Időgéppel Hollandiában

2002.02.07. 08:25
Kapcsolódó cikkek (1)
Az autókiállítások unalmasak és szánalmasak. Az autógyártók egymáshoz szinte megtévesztésig hasonlító modelljeiket "egyedinek", a mások által már régóta alkalmazott funkciókat "forradalminak", az elfeledett, újra előszedett, leporolt ötleteket pedig "újdonságnak" tüntetik fel.

A húsz-gombos, tíz-zenés, 250 m-ig vízálló kvarcórák analógiájára ma az autóipar elhalmoz minket hangzatos, de megfoghatatlan, érthetetlen, rövidítésekkel, értelmetlen funkciókkal, szükségtelen újításokkal. Pár perc kiállítási nézelődés után az ember a hotdog-árushoz vagy az információs pultnál unatkozó hostess-lányokhoz menekül, mert elege lesz az esőérzékelős, ESP-s, MP3-as, FTC-s, csillogó, négykerekű rövidítéshalmazokból.

Szerencsére vannak kiállítások, ahol egyetlen rövidítés van, amit mindenkinek tudnia illik, ezt a három betűt azonban mindenki illő tisztelettel veszi a szájára, szinte félve, suttogva ejti ki: "Merre találom a GTO-t?" vagy "Láttad? Egy GTO!" esetleg "A mindenit! Egy GTO!"

 
   
   

A Maastricht-i InterClassics nemzetközi veterán autó és motor kiállításon többségében holland kiállítók mellett szép számmal találhatunk angol, francia, német, belga, sőt új-zélandi cégeket. Kereskedők, restaurátor műhelyek, veterán-autóverseny szervezők, márkaklubok, alkatrész-forgalmazók és szakkönyvkiadók várták türelmesen az érdeklődőket. Az érdeklődők meg jöttek.

Szép számmal. Mégsem taposták egymást halálra egy-egy autócsoda körül a hétköznap higgadt családapák, nem vonszolták félnapos gyűjtőhadjáratuk eredményeit 4-5 műanyag zacskóba gyömöszölve, azokkal az útjukba kerülőket lábukról ledöntve pattanásos kamaszfiúk. Már ekkor éreztem, hogy ez más lesz, mint a többi.

 
   
  Ferrari 166

A kiállítás központi témája egyetlen márka, a Ferrari. Két hatalmas körülkerített standon egymás mellett sorakozik az olasz gyár 40 legkiemelkedőbb autója az 1948-as 166-tól a 2001-es 550 Barchetta-ig. Versenyautók, GT-k és családi limuzinok. Bármelyikért odaadná egy családtagját az ember (egyesek akár többet is). Gyönyörűek, erősek, ritkák, és drágák. Nagyon drágák. Ezt persze mindenki tudja jól.

 
   
    Ferrari 250 GTO

A főhelyen azonban olyan autó áll, aminek árából a Ferrari standon szépen bevásárolhatnék családtagjaimnak és ismerőseimnek egy-egy piros kocsit. Áhítattal mondom most én is ki: Egy GTO! Egy jó állapotú Ferrari 250 GTO 800 millió forint körüli értéket képvisel. De nem elég, hogy vannak, akik megengedhetnek maguknak egy ilyen drága autót, egyesek egész odáig merészkednek, hogy autójukkal saját maguk szórakoztatására versenyeken induljanak. És ez így van jól. Enzo Ferrari soha nem akarta, hogy az autói múzeumba kerüljenek. Egy versenyautót vezetni kell, nem nézegetni.

A Ferrarikon kívül számtalan érdekességet lehet megcsodálni. Egy holland-új-zélandi restaurátor vállalat olyan tökélyre vitte a mesterséget, hogy autóik, mintha időgépből kerültek volna elő, az utolsó csavarig, gumibetétig teljesen újjá vannak építve. Standjukon egy rozsdás, napégette Jaguar roncs mellett egy befejezett Jaguar, alig egy évi munka eredménye.

 
   
  Jaguar

Az autókat Új-Zélandra szállítják, ott restaurálják, mert a munkaerő olcsóbb, a szakértelem pedig könnyebben elérhető, mint Európában. A munka felénél járva fizetik a repülőutat, szállást, ellátást, hogy a leendő boldog tulajdonos saját szemével is meggyőződhessen róla, nem koktélokra költik nehezen összekuporgatott - esetleg örökölt - pénzét.

A gyönyörűen restaurált autók mellett természetesen sok eredeti állapotú autó is kiállításra és eladásra kerül. Sokan a javítgatásban, folyamatos szépítgetésben, lassú restaurálásban látják ugyanis a hobbit, nem a kocsi vezetésében.

 
   
    Bentley

Nagyon sok háború előtti modellt hoztak a kiállítók - Bentley, Alvis, Singer, Peugeot. Egész rémisztő, milyen hatalmasak testközelből. Egy 1945-ös Lagonda fényszórója akkora, mint egy napközis konyha nagyfazeka. A kilincset csak ágaskodva érni el, belül viszont gróf és grófné kénytelen összesimulni, még ha éppen tüskés is közöttük a viszony.

 
   
  Aston Martin DB5

A háború utáni időszakból rengeteg MG, Triumph, Austin Healey, Aston Martin, Porsche, Mercedes, Maserati, Alfa Romeo és sok egyéb kocsi látható és természetesen megvásárolható. Bizony sokan vannak, akik spórolt pénzüket nem új autóra, hanem veterán autóra költik. Miért is ne tennék, mikor egy 8 éves Mazda MX-5-ös árából MGB-t vagy Triumph TR6-ot lehet venni. Szintén nyitott sportkocsi, sokkal egyedibb és egy pillanatra sem fogják azt gondolni, hogy nőies. Érdekesség, hogy a Mazda MX-5-ös tervezőmérnökei az MGB váltóhangját próbálták lehallgatni és utánozni_

 
   
    Murcielago

A veteránok mellett a jövő klasszikusait is bemutatták, egy kis standon egymás mellet kucorgott az Aston Martin Vanquish, Lamborghini Murciélago, Morgan Aero 8, Porsche GT2 és egyéb különlegességek. Őket 40-50 év múlva ugyanígy gyűjteni fogják, mint ma a Jaguar E-type-ot vagy Mercedes 230 SL-t.

 
   
  Jaguar kerék

A veterán autókban az a szép, hogy nem akarnak másnak látszani, mint amik. Gyártóik nem akartak értelmetlen újításokkal, 2 cm-rel nagyobb oldalszélességgel, még 1 decivel kisebb fogyasztással mindenáron vásárlókat nyerni. A verseny régen is megvolt ugyan, de nem kényszerből jöttek ki az új modellek. Csak egy példa: az egyik legendás Jaguar motort, a 190 lóerős 3,4 literes 6 hengerest, ami az XK 120-ban is dorombolt, 1950-től 1987-ig alkalmazták. Egyszerűen nem kellett jobb. Melyikünk tudja ma elképzelni, hogy új autójának motorját még 37 év múlva is használnák vadonatúj autók gyártásához?

A kiállítás olyan, mint az autók. Egyszerű. Jó értelemben. Nincs tomboló, fülsüketítő zene, sem már-már meztelen, unott arcú hostess-lányok, tombola. Csak a kiállítók, az autók, a hangszórókból halkan duruzsol Robbie Williams jazz albuma. Ennyi. Ahogy nézelődtem, megért bennem a régóta dédelgetett gondolat:
"Húsz-gombos, tíz-zenés, számológépes vadonatúj kvarcórámat használt Patek-Philippe-re cserélném (akár ráfizetéssel is)."