a gumikat, és újult erővel rohamozott, mígnem lecsúszva az útról fának ütközött, így búcsúzva a biztos második helytől, melyre csapattársa Radström lépett.

 
   
 

Az utolsó napon az összes gyorsaságit Burns nyerte, a 14. szakaszon, fantasztikus 115 km/h-ás átlagot érve el. De az első nap begyűjtött hátrányból nem sokat tudott ledolgozni. McRae a váltójával küzdött, ez miatt lassabban haladt, de végül is sikerült célba terelnie a Fordot, de maradt a 11. hely.

 
   
   

A versenyt Rovanpera nyerte, némi vigaszt nyújtva a Peugeot-nak, pontot nem. Győzelmével tovább folytatja az ötven éves hagyományt, mely szerint Svédországban csak skandináv versenyző tud nyerni. Mögötte Radström, majd Sainz következett. A csapatversenyt a Mitsubishi vezeti, a Peugeot továbbra is 0 ponttal zárja a tabellát.