Minden a Rigával kezdődött!

2001.02.14. 11:31
Kapcsolódó cikkek (2)
Vannak motorosok, akik nem pusztán a motorozás szeretete miatt ülnek kétkerekű járműre, hanem ideológiát is gyártanak hozzá. Minduntalan hangoztatják, hogy a motorozással a szabadságot, a lázadást fejezik ki, miközben sokan azt sem tudják, jó dolgukban mit csináljanak. Ahelyett, hogy csak felülnének arra a motorkerékpárra, ami éppen adódott, azon gondolkodnak, ki az igazi motoros. Ez a probléma már-már megosztani látszik a "motoros társadalmat".

A minap egy levelezőlistán találtam ilyen vitára. A témát lezárandó, az egyik résztvevő pontokba szedte az ismérveket, melyek meghatározzák, hogy ma Magyarországon ki is nevezheti magát motorosnak a motorosok szerint. Mitagadás igen-igen ellentmondásos elvárásokat támasztanak egymás iránt.
A felsorolás a következőképpen kezdődik:

"az igazi magyar motoros :))
1. A pályafutását Riga, Verhovina vagy Komár moped nyergében kezdte"

Nos, ha ez így van, tudok valakit, aki méltán nevezheti magát "igazi motorosnak". Ráadásul ő nem csak hogy Riga nyergében kezdte pályafutását, de tervei szerint ott is fogja befejezni 30-40 év múlva. Kun "Riga" Péter egy véletlen folytán került kapcsolatba a márkával, de évek óta hűséges hódolója. Megszállottságát pedig nem csak szóban, hanem tettekkel is bizonyítja:

 
   
   

A képeken látható motor típusa Riga 12. Eredetileg piros volt és vajszínű, most metálzöld. A vázfényezés még a tulajdonos, Péter szerint is, elég gány munka, ugyanis néhány helyen rövid idővel elkészülte után már le is pergett a festék. A tankját Báthoty András fényezte, aki egyébként az utóbbi időben sok jól sikerült munkát mondhat magáénak. Péter eredetileg olyan fényezést szeretett volna, hogy messziről egy sárkánynak látszódjon a motor, de végül is meghallgatta mások - többek között András - véleményét is és belátta, hogy úgy nem lenne olyan látványos.

 
   
 

Ez Péter első motorja, ami 1974-ből származik. Eredetileg nagyapja vásárolta 1976-ban, majd egészen ?80-ig használta. Ezután a sufni hátuljába került a jármű. Később, 1991-ben fedezte fel a család a jobb sorsra érdemes mopedet, elhozták, de egészen ?96-ig felé sem nézett senki. Akkor találta meg Péter, aki mindenekelőtt teljes motorgenerált csináltatott rajta, hogy biztonságosan használni tudja.

Mindig pöccre indul. Maximálisan leegyszerűsített motor, ezért a technikai részletekbe nem is bonyolódnék bele. Az oroszok jól megcsinálták. Érdekes például, hogy nincs rajta gyújtáskapcsoló, hanem a robbanástérben kell kinyitni egy kis lyukat, akkor elmegy a kompresszió és leáll a gép. Ha visszaengedi az ember, rögtön újra lehet indítani.

 
   
   

Péter - mióta elkészült a moped -, szinte mindenhová a Rigával megy, jár motorostalálkozókra, gyorsasági- és gyorsulási versenyekre. Azóta nagy Rigás lett. "Gondoltam, legalább egy ember legyen, aki szereti." válaszolta hitetlenkedve feltett kérdésemre. Azt is elmondta, hogy ezen a télen megint szétszedi a gépet, az elektromosságot behúzza valami szép csőbe, és eldugja valahova a benzinszűrőt is - nem mintha olyan sok hely lenne a motoron, ahova csak úgy el lehet dugni dolgokat, de éppen ez a szép benne. Mivel most már végleg elhatározta, hogy csak a Rigák érdeklik, szerzett egy másikat is, amiből ezen a télen trike-ot fog építeni.

Hogy a témában egy kicsit tisztábban lássunk, tudnunk kell, hogy a Riga és a Verhovina egy tőről ered, egyazon szovjet cég termékei azzal az apró különbséggel, hogy míg a Rigát nyugat-európai exportra gyártották, a Verhovina a dél-afrikai hadszíntérre készült.

 
   
 

Egy barátom csak annyit fűzött hozzá a márkához, hogy úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt akkora volt a különbség a Jawa Mustang és a Riga között, mint manapság az EVO Harley és a Shovel között. Míg a Jawások fel-alá motorozgattak a városban "céltalanul" (ami mellesleg akkoriban komoly büntetést vont maga után), a Rigások folyton csak szereltek, és soha nem volt pénzük benzinre, mert mindig alkatrészre kellett. Ebből az időből származik az amondás is, hogy "Laza, mint a Rigalánc"

Ja, mielőtt elfelejteném. VK a meghatározást így folytatja:

"2. Anyagi lehetőségeitől függően legalább 2, de inkább több motorkerékpárja van. Ezek közül néhányat közlekedésre, túrázásra, gyorsulási versenyeken való részvételre is használ, de csak az egyikkel MOTOROZIK. Ez általában az a gép, amelyik mar évekkel ezelőtt is csak isteni csodatétel következtében ment át a műszaki vizsgán"

a webszerkesztô megjegyzése:

Én Musztángos voltam, de a ház végén lakott egy barátom aki Rigával szenvedett. Minden motorozás elött, után és közbe motort kellet szerelnie. Sajnos a nagyon gyenge minôségű alkatrészek miatt vakmerôség volt meszire menni. Rendszeresen tört a hátsó lánckerék, aminek következtében megszorult a hátsó kerék, és jöhetett a parkettázás. Jókat gányoltunk együtt. Én a rémséges JAWA MUSTANG chopperesítésén dolgoztam lankadatlan - ami a típus ismeretében ugye, lehetetlen feladat -, Gyuri meg a Rigával bajlódott.

Aki ebbe belejön nem tudja abbahagyni. Késôbb MZ következett, majd a Trabant, és utána a csúcs: a Wartburg. Minden maradt a régiben. Utoljára pár éve a járdán segítettem visszailleszteni a fôtengelyt és a dugókat a Wartburg blokkba. Ez az egy művelet, amit nem tudott egyedül megcsinálni a ház előtt, mert legalább három kéz kellett hozzá, és a felesége nem volt otthon. Én a fôfékhengert cseréltem a SAAB-ban...

De minden a Rigával kezdôdött.