Patkányoptik

2002.01.24. 07:38
Kapcsolódó cikkek (1)
Általában 2-3 Bogár van Zoli birtokában, nehogy valami baj legyen. Egyik autója elnyerte a "Magyarország legszebb bogara" címet, ezért érthető az ötlet, hogy muszáj csinálnia egy brutálisan rondát is. Azt hiszem sikerült.
 
   
    a kék a legszebb

A szóban forgó bogarat előző tulajdonosa hozzá hordta javítani, majd amikor megunta a sok barkácsolást, és már szüksége sem volt az autóra, megkérdezte, nem venné-e meg. Mivel az autó egyetlen valamit is érő részét, a motort ismerte, és tudta, hogy könnyedén el tudja majd adni, úgy döntött, megvásárolja.

 
   
 

Ekkor még szép türkizzöld színe volt, és csak alkatrészforrás lett volna. A sors azonban másképp gondolta. Egyszer csak kipattant Zoli fejéből az ötlet, hogy valami észvesztő ocsmányságot, igazi patkányoptik-ot hoz létre belőle. Először a külsejével próbált meg kezdeni valamit. Vásárolt 13 doboz matt fekete festék spray-t. A ház előtt az utcán gondosan előkészítette a fényezést, vagyis egy száraz ronggyal letörölgette, majd komótosan ráfújta a festéket. Mindet. Más szemében biztosan borzasztónak tűnt volna, de Zoli szíve repesett, az első lépés megvan, gyerünk tovább.

 
   
    bokorugró Porsche

Következett az ültetés. Földig. Az utcán ugyan nem lehet közlekedni vele, mert folyamatosan szikrázik az alja, de látványnak roppant megható, ahogy a sofőr szinte a földön ülve ki sem lát a szélvédőn. A két első torony azonban nem osztotta Zoli boldogságérzetét, és rövid idő alatt megadta magát. Kétségbeesésről szó sem volt. Előkerült az olajemelő, mellyel remekül vissza lehetett nyomni az egymásra dőlt tornyokat, majd támasztékként egy vastagabb faágat helyezett az emelő helyére. Máris megvolt a nagygenerál. Igaz, egyenesben is csikorogtak a gumik, de hát kit zavar?

 
   
  "Ennél csak a Titanic van lejjebb"

Egy raktáron levő jó állapotú - szintén bogár - motorért kapott négy darab 15 collos MANGELS felnit, melyek 7 coll szélesek voltak. Ezekért Marseille-ban már lőnének, de Zolinak ez sem volt jó. A gyári felületi védelmet szolgáló lakk réteget kromofággal lemaratta, majd a felniket felpolírozta. A teljes döbbenethez már csak a Smart gumijai kellettek.

 
   
    első gumi? A méret a lényeg...

Ezek ugyanis a 15" átmérőhöz komoly 135/70 méretekkel rendelkeznek. Ezt a virslit helyezte fel előre a 7" széles felnikre. Igazi büntetés volt a gumisnak is, mivel eleinte csak tömlővel vállalta a felszerelést. A tömlő szinte naponta kiszakadt, így végül a szerelők ráálltak a tömlő nélküli kivitelhez. Ez jó, és persze tartós megoldásnak bizonyult, egyedül az 5,5 bar nyomásra kellett ügyelni, mert ennél puhábbal már nem lehetet közlekedni. Hátulra igazi dragster módjára 195/70-ös gumik kerültek.

 
   
 

A motorral nem sokat foglalkozott. Mivel az eredetileg benne levőt a vásárlás napján eladta, kellett szerezni egy másikat. 15 000 Ft-ért szerzett is egy teljesen felújítottat. Kapott hozzá egy váltót és egy kasznit is ajándékba. Az évszázad üzlete, mivel a váltóra is szükség volt, mert az eredeti automata elromlott.

 
   
   

Ez a teljes külső és belső ocsmányítás nagyjából egy hét alatt elkészült, és az ausztriai Melk-ben rendezett találkozóra ebben az állapotban utazott a szépség. A sógorok őrjöngtek a látványtól. A döbbenetet csak fokozta a rendszám meglepő és mulatságos állapota, miután lemosták róla a diszperzitet, és a fekete filctoll nyomait. Ehhez a biztonsági megoldáshoz a határon való békés átkelés érdekében volt szükség, tudniillik a szóban forgó alkatrész előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett polírozás áldozatává vált: az utcai kamrában, mókusszőr pisztollyal megvalósított fényezés közben az első rendszám is kapott némi fekete pigmentet.

