Képességeink maximuma

2007.12.31. 03:05
Úgy gondolja, képanyagban még nem elég erős a Totalcar? Pedig dolgozunk egy ideje az ügyön. Szilveszteri nézegetnivalónak például össze tudtunk szedni egy híján húsz szép fotót. Persze volt azért ennél több jó is.

Nincsenek köztünk profi fényképészek, ilyen állatfajhoz csak egészen kivételes esetben nyúl a Totalcar. Ezek után dölyfösségnek tűnhet, hogy az összes anyagunkat a saját képeinkkel tapétázzuk ki, de így érezzük valódibbnak az újságot. Lehet, hogy akadnak, akik hiányolják a vattává retusált gyári stúdióképeken tovasuhanó, Amway-mosolyt viselő majmokkal telepakolt autókat. De mi ezeket nem szeretjük. Lehet, hogy sok képünk amatőr, lehet, hogy sok béna, de legalább mind őszinte, és higgyék el, nagyon igyekszünk.

Van köztünk, aki zsebgéppel, van, aki viszonylag komoly digivel, még olyan is akad, aki sokat látott, fényesre kopott tükörreflexessel vágja a témát. (Mobiltelefonnal azért még mi sem égetjük magunkat.) Megesik, hogy a tesztelő kolléga összeáll valamelyik jobb fotómasinával bíró másik kollégával, oszt' együtt készítenek anyagot. Olyankor lesz behúzott és néha követős kép is az anyagban, tudják, amelyiken az autó éles, a környéke meg életlen, tehát látszik, hogy mozog. És nem Photoshoppal készítjük az ilyet, ó nem. Az csalás, látszik, hogy hamis.

Annyira pofátlanul kezdjük komolyan venni magunkat, hogy idén júliusban vettünk is egy profi - oké, félprofi - szerkesztőségi gépet, egy Nikon D80-ast két egészen tűrhető objektívvel. Még csak barátkozunk vele, de azért közel húszezer expó már így is belement. Lassan tényleg megtanulnak közülünk páran fényképezni?

Lehet, de egyelőre egyetlen, a fotózás mélyvizében is úszni képes emberünk Fenyő Balázs, aki egyébként az indexnél fejleszt hátteret. Viszont szívszorítóan gyönyörű fotókat készít, sokszor el is mondta már nekünk is, hogyan kell, aztán sosem sikerül reprodukálni. Sajnos sem pénzzel, sem szép szóval nem lehet rávenni arra, hogy többet dolgozzon nekünk - az igazán fontos fotózásokon mindig lelkiismeretesen felbukkan, utána meg annyit látjuk, mint a lottó ötösünket. Vagy legalább is a négyest. Fontos ember.

Mi, többiek, azért próbálkozunk. Hogy igazoljuk is a fejlődést, december közepén mindannyian összeszedtük pár kedvenc, az év során megjelent képünket. Ezek mellé valamennyien választottunk egy-egy olyan fotót, aminél nem a kép, hanem a keletkezés körülményei, az alkalmazott trükk, a kapcsolódó sztori volt az érdekes. Egy belső ad-hoc bizottság kiválasztotta a legjobb 15 fotót a beérkezett nagyjából hetvenből.

A legrosszabbat már korábban, egyhangú szavazáson eldöntöttük, az lett volna a nyitókép ehhez a cikkhez . Maradjunk annyiban, hogy komor időben, egybefüggő hóeséssé összeálló hétvégén fotózta a kolléga a Mazda 2-est, nem volt könnyű dolga. Utólag azért akadt vagy nyolc különféle ötletünk, hogyan lehetett volna úgy elkészíteni a képet, hogy legalább nagyjából látsszon rajta az autó, és ne úgy nézzen ki, mint valami szociofotó a hajléktalanszállóról. És meg is vesszőztük, persze. Aztán végül csak a galériába tettük be a képet, elég, ha ott foglalja a helyet.

Hogy miért lett végül tizenkilenc a tizenötből? Mert mire véres verejtékkel leszűkítettük a listát, a Fenyő utólag küldött még egy kihagyhatatlan fotót. Azt, amin Rácz kolléga sejket játszik a Lexus LS600h L hátsó ülésén. Azt pedig nem hagyhattuk ki. A tizenhat azonban furán hangzik, meg úgy is éreztük, hogy néhány képet érdemtelenül szelektáltunk ki. Ezért visszatettünk hármat, hogy meglegyen egy híján húsz. Az legalább szép, kerek szám.

19 után jöjjenek azok a képek, amelyek talán nem annyira szépek, de jár hozzájuk valami sztori. Némelyik azért elmegy.