Karosszéria-művészek

2002.01.08. 07:35
Az egyedi felépítménnyel ellátott, karosszált automobilok között kiemelkedő helyet foglalnak el a francia Figoni&Falaschi cég alkotásai. Közülük is kiemelkedik a műalkotásnak is felfogható, lágyan ívelő vonalvezetésű, esőcsepp formájú kupé, melyet 1938-ban építettek.

A második világháború előtt annyival volt előnyösebb helyzetben az egyedi járműre vágyó világfi, akinek bankszámláján túl sok elköltésre váró pénz hevert, hogy nagyon sok olyan cég akadt, aki autókkal kapcsolatos összes igényét lelkes örömmel szolgálta ki. Ezeket a nem ritkán művészi beállítottságú alkotókat hívják karosszériaművészeknek.

Szerte a világban több száz ilyen műhely működött a húszas és harmincas években. Franciaország volt a luxusfelépítmények egyik központja és a Figoni&Falaschi cég pedig a szakma egyik legismertebb cége.

A Figoni&Falaschi páros közül Joseph Figoni felelt a tervezésért. Sokat tanulmányozta az áramvonalas formákat és az általa készített karosszériák esetében igyekezett a szélbe belesimuló formát ötvözni egy csöpp extravaganciával és franciás könnyedséggel.

 
   
   

Olyan elismert márkák, mint a Delage vagy a Delahaye mellett néha egy-egy Rolls-Royce, BMW is becsúszott. És a Talbot-Lago sem hiányzott a kliensek közül. Anthony Lago, aki Angliában sokáig tevékenykedett autóipari mérnökként, 1933-ben vette át a haldokló Automobiles Talbot vállalatot. A Sunbeam-Talbot-Darracq márkákat egyesítő cégnek Franciaországban és Angliában is voltak gyártelepei, ahol hatalmas összevisszaság uralkodott. Lago erős kézzel rendet teremtett, majd kitalálta, hogy egy közúton is használható versenyautó remek reklámlehetőség lenne. Az általa megálmodott típusok jól szerepeltek, így a Talbot-Lago-t néhány éven belül már a Bugattival egy szinten emlegették.

 
   
 

Lago azonban mérnök volt, a kocsitestekhez nem értett. Inkább keresett egy megbízható mesterembert és Figoni személyében rá is talált az ideális jelöltre. A második világháborúig a Figoni&Falaschi cég számtalan felépítményt készített Talbot-Lago alvázra. Ezek között a legismertebb a T150SS típus alapjaira készített kupé. Ezekből összesen talán egy tucat készülhetett, mindegyiknél kicsit variáltak az alaptémán. A képeken is látható példányt például a 24 órás LeMans versenyre is felkészítették! Más modelleken az első fényszórók elhelyezésén változtattak, néha a sárhányók alakján finomítottak.

 
   
   

Ahogy más művészeti ágakban is szokásos, az aerodinamikus, a szakirodalomban "esőcsepp" alakúnak elnevezett forma ötletgazdai posztjára több jelölt is akadt. Figoni mellett George Ham, egy ipari formatervező, aki több vázlattal vett részt az F&F cég életében, visszaemlékezéseiben határozottan kijelentette, hogy ő már 1936-ban elkészítette a terveket, amelyek alapján Figoni létrehozta a végső formát.

 
   
 

Műszakilag a T150SS semmi kiemelkedővel nem büszkélkedhet: soros hathengeres, háromliteres, 160 lóerős motor, négysebességes fél-automata váltó. A közel 200 km/h végsebesség viszont figyelemre méltó egy luxusautótól. Mivel egy LeMans résztvevőről van szó, a kezelhetőségről is szót kell ejteni: felejthető. Alig lehet hátul kilátni, a masszív karosszéria túl nehéz, szóval gyorsulás helyett inkább lassan növekvő sebességről lehet beszélni.

 
   
   

Itt nem is ez a lényeg. Már a kortársakat is elbűvölte az "esőcsepp". Azóta, ha bármelyik túlélő példány autós szépségversenyeken vesz részt, különleges bánásmódban részesítik. Az autó egy letűnt kor képviselője, amikor az önmagáért szép forma még nem esett a marketingszempontok és a számítógépes tervezés áldozatául.