Borítsd fel az autódat!

Szerszám szombat: Tip-Jack

2014.09.06. 05:39
Mindig is vágytam egy ilyenre. Csináltam is magamnak egy hasonló célszerszámot, amikor az öreg BMW-m padlólemezét vakargattam, de ez más, profi cucc. A Tip-Jackkel bármilyen autót fel lehet billenteni pár perc alatt, minimális macerával, még a kerekeket se kell leszedni. Elhozta nekünk a kitalálója, Ludwig Hagara, és egy utazó ügynök magabiztosságával mutatta be a szerkezetet.

Kipakolta a Xsarája csomagtartójából, pár perc alatt összerakta, majd oldalra billentette a Citroënt. Én csak lestem, no meg fotóztam, de azért kurbliztam is, hogy meglegyen az érzés. Az autóbillentő nagyon ügyes holmi: ha az a cél, hogy az oldalán feküdjön az autó, nehéz lenne ennél jobb megoldást találni.

De minek billenteni, ha van emelő vagy akna? - teszi fel a kérdést, aki még nem dolgozott sokat a feje fölött. Fék-, futóműjavításhoz általában előnyösebb a csápos emelő, mivel inkább oldalról támadunk, mint alulról, de ha kalapálni, drótkorongozni vagy festeni kell, nagy áldás, ha nem hullik a nyakunkba a getva. Hegesztésnél jön ki a legjobban a billentés előnye, mivel az alulról készített varrat sosem lesz olyan, mintha oldalról vagy fölülről zizzentettük volna oda. Az átkozott gravitáció, ugye.

Ebből levonhatjuk a helyes következtetést, hogy leginkább a karosszériás és a veterános szakmának válik hasznára a billentő, de szeretik a szerelőműhelyek és az autókereskedők is. Ha egy szervizben minden állás foglalt, egy gyors javítást az udvaron is könnyen meg lehet csinálni; a szalonokban meg a meghökkentő látványt szeretik. Ritkán látni autót alulról, sok arra járót bevonz a felborított autó. Speciális felhasználóként az off-roadosok is imádják, hiszen ennél jobb megoldás nincs a sárcsimbókok lecsapatására, és a hordozható, áram nélkül működő szerkezet a semmi közepén is működik, ha gyorsan meg kell valamit henkölni.

A Tip-Jack lényegében nem más, mint egy drótköteles csörlő egy jól kitalált acélszerkezeten. Az emelőoszlop a leghosszabb elem, úgy kétméteres, de ebből is létezik osztott verzió. A többi alkatrésze néhány hajlított cső és lemez, így aztán egy lehajtható üléses vagy sízsákos autóba simán befér. Nyolcvanvalahány kiló az egész, amikor össze van rakva, és az oszlop aljára szerelt műanyagkerekekkel úgy lehet tologatni, mint egy talicskát.

Az összeszereléshez kell úgy tíz-tizenöt perc, de nincs benne semmi ördöngösség. Néhány acélcsövet kell egymásba csúsztatni, pár csavart meghúzni, fél maréknyi biztosító szeget bepattintani. Aztán odatoljuk az autóhoz, és ráállunk. Segít, ha két faékkel megkönnyítjük a felgurulást, különben csúszós talajon odébb tolhatja a kerék az emelőt. Ha jól állnak a kerekek, behúzzuk a kéziféket, és már lehet is kurblizni.

Nyilván az volt az első kérdésem, hogy ácsi, mi lesz a folyadékokkal. Hagara szerint általában nem folyik ki semmi, de azért figyelni kell. Negyvenöt fokig hivatalból nem történhet baj, hiszen az olyan, mintha 1 g-s oldalgyorsulással kanyarodnánk. Utána kezdhet el csurogni ez-az, de nem szokott.

A legfontosabb, hogy megnézzük az akkumulátor szellőztető csövét, mivel a kifolyó sav nagy bajt okozhat. Ha a billentésnél alulra kerül, érdemes kiszedni az akksit. Felitatott savas, illetve teljesen zárt akksiknál értelemszerűen nincs ilyen probléma. A fékfolyadék zárt tartályban van, többnyire a hűtőfolyadék is, a sebességváltó szuszogóját pedig szinte mindig a legmagasabb pontjára teszik. Én a motorolaj miatt aggódnék, de a tapasztalat azt mutatja, hogy csak hosszában beépített V-motoroknál fordul néha elő szivárgás, ha rosszul tömített az olajpálca. Leggyakrabban hátsókerekes autóknál szokott kicsurogni a differenciálműből pár csepp a szellőztető furaton át. A lényeg az, hogy figyelni kell a billentésnél, és ha megjelenik egy kis patakocska vagy néhány csepp, meg kell állni és visszakurblizni kicsit.

Hagara kedves osztrák öregúr, sztorizik, amíg felfelé kurblizzuk a Xsarát. Kicsit panaszkodik is, hogy mennyire nem ismerik a Tip-Jacket, pedig már közel húsz éve turnézik a találmányával, rengeteg kiállításon ott van. A szabadalmi költségek felzabálják a profitja nagy részét, Magyarországon például többe kerül bejegyeztetni egy szabadalmat, mint Németországban. A TÜV-bevizsgálást is ötévente meg kell ismételni, pedig évek óta semmi nem változott a szerkezeten. De látszik rajta, hogy büszke a találmányára, lelkesen mutatja be, ahányszor csak kell.

Derékmagasságban megállunk, hogy felspaniferezzük a kereket. Egyrészt így könnyebb, mert nem kell hajolgatni, másrészt innen kezd izgalmassá válni a művelet. Egyre gyorsabban emelkedik a Citroën, egyre ijesztőbb a látvány, már az oszlop is dől. Meglepő, de elég egy ponton odafogatni a kereket, az biztonságosan megfogja az autót.

Már túl vagyunk a 45 fokon, amikor egy kis bent rekedt esővíz lecsurog a motorburkolatról. 60 fok környékén elkezd csepegni az ablakmosó, de azzal nem kell nagyon foglalkozni. Saccra 70 fokig döntjük meg a Citroënt, itt már érezni, hogy kezd könnyűvé válni a kurbli, közel vagyunk az egyensúlyi állapothoz. A túloldali ütközők fel is koppannak, alacsony súlypontú autóhoz vannak beállítva. Ha kisbuszt borítunk, értelemszerűen jobban ki kell tekerni őket, nehogy átbillenjen a bódé.

A véghelyzet elég impozáns, az autó stabilan áll, nem is nagyon akar ránk borulni, hiszen majdnem az átbillenés határán vagyunk. A biztonság kedvéért még be lehet tolni egy biztosító csapot, ami nem engedi le a csúszkát az emelőoszlopban, így ha elszakadna a drótkötél, akkor is fent marad az autó. A küszöbhöz, padlólemezhez remekül hozzá lehet férni, meg mindenhez, ami derékmagasságnál feljebb van. Nekem elsőre az alvázvédelem