 
   
 

Tulajdonképpen az is teljesen le lett fújva. Ezt az egyik menetrendszerű igazoltatás alkalmával - mert ugye ezt az autót szinte minden sarkon megállították rendünk éber őrei- kiszúrta az egyenruhás ellenfél, és baráti beszélgetés közben tisztelettel megkérte Zoltánt -ahogyan ők szólítani szokták a delikvenseket -, hogy ugyan mossa már le róla ezt a festéket, mert különben megharagszik.

Hazaérve nekiállt festékoldóval tisztítani a hatósági jelzést. Persze az oldóanyag feloldotta az eredeti festést is - amihez azért kicsit kellet segíteni is, mert gyárilag 4 rétegű - így a lemez fémszínben tündökölt a meló végén. "Kúl" - kiáltott Zoli és már tolta is a polírozó gép alá, mely művelet végeredményét pár nappal később ugyanaz a rendőr is megcsodálhatta a soron következő míting alatt.

Az alábbi párbeszéd zajlott le kettejük között:
Rendőr:- Ezzel mi lett?
- Zoli: -Maga mondta, hogy mossam le!
- Rendőr: -Tűnés!
Persze a bogár eltűnése előtt még 5 ropi az egyenruha zsebébe vándorolt.

 
   
   

És az autó kalandos élete még korántsem ért véget, hiszen az utastér számára is tartogatott meglepetést a gondviselés. A belső design nem változott sokat, csak a hátsó ülés került ki végleg a helyéről és az elsők cserélődtek le OMP racing ülésekre. Ebbe a sportülésbe folyt bele elsőként néhány csepp tej.

Aki volt már hasonló helyzetben, pontosan tudja, a tehénváladék mennyire iszonyatosan tud bűzleni néhány nap elteltével, ha nem az eredeti csomagolásában (igazi tejet tehénben, műtejet zacskóban-dobozban) tároljuk, hanem valamilyen kárpitban. Zoli sem bírta sokáig úgy vezetni az autót, hogy a fejét kidugja az ablakon, ezért egy határozott mozdulattal az autó teljes belsejét kigőzborotvázta. Majd, mint aki jól végezte dolgát leutazott a baráti társasággal Csopakra.

 
   
 

Ez még nem lett volna baj, de átruccantak Füredre bulizni, és a móló melletti parkolóban helyezte el pihenni a kicsikét. A parkoló lejtett. A magára hagyott, békésen szunyókáló bogaracskát az eleredő eső ébresztette fel. Mit eső, igazi égszakadás zúdult alá, az emberek is jobb híján a nyilvános WC-be húzódtak a már vízszintesen is haladó vízcseppek elől. Zoli egy óra elteltével megunta a várakozást és a még mindig szakadó eső ellenére megkísérelt az autó közelébe férkőzni. Ekkor kapta az újabb hideg zuhanyt. Ugyanis autója a lámpák tetejéig vízben állt. Az ajtót kinyitva nem folyt be semennyi koszos lé, hiszen már belül is volt elég, pontosan annyi, mint kívül.

 
   
   

A motort beindítva furcsa bugyborékolásra figyeltek fel a környéken ácsorgók. Ja, igen a kipufogó. A lámpák a víz alatt űrhajószerű hatást kölcsönöztek, melyhez a bugyogás kimondottan passzolt. Persze a kuplung csúszott, hiszen teljesen beázott az is, ahogy a váltó is megtelt vízzel.

Néhány kilométerrel odébb, Almádiban a benzinkutasok azt hitték, a mocsárból mászott ki a bogár, mert még akkor is minden részéből folyt a víz. Két napig ismét bűzlött kívül-belül. Tele volt fűvel, sárral, és kitudja honnét előkerült cigaretta csikkekkel. Persze csak újabb gőzborotvázás segített a helyzeten.

 
   
 

A rohamosan romló állapotú verdát a nyár vége felé az egyik budapesti szórakozóhely előtt látta meg egy másik megszállott, akinek éppen nem volt bogara, csak egy Audi GT Coupe-ja. Addig zaklatta Zolit (egy mondat erejéig), míg elcserélték az autóikat. Zoli ugyanis rajong az Audikért (is), és már látja a GT jövőjét. Most senki ne gondoljon semmi rosszra.

Aztán néhány héttel később ismét jelentkezett a vevő, és visszavásárlásra kínálta a gyönyörűt. Mivel a cserénél - jó üzleti érzékkel megáldva - a króm kerekeket Zoli megtartotta, így a visszavásárlásnál, csak egy 50-est volt hajlandó fizetni a borzadályért. Így ismét ő birtokolja Magyarország legocsmányabb bogarát. És az agymenésnek még mindig nincs vége.