Száguldó maorik

Az eddigi években közel két hónappal korábban kapott helyet a versenynaptárban az új-zélandi rally VB. A mostani csúszás oka, hogy ott nyáron van tél. Vagyis a júliusi hónapokban igencsak esik az eső, ami szétáztatja a pályákat. Ez a futam úgy vonult be a köztudatba, hogy sáros, nyálkás, borús, akárcsak a brit időjárás.

A körülmények esetleges javulása a szokásos gumikérdést is orvosolhatja. Ha az út nedves, a versenyzők szinte percenként lihegnek a gumimágusok fülébe, hogy speciális futófelületet alakítsanak ki nekik - szinte minden gyorsaságira másikat -, hogy a sáros dágványt megfelelően ki tudja szorítani maga alól a kerék. Ha viszont száraz az út, akkor is a gumisokat noszogatják, hogy most meg az apró köveken tudjanak gyorsabban száguldani.

Az útvonalon nem sokat változtattak a rendezők, a már bevált Auckland környéki pályákon cikáztak a verdák mindhárom nap. 1692 km össztáv, 24 gyorsasági, melyek összesen 384 km hosszan borzolják az idegeket. A világbajnokság leghosszabb gyorsaságiját, az 59 km-es Parahi-Ararua közti utat, szombaton nyomják le a fiúk. Csütörtökön (vagy az nálunk már péntek volt?), a verseny legelején mindenki egy perc csenddel emlékezett meg a new york-i katasztrófa áldozatairól majd nekivágtak a bemelegítő 32,37 km-es első szakasznak.

Mindjárt az elején kimutatta foga fehérjét Kenneth Eriksson a Hyundai WRC-vel. Fantasztikus kezdéssel rögtön az élre ugrott és az első napot is az élen zárta. Hyundai még soha nem állt a rally VB történetében az élen. És mekkora előnnyel? A VB címvédő, Marcus Grönholm a második helyen állt ekkor Peugeot-jával 20,5 másodperccel lemaradva. A harmadik helyre Carlos Sainz terelte be a Ford Focus WRC-t. Nem szabad az a tényt sem elhallgatni, hogy a másik Hyundai-jal Alister McRae egész nap a harmadik helyen állt, és csak a következő napi kellemesebb rajtpozícióért lobbizva csúsztatta magát a nyolcadik helyre.

Botrányosan kezdett viszont a Mitsubishi sztárpilótája, a pontversenyt vezető Tommi Makinen. A Lancer Evo csak csúszkált a kavicsokon, de nem nagyon haladt előre. Több mint két perc hátrányt szákolt be, majd megkoronázva a napot a 6. gyorson meg is pördült. Ezzel rögtön a 14. helyen találta magát. A csapat legújabb üdvöskéje Gardemeister a negyedik szakaszon elütött egy sziklát, és még a váltó is megsérült. A szerelők 1 km-t tolták az autót a szervízparkba, és mindössze három perccel a kizárás előtt érkeztek be. Az első nap a 33. helyre volt elég Gardemeisternek. A gyémánt becsületét egyedül Loix tartotta, a hatodik helyen.

A Subaru szárnyalt. Solberg kétszer is a leggyorsabb időt mutatta fel, majd a hűtőventillátor hibája miatt a komputer "safe" üzemmódra állította a motort. Ez a kényszer biztonsági autózás az ötödik helyig vitte őt. Burns gondok nélkül a nyolcadik helyen állt, holtvesenyben Alister McRae-vel.

A Fordosoknak nem lehet okuk panaszra. Előkelő helyezésük biztos pontokat tartogat a csapatnak, de Sainz és C.McRae mégsem örültek. A következő napot mindenki minnél hátrébb szerette volna kezdeni, hogy ne neki kelljen letakarítani az utat. A nagy taktikázásba azonban hiba csúszott, mivel az élen haladók hibázásaikkal egyre hátrébb csúsztak, és így azok kerültek a mezőny elejére, akik nem akartak. Delecour sem akart, így megpörgette a Focus WRC-t a hatodik gyorson, hogy a hetedik helyen zárja a napot.

Grönholm az első öt szakasz után még vezetett, de hibás átlagszámítás miatt a második helyre taktikázta magát, pedig még hátrébb szerette volna. Auriol a kormányszervóval küzdött megint (szegény már a Seat-nál is kapott az alkarerősítő gyakorlatokból), és Rovanpera is csak közvetlenül mögötte a 12. helyen végzett. Peugeot csapat nem túl hepi.

Aztán eljött a szombat a maga mamut gyorsaságijával. Ez aztán eldöntött mindent. Delecour mindjárt a nap elején felborította a vasat, majd még 47 km-t autózott szélvédő nélkül, 4 percet hagyva bent. A "legjobb feltörekvő" cím Burns-nek jutott, aki a kilencedik helyről az elsőre küzdötte magát. És persze Rovanpera is megkaphatná, aki a 12. helyről indulva harmadikként zárta a napot. Burns iszonyatos tempót diktálva hat gyorsaságit megnyert a napi nyolcból. Megúszva egy kétkerékre billenős kalandot is, mikor hatodikban teligázon eltalált egy bukkanót, ami megdobta az autót.

A második helyre Burns mögé Colin McRae zárkózott fel 42,6 másodpercre. Loix differenciálmű gondokkal (kétszer is megperdült), míg Solberg a váltójával küszködött. Mindketten jelentősen hátrébb csúsztak. A harmadik Mitsubishiben Gardemeister is lassabban haladt a szokásosnál. Magyarázatként a számára ismeretlen pályákat hozta fel. A nap lúzere azonban mindenképpen Eriksson, aki az első helyét a tizenegyedikre cserélte, öt és fél perces hátránnyal.

A másodikként kezdő Grönholm is elvérzett a maratoni gyorson: "Nem tehetsz semmit ebben a helyzetben. A utat apró kavicsok borítják, fogalmad sincs, mennyire haladsz gyorsan. Akik mögötted indulnak, sokkal jobb időket érnek el a már letisztított úton. A legszörnyűbb, hogy az autó kifogástalan, ha tiszta lenne az út sokkal gyorsabban is tudnék menni."- mondta. Ezt igazolja Auriol esete is, aki a tizenegyedik helyről a hatodikig jutott.

A harmadik nap már nem hozott eget rengető változást a mezőny elején. Richard Burns a tavalyi brit rally után először álhatott a dobogó tetejére, a Subaru visszatérését koronázva. Ezzel a pontversenyben is fellépett a harmadik helyre. Második helyre Colin McRae terelte be a Focus WRC-t. A begyűjtött pontokkal egálban áll az élen a most pontot nem szerző Makinennel.

Rovanpera elköszönt az ötödik helytől. Az utolsó gyorson leosztott Grönholm-nak egy tizest, és jókor jött Sainz megperdülése is, így került a harmadik helyre. Negyedik Sainz, mögötte Grönholm. Auriol kapott utolsóként egyetlen pontot a csapatversenyben. Makinen és Solberg teljesítményét sajnos itt már nem tudták értékelni. A verseny specialitása, hogy kissé megtépázva az autókat, és az önézreteket, de minden gyári versenyző célba ért. Ritkaság_