Megmutattuk magunkat

2006.06.08. 08:56
Felemás végeredmények, győzelem vagy halál. Mégis mindenki jól érezte magát, és visszavágyik.

Nagyon népszerű a hazai versenyők között a horvát rali bajnokság, évről évre egyre többen vesznek részt a futamokon. Az idei Ina-Croatia versenyenen a 79 nevezőből hét volt magyar páros. A 603 km össztávból 224 volt gyorsasági, 13 darabban. 49-en érkeztek célba, közülük most először a Takács-Nyéki páros történetét meséljük el.

A két versenyző már kedden hajnalban útban volt Zágráb felé, mivel a rendezők a szokásos szerda-csütörtöki pályabejárást egy nappal korábbra hozták. Minden pályán háromszor lehetett átmenni, de mivel Takácsék már többször is részt vettek ezen a versenyen, ismerték a pályákat, így a korábbi itinerek pontosításához és aktualizálásához ez elegendőnek is bizonyult.

A csapat az N/3 géposztályban 13 ellenféllel vette fel a küzdelmet, köztük olyan régről jól ismert nevekkel, mint a helyi pálya- és raliversenyző Robert Markt, vagy az olasz Silviano Grendene. A rajtceremóniát Zágráb központjában, a Jelasics téren rendezték meg hatalmas tömeg előtt csütörtök este, majd péntek reggel kezdődött az igazi verseny. Mindkét napon 3-3 gyorsasági szakasz várt a mezőnyre, amiket két körben kellett teljesíteni.

Az első napon a közeli Samobor környékén zajlott a verseny, két 15 és egy 21 km-es gyorsasági szakaszon. A Takács-Nyéki páros 2-3. idővel kezdte a bemelegítést. A korábban verhetetlenül versenyző Silviano Grendenét is sikerült maguk mögé utasítani. A pályákat hol erősebb, hol gyengébb eső áztatta, így komoly kihívásnak bizonyult a megfelelő gumikeverék és minta kiválasztása, valamint a szükséges kivágások elkészítése. Az első nap végére tették a rendezők a SuperSpecial szakaszt, amit Zágráb 3 nagyobb hídjának egyik vége és a környező utak lezárásával jelöltek ki. Ezen a pályán 5 kört kellett megtenni, ami 8 km távnak felelt meg. A nézők egyszerre több autót is láthattak, mivel ráindítással a körbe több versenyzőt is beengedtek a rendezők. A nap végére Takács Gábor az EK értékelésben az abszolút 22., míg az N/3-as géposztályban a 3. helyen zárt.

Másnap az esős idő folytatódott, a pályák a Zágráb feletti hegyekben kanyarogtak. Reggel ismét jó idővel kezdett a páros, tovább növelte előnyét Grendene előtt és elkezdte ledolgozni a 2. helyezett horvát Dimitijevic mögötti hátrányát. A pályák rendkívül csúszósak voltak, többször is sűrű ködben haladtak, ahol néha 10-20 méterre lehetett csak látni. A 9. gyorsasági szakasz után átvették a második helyet, amit sikerült is megtartani a verseny végéig. Így az eseményt az abszolút 17. és a géposztály 2. helyén fejezték be. A versenyautó a szervizcsapatnak köszönhetően hibátlanul üzemelt, továbbá köd és a jégpályának is beillő szakaszok után is karcmentesen állhatott fel a céldobogóra, ami ismét a Jelasics téren volt felállítva. A páros átvette a megérdemelt kupákat és kellemes meglepetés volt, hogy pénzdíjazásban is részesült.

Egy kategóriával feljebb is volt magyar résztvevő, Szilágyi János és Gergye Mercédesz. Nekik nem sikerült fényesen a verseny, pedig nagyon rákészültek. De az első két szakaszon utolérték az előttük rajtoló Peljhant, akinek turbóhiba miatt füstfelhőt termelt a kocsija. A harmadik gyorson már nem kellett a füsttel bajlódni mert kaptak egy defektet, így nem érték utol a szlovén versenyzőt. Az addig öszeszedett egy perces hátrány tudatában inkább a kerékcsere mellett döntöttek, főként azért is, mert a 20 km hosszú szakasz elején tartottak. Jani pályafutásának leghoszabb kerékcseréje következett, több mint 10 percig tartott.

Jani így mesélt a dolgokról: Az első szakasz még tűrhetően sikerült, mert annyira nem volt vizes, a másodikon viszont már csak korcsolyáztunk. Másodikban, 60-nal fordultuk a negyedikes kanyarokat, azt is keresztben. Annyira kemények voltak ide a gumijaink, hogy alig tudtunk az úton maradni. Peljhan etapon megállt és elnézést kért, hogy feltartott, igazán akkor sem hibáztattuk, és most sem. A gyosaságikon végig figyelt mikor érjük utol, korrekten félrehúzodott. A helyében én is továbbmentem volna a rossz turbóval.

A defekt, illetve a kerékcsere azonban már végleg elintézett minket. A szűk szerpentinen nem tudtam sehol máshol félreállni úgy, hogy ne zavarjam a többieket. Megemeltük a kocsit, de annyi eső esett a napokban, hogy az emelő megsüllyedt. Nézők sehol, cibáltuk az autót, végül kikapartam a köveket a kerék alól, úgy mentünk tovább. Kaptunk 13 percet, a nap végén úgy döntöttünk, gumikat cserélünk és folytatjuk. A tengernyi gumi amit a versenyre kaptunk teljesen hasznavehetetlennek bizonyult, valahol, valaki igen nagyot tévedett a gumik számozásával kapcsolatban, én nem ilyen keménységű és keverékű gumikat kértem. Innen kezdve teszteltünk, és gyűjtöttük a tapasztalatokat és a versenykilométereket. A ködben igen lassan mentem, úgy éreztem, teljesen felesleges kockáztatni, viszont a nekünk szinpatikus részeken jó érzéssel autóztunk. A versenyrendezés hibátlan, mindenki igen korrekt volt. Remélem jövőre már összejön ez a futam, mert nagyon szeretjük!

A hegyen seikeresen bemutatkozó Tárnok Tamás is kinézett a versenyre de most már Herr Matyival maga mellett. Sajnos nekik sem sikerült jó eredményt szerezni, mert bár remek részeredményeket futottak, egy baleset miatt végül mégis kiálltak. Az első napi hét gyorsasági szakaszon végig javultak, a nap végén a kifejezetten rossz, esős, ködös idő ellenére az abszolút 12. helyen várhatták a másnapi folytatást. Előttük szinte csak összkerekes Subaruk és Mitsubishik voltak, a helyi Malic Clio S1600 autója után ők voltak a második legjobb elsőkerekesek. Eredményük különösen annak fényében remek, hogy az orfűi verseny miatt a futam előtti hétvégét nem tölthették pályabejárással, így volt olyan szakasz, amit csak kétszer láttak a rajt előtt.

A navigátor szerint viszont meglátszott Tárnok vezetésén az, hogy előző hétvégén is versenyzett, és még formában, lendületben volt. A második nap mégsem zárult jól számukra: a 10. gyorsaságin kaptak egy defektet, ami visszavetette őket. Majd érkezett a hír, hogy a szervizcsapat csúnyán összetörte a szervizbuszt. A legénységnek szerencsére nem esett baja, de a TT Racing a kiállás mellett döntött.

A jó-rossz eseményektől függetlenül mindenki pozitívan gondol vissza a versenyre, a szervezésre, így biztosak lehetünk benne, hogy a bajnokság következő futamán is sok magyar induló lesz.