Motoros szabadkikötô

2001.02.19. 10:51
Kapcsolódó cikkek (1)
Az időjárás már-már tavaszias (volt), és sok motoros is előmerészkedik (-dett) hétvégenként, a motoros szezon még nem igazán indult be. Amíg ugyanis délután négy óra az utolsó időpont, amikor épeszű ember motorral az utcára merészkedik - tudniillik naplemente után szibériai hideg van amúgy is, nemhogy a motoron -, még egy rendes túrát sem lehet szervezni. Én speciel egy hónapja tervezgetem, hogy előveszem a Shadow-t, de eddig visszatartott a tudat, hogy még mindig csak február közepe van. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy idén egyáltalán nem esik a hó...
 
   
    Cat és Hamingway a két bevállalós motoros

Cat persze nem volt ilyen nyafka. Már egy héttel ezelőtt, és most szombaton is egész nap motorozott, természetesen ragyogó napsütésben. Neki tehát természetes, hogy a szombat esti buliba motorral jöjjön. A kérdés már csak az, hogy én mivel menjek. Elfogadható kifogást nem tudtam kitalálni (bukóm, termo-ruhám van, motoron is ültem már, és ráadásul így a benzinköltség is minimális), megszületett a döntés: én leszek a benzintyúk.

Aggódásra csak az adott okot, hogy Cat a maga 43 kilójával hogy fog engem elszállítani (az én súlyom nem publikus) a 200 cm3-es motoron. Állítása szerint szállított már 100 kg-hoz közeli utast is, én mégis tartottam tőle, hogy Zuglótól Csepelig egykeréken megyünk.

 
   
 

A hideg ellen alaposan beöltöztem: aerobic nadrág, rá farmer (nem akartam termo-nadrágot húzni, hogy ne kelljen a helyen levetkőznöm), kombiné, garbó, meleg pulcsi, termo-pulcsi, termo-kabát (jó, hogy -20 fokig melegen tart, de nem volt kedvem kísérletezni), és az utolsó pillanatban még a rég nem látott vesevédő is előkerült.

Az út emlékezetes volt. Ilyen pici motoron még sosem ültem. Várakozásommal ellentétben tényleg kényelmes a hátsó ülés, ahogy Cat mondta, és a kis Honda rugózása is hibátlan. A Hungária körút kátyúi - amiktől a Shadow-n leszakad a derekam - most meg sem kottyantak. Cat kifejezetten sportosan vezet, bár a piros lámpánál úgy éreztem, örülne a motor, ha induláskor egy kicsit besegítenék neki lábbal, és ugyanez volt az érzésem, mikor elértük a következő pirosat (ti., hogy a féknek is elkélne egy kis segítség).

 
   
    Kati hondája

A kanyarokban voltam csak bajban, amikor szívesen belekapaszkodtam volna Cat derekába, de egyszerűen nem találtam rajta fogást. Aztán kisvártatva megérkeztünk a Freeport Music Clubba, ahol az asztalokig ugyan nem motorozhattunk, de a bejáraton belül állítottuk le a motort egy másik bevállalós, igaz rocker mellé. A siker persze nem maradt el. Láttuk a fiuk szemében az irigységet. Már-már sajnálni kezdték, hogy nem vállalták a fagyoskodást.

 
   
  Virgine One

Bár az is érthető, hogy a pótsofőr-szolgálatra szívesebben bízza valaki a szakadt kocsiját, mint féltett motorját. Megérkezésünkkor a Virgine One nevű zenekar játszott (rögtön a Monomotapa után), amire nem igazán tudtunk figyelni, mert túl kellett esnünk a jelenlévők üdvözlésén és az első szívmelegítő elfogyasztásán. Itt szeretném megjegyezni, hogy a kiszolgálás kiváló, és az árak is messze alul maradnak a szórakozóhelyeken megszokottaktól. Pozitívumnak is tekinthetjük, hogy Jäger helyett egyből Unicumot ajánlottak, és az étlapon kizárólag a hagymás-zsíroskenyér szerepel, amiből Cat bőségesen belakott.

Az utolsó zenekar a Zöld Csillag volt, a fiuk jó kis pörgős rockzenét játszottak, de a közönség ez alatt is inkább a pultot támasztotta. Ez valamelyest érthető, hiszen a többség hónapok óta nem találkozott, tehát volt mit megbeszélniük.

 
   
   

Az esemény és a helyszín egyébként az Eagles MC (motor klub) nevéhez fűződik. Miután egy tömeghisztéria során több tag távozott a klubból elterjedt a rémhír, hogy a klub feloszlott, ezért a megmaradt tagok fontosnak tartották tudatni a motorosokkal, hogy továbbra is élnek és virulnak. A Freeport Music Clubot pedig azért hozták létre, hogy legyen egy hely Budapesten, ahol igazi rockzenére szórakozhatnak a látogatók. A klub dizájnja kikötői hangulatot sugall, a koncertek számára hatalmas terem áll rendelkezésre, és a klubban fenntartanak két helységet azok számára, akik már nem bírnak, vagy nem akarnak hazamotorozni a buli után.

Mi úgy döntöttünk, hogy mielőtt tényleg sarkvidékivé válik a hőmérséklet odakinn, újra nyeregbe pattanunk, ezért éjfél körül angolosan távoztunk a buli helyszínéről. Kíváncsi lennék, hányan voltak, akik ott aludtak.