Az izzadtan érkezés tudománya
Azért is olyan nyomorult dolog a légiközlekedés, mert az egyes utasok
- helytakarékossági okokból a legnagyobb és legmelegebb ruhadarabjaikat magukon viszik át, ami alatt megizzadnak
- a vízálló bakancsukat húzzák fel, mert nem férne a kézipoggyászba, de aztán le kell venniük a robbanótalp-ellenőrzésénél a szekucsekken
- már a taxiban úgy ülnek, hogy csurom víz a pólójuk, mert hosszú perceken át herkulesi küzdelemmel hemperegték zárttá az utazótáskájukat, amelyben így nagyobb a nyomás, mint egy McLaren MP4/4 égésterében kvalikörön
Mindegyikben bűnös vagyok. Tizenhét napot fogunk tekeregni Angliában ketten, amihez eleve viszonylag sok cucc kell, ráadásul:
- esni fog a rohadt eső
- néha meg meleg lesz
- kell három öltözék korhű jelmez a Goodwood Revivalre amiket nem igazán könnyű lapra szerelni és kompaktálni (rád nézek, rőtszín, fodros alsószoknya)
- dokumentálom az egészet, ami miatt van nálam egy tonna akksi, gép és madzag
- És mindezt egy 980 kilós, picike roadster csomagtartójába kéne végül berakni
Itt egy amerikai asszony szívósan összehasonlító-tesztelte a versengő technikákat:
És a legnagyobb kedvencem, a csőpostára optimalizált pólóhajtogatás, katonai stílusban:
Az alapos felkészülést aztán közelíteni kellett a valósághoz. Fogtuk ezeket a cuccokat:
Amikből ennyi csak a tartalomipar kelléktára (plusz az eszköz, amivel a kép maga készült):
És addig káromkodtam, izzadtam és szenvedtem, amíg ez lett belőlük.
Tá-dámm, és ezt már a taxiból írom, szóval simán lehet, hogy a gépet is elérjük, juhé.
UPDATE: A Wizzair bármikor kisegíti az utast egy órácskányi késéssel, így van idő posztolgatni, szerkesztőkém!