Mert ez műanyag...

2001.07.03. 08:13
A németek már a harmincas években kísérleteztek olyan szintetikus anyagokkal, amelyek elég szilárdak ahhoz, hogy megfeleljenek, mint autókarosszéria. Henry Ford, aki szeretett mindent kipróbálni, szójaimádatában odáig ment, hogy ebből készített műanyag elemeket. 1939-ben egy sajtótájékoztatón be is mutattak egy automobilt, melynek a csomagtartóját az újfajta matériából szabták.
 
   
    Korai Glasspar G2 egy 1951-es amerikai közúti autóverseny startjánál.

Henry, hogy a szerkezet strapabírását bizonyítsa, az összegyűlt újságírók előtt tűzoltószekercével csapott a karosszériába. A fotókon persze alig látszik, hogy ezt nem az élével tette...

Az üvegszálerősítésű műanyagból készített karosszériát olcsó gyártani, nem rozsdásodik - ideális kisszériás sportkocsikhoz. Éppen ötven éve mutatták be az egyik legelsőt.

 
   
  Az egyik legelső Woodill Wildfire, amelyet nemrég restauráltak.

A második világháború után is az amerikaiak vitték a prímet. Frank Kurtis, a sármos mosolyú hot-rod építő 1948-1949 folyamán készített pár kabrioletet, amelyek közül néhány már műanyag ruhát kapott. Azonban az első autó, amelyből soha nem készült fémkasznis változat: a Glasspar G2. Bill Tritt-t állandóan a barátai sarkallták, hogy próbáljon ki valami újat. Először közvetlenül a háború után az egyik haverja kért tőle egy könnyűszerkezetű hajót. Ekkor került Tritt közelebbi kapcsolatba a műanyaggal. Csónakjai népszerűek lettek, immár arra is gondolhatott, hogy csak ebből él. 1950-ben alapította a Glasspar Műveket. A kis kalifornai műhelybe egy napon benézett Ken Brooks őrmester: szüksége lenne egy lepkesúlyú sportkocsira, de azért V8-as motor hajtsa és el is lehessen férni benne.

 
   
    A Woodill Wildfire hátulról

A megoldás ismét a műanyag volt. A Brooks Boxer nevű kétüléses roadster 1951-ben a Los Angelesi Autókiállításon jelent meg. Érdekes módon három másik alkotó is ekkorra készült el alkotásával, de egyedül a Glasspar jutott túl a prototípus-fázson.

Tritt soha nem akart komplett járműveket építeni, csak a lendületes, néhol Jaguar XK120 hatásokat mutató köntöst szolgáltatta, alvázat, motort minden vásárló maga szerzett. A Glasspar G2 rövid időn belül hallatlanul sikeres lett, akadt olyan cég, amely arra alapított vállalkozást, hogy a vásárlók helyett szerelte össze a kiteket. Más gyártók is felkeresték a hajók révén is terjeszkedő üzemet. Köztük az első Woody Woodill, aki először saját műanyag-karosszériás sportkocsiját akarta igazi szakértőkkel legyártatni, de végül Trittnek sikerült rávennie, hogy megelégedjen egy módosított Glasspar-karosszériával.

 
   
  A kitautók legfőbb jellemvonása, hogy szinte mindegyik darab különbözik a másiktól. A felső sorban középen egy 1954-es mozifilmben is használatos példány látható, amelynek volánjánál Tony Curtis tiporta a női szíveket.

A Woodill által készített Wildfire az első sorozatgyártású műanyag-karosszériás autó, egy évvel a Chevrolet Corvette előtt már buzgón fabrikálták Woodill munkatársai. A Wildfire eredetileg Willys alapokra készült, de amikor a Kaiser felvásárolta a Willys-t, és megjelentek saját sportkocsijukkal, az együttműködésnek vége szakadt. Így maradt a Ford váz és a V8-as motor. Woody fáradhatatlanul népszerűsítette gyermekét: például 1954-ben a Johnny Dark című filmben Tony Curtis szédítette a lányokat egy Wildfire kormányánál.

 
   
    A Glasspar cég utolsó típusa, az Ascot.

Az ötvenes évek elején, még néhány tömegszerencsétlenség előtt népszerűek voltak a lezárt közutakon rendezett autóversenyek. A Glasspar és a Woodill márkájú autók nemegyszer állva hagyták az Európából érkező konkurenciát.

Tritt besegített a Volvónak is, amikor a rövidéletű P1900-t fejlesztették, Bábáskodott a Chevrolet Corvette születésénél, de igazából a hajókra koncentrált. 1955-ben még kihozott egy Studebaker-alapú roadstert. Három évvel később azonban úgy döntött, a csónaképítés sokkal jövedelmezőbb, és kiszállt az autóüzletből. Detroit is felfigyelt a plasztikra: az 1953. januárjában bemutatott első generációs Chevrolet Corvette karosszériáját műanyagból formázták. A kaliforniai huszonévesek hozzáállása azonban más volt, mint az amerikaiaké általában, és két évvel később a Corvette II már ismét acélkarosszériával kellette magát a kiállítótermekben.

Az ötvenes évek végére Amerikában lecsengett az első kitautó-építési hullám, viszont annál erősebben indult be Nagy-Britanniában, ahol a mai napig változatlan intenzitással tombol.