Szomorú vasárnap

Az éppen "érettségiző" Renault 5 TX gazdája, Szalontai Zsuzsa buzgón bólogat. Ők is gyakori vendégek a karosszériásnál. A kisautó egyébként luxuskivitel: 83-ban kevés autóban volt széria a színezett üveg, az ötgangos váltó, a bőrkormány és az elektromos ablakok. "A legjobbak az ülések," mondja az autó másik tulaja, a találkozó egyik főszervezője, Csite. "Ilyet ma már nem csinálnak. Sokszáz kilométeren át is kényelmesek, és ez ráadásul még az eredeti huzat."

A Szolnok melletti Rákóczifalván megrendezett, eredetileg három naposra tervezett, végül a második nap délutánján berekesztett Renault 5 és Clio találkozó már a második volt. A tavalyi fényesen sikerült, 30 autó gyűlt össze, és megvolt az esély, hogy az idén még nagyobb lesz a buli. "Az előzetes jelentkezések alapján legalább száz autó érkezését vártuk," mondja Belph, az egyik főszervező, "ehhez képest kiábrándító, hogy legfeljebb 20 volt itt összesen." Az okokat még elemzik a szervezők, de a pesszimista (és végül sajnos korrektnek bizonyuló) időjárás-prognózisok biztosan nem segítettek az emberek odacsalogatásában.

Belph-nek komoly anyagi veszteséget jelentett a találkozó. A résztvevők által befizetett autónként 1600 forint nem fedezte a kiadásokat. " Fejenként több tízezer forintot buktunk," mondja, "bár amikor világos lett, hogy kevesen leszünk, lemondtuk a zenekarokat, így legalább nem kellett a teljes gázsit kifizetni nekik." A költségek magasak voltak: a gázsikon túl a szervezés telefon- és benzinköltsége, a szállásdíjak, a hangosítás, a versenyek győzteseinek járó érmek és kupák, az előre kinyomott ám el nem adott találkozós pólók mind a rendezők zsebpénzét terhelték.

Különösen szomorú volt Mikes, aki a Clio-szekcióért volt felelős. Ő a találkozó előtti napon saját szemefényét, a piros 16V Cliot is alaposan megtörte; nem csoda, hogy elég borús hangulatban szemlélte a továbbra is borús időt.

	A háttérben a polgármester

A résztvevőkre szerencsére nem terjedt át a rendezők fájdalma. Rákóczifalva csupamosoly polgármestere, a település-széli, focipályával egybekötött vásártérre is világos öltönyben, színes nyakkendőben kilátogató Bodács István bátorította a fiúkat: "Srácok, semmi gond, jövőre többen lesztek, akkor is jöhettek." Őneki ugyan semmi köze az ötösökhöz, az önkormányzat cégautója egy Polo, maga pedig egy Astrát hajt, de az R5 klub rendezőinek kezdeti lelkesedése meggyőzte. A település rengeteg aprósággal segített: ők biztosították a helyszínt, a technikát (hja, egy focipálya közepén honnan lenne áram?), és még az ügyességi verseny kupájába is beszálltak anyagilag. "Azt hittem," magyarázza a polgármester, "hogy Rákóczifalva technika iránt érdeklődő fiataljai is nagyobb számban kijönnek; inkább ide jöjjenek, mint a kocsmába."

Valaki mindjárt nyer egy kulcstartót

Az eredeti tervben rengeteg program szerepelt, ezeket aztán a szervezők lemondták. Nem jött el például Ferjáncz Attila, aki rallye sikerei hajnalán R5 versenyautót hajtott. Nem voltak zenekarok sem, és az R5 klubban lehetőséget látó vállalkozók is hamar összecsomagolták portékáikat. Volt viszont rendőri felvezetéses felvonulás (bár Belph szerint cikisen rövid volt a konvoj), volt tombola, ahol minden szelvény nyert ("Pólótok van már? Oké, akkor most kaptok egy naptárat."), és volt ügyességi verseny.

A feladatokhoz az országos és a megyei balesetmegelőzési bizottság és a BKV raktáraiban található kellékekből építettek pályát. Volt itt fekvőrendőr (pontosan a tetején kellett megállni), fakockákkal imitált járdaszegély, bólyák, "ferde kapubeálló" és minden, a jobb ATI-pályákon megcsodálható nyalánkság. Legjobban a "teniszlabdás balhé" tetszett: egy oszlopról két különböző hosszúságú kar nyúlt ki lökhárító-magasságban, mindkettő végén foszforeszkáló zöld teniszlabda. Az autó elejével úgy kellett megpöccinteni a hosszabb kart, hogy az elforogjon, a rövidebb kar viszont meg se moccanjon. Állítólag ezzel a cuccal a BKV buszsofőrjeit képzik. A nap fénypontjaként az autóstalálkozókon szokásos toldizás szerepelt: egy gumiköpenyt kellett elhajítani minél messzebbre.

Horváth Etelka, Queen of the R5

A versenyt végül Horváth Etelka nyerte (bár a gumihajításban a fiúk lenyomták), és a díjkiosztón improvizált "Legbátrabb sofőr" kategóriában Szilágyi Zsuzsa kapott arany Renault-jelvényt: az ifjú hölgynek még nincs jogsija, mégis végigcsinálta a pályát párja kocsijában.

A "Legszebb autó" kategória győztese Lakatos Edgár hófehér ötöse lett. Edgár szeptemberben lett a második generációs, gyakorlatilag gyári újnak kinéző autó tulajdonosa. " Első látásra beleszerettem," mereng el Edgár, "főleg mert ilyen tipp-topp állapotban levő ötöst még nem láttam." Szerinte az autó kinézete ideális, "van értelme szépíteni." Az autó gyengéi között a problémás hűtést sorolja fel (halk moraj fut végig az autót körbeálló kollégák között) és a zsúfolt motortér miatti nehéz szerelhetőséget. "Ez igaz," szól közbe egy nézelődő, "de például tök könnyű a motort egyben kiszerelni: csak négy csavart csavarsz ki, kiemeled a motort, aztán mindenhez hozzáférsz."

Az ötösök sztárjai a GTT-k, vagyis a GT Turbók. Kivülről nem látszik a tudásuk, legalábbis a laikus alig lát különbséget egy mezei ötös és egy GTT között. Hanem a motor... Avantage 16 éves piros autójába ülünk be egy körre. A rádió mellett kis display és néhány kapcsoló. "Én építettem," mosolyog büszkén a tulaj, "a turbó vezérlése és immobilizer egyben." Leghasznosabb szolgáltatása, hogy megoldja a turbó autósok egyik gondját: a meghajszolt autót leállítás után járatni kell, hogy a feltöltő lehűljön. (Volt is erről egy cikk a TotalCaron.) Az elektronika erről gondoskodik: a slusszkulcsot ki lehet húzni, az autót el lehet hagyni, mert a beprogramozott idő leteltével a motor automatikusan leáll.

Az autó megy mint a disznaj. "Olyan 140 lovas lehet," mondja Avantage, miközben Rákóczifalva vasárnapi biciklistáit riogatjuk egy mellékúton. A frissen újrakárpitozott gyári sportülésekbe kellemesen belepréselődik az ember, ahogy a turbónyomás-mérő az 1 bar-os érték körül kifekszik, mielőtt az utólag beépített blow-off szelep megszisszenne. Az utasülésből megítélve a futómű is kitesz magáért. "Mondjuk a fogyasztás elég gáz," folytatja Avantage, "olyan 13-at is bekap, ha tolom neki, de muszáj tolni." Vigyorgunk.

Az új autókat a második napon két Clio RXI (1.6-os, 110 lovas motor, sportos felszereltség) képviseli, mind a kettő pár hónapos. Tar Gábor, aki az Index fórumán az R5TL nevet használja, igazi R5-Clio Klub karriert tudhat maga mögött. "Ahogy a nickből is látszik," meséli, "kezdetben egy ötösöm volt, aztán egy sima 75 lovas Clio, most meg ez az RXI." Az autó hihetetlenül mocskos, sárcsimbókok lógnak még a tetejéről is: kicsit megjáratták a focipályán. Gábor és barátnője az éjszakát a szülőknél töltötték a közelben, ellenben a fekete RXI tulajdonosa, MADEINHUNGARY a néhány bátor sátorozó egyike volt. "Jó hideg volt éjszaka, az biztos," mondja, "de legalább most délutánra elállt az eső." Éppen szedelőzködünk, amikor az ég megdördül. A hazafelé utat újra zuhogó esőben tesszük meg, ami szép keretes szerkezetet biztosít a találkozónak. Belph, Csite, Mikes és a többi szervező a színpad közepén számolgatja a veszteségeit.