Tehetség aprópénzért

2001.07.16. 09:55
Első autója láttán valaki felkiáltott: "Ez úgy néz ki, mint egy hal. Úszni is tud?" Tudott. Ferdinand Porsche is tanulmányozta módszereit. Hans Trippel, a kétéltű járművek atyja és évtizedeken át lelkes híve június 30-án, 93. éves korában hunyt el.

1932, Németország: Hindenburg kancellár lesz, a nácik egyre erősebben hallatják hangjukat. Darmstadtban egy 24 éves fiatalember 15 márka havibérért kibérel egy lóistállót és megvalósítja álmát: a földön és vízen is közlekedni képes járművet.

 
   
    Hans Trippel, a fáradhatatlan alkotó

Hans Trippel, egy áruháztulajdonos fia nem akarta a családi hagyományokat követni. Első autója, egy DKW alapú alumíniumkarosszériás kétéltű első versenyét éppen azért nem tudta megnyerni, mert az közúton zajlottm, a többi jármű kevésbé bírta az óriási felhőszakadást, így a futamot lefújták. A kísérletek azonban folytatódtak és 1936. októberében a német hadügyminisztérium is meginvitálta az ifjú mérnököt, mutassa be úszó kocsiját.

Trippel karrierje ezzel felívelt. Fejlesztési támogatást kapott, amelyből a Saar folyó melletti Homburgban egy mészárszék helyén autógyárat létesített és 250 munkással kétéltű terepjárókat épített a hadsereg számára. A második világháborúban Trippelt és üzemét igen illusztris helyre költöztették: Ettore Bugatti áttette székhelyét Molsheimből Bordeaux-ba és a csarnokokból hamarosan Trippel SG6-osok gördültek ki 2.5 literes Opel Kapitän motorral. Ferdinand Porsche is megvizsgált egy ilyet, mielőtt bogárhátú népautójából Schwimmwagent faragott volna.

 
   
  Trippel-liszensz alapján Norvégiában gyártott műanyagkarosszériás sportkocsi, a Troll

Persze a háború után a franciák bosszúja utolérte Trippelt és Porschéhez hasonlóan őt is börtönbe zárták. 35 hónap után kegyelemmel szabadult. 1949. tavaszán Hannover utcáin találjuk, ahol belebotlik egykori fogolytársába, Fritz Kiehnbe. Kiehn meghívja magához, ahol filmbeli fordulat történik: belép az ajtón Gretel, a Kiehn család legifjabb lánytagja. Hans Trippel első látásra fülig szerelmes lesz; az érzés kölcsönös. Ásó, kapa, nagyharang és az apóstól anyagi fedezet új kisautó-készítő műhely alapítására.

 
   
    Amphicar

Az új Trippel SK10 kivételesen csak betonúton boldogult, de az elérendő cél is más volt: egy olcsó, de vonzó sportkocsi. Ekkor született meg az a felfelé nyíló ajtómegoldás, amelyet az autótörténelem sirályszárnyas ajtóként jegyez és amely nem sokkal később a Mercedes SL300-as típusával lett világhírű. Trippel nem először és sajnos nem utoljára aprópénzért árusította ki tehetségét.

Az SK10 karrierje is csupán néhány száz darabot ért meg, még Norvégiában is gyártották licenc alapján. Utódja, az eredetileg Alligator nevű modell viszont a Föld egyik legismertebb kétéltűje lett Amphicar néven. A Deutsche Industrie Werke érdeklődését felkeltette az Alligator, illetve annak második prototípusa. 1961-ben jött ki a sorozatgyártású széria Amphicar néven. Egy alváznélküli kétüléses kabriolet, 1147 köbcentiméteres Triumph Herald motorral 11 km/h sebességgel haladt a vízben és 109 km/h-val szárazon.

 
   
  Amphicar

Különleges kétrészes sebességváltóval szerelték fel. Vízi haladás esetén a kétsebességes egységet lehetett bekapcsolni: egy sebesség előre, egy hátra. Normál esetben pedig a 4+1 sebességes közönséges váltórész üzemelt. Az Amphicar háta furcsa a két propellerrel, és a csónakszerű építés miatt kicsit érdekesek az arányok. 7 év alatt 800 darab készült belőle, de valahol félúton Trippel megint csak megfelelő részesedés nélkül kiesett a pikszisből. Ma az Amphicar tulajdonosok világszerte klubokba rendeződtek és hősként tisztelik az alkotót, a még szét nem rozsdásodott darabokat pedig féltőn óvják.

 
   
    Amphiranger

Trippel az Amphicar sikere, majd bukása közben is rendületlenül tovább dolgozott. Következő nagyobb dobására a hetvenes évek közepén került sor. Ekkor ugyan már közelített a nyugdíjkorhatárhoz, de azért képes volt kerekekre állítani egy összkerékmeghajtású zárt terepjárót, amely 120 km/h-val közlekedett beton- és 12 km/h-val vízi úton. Az Amphi Rangernek keresztelt alkotást sem az idősödő mérnök gyártotta, hanem a Rheinhauer Maschinen und Armeturenbau GmbH (RMA).

Az RMA számára ez csak ujjgyakorlatnak bizonyult, hiszen közel 20 év alatt sem voltak képesek elérni a 100-as darabszámot, de azért készült rendőr-, tengeri mérő- és tűzoltóvariáns is. Trippel élete alkonyán sem adta fel álmait. Utolsó úszóképes prototípusát 1989-ben konstruálta, de ötletére akkor már nem talált partnert. A '90-es évek folyamán a világ egyes pontjairól jelentettek kísérletező kedvű egyedeket, akik Trippel irányvonalát követték, de a XXI. századra már ők is feladták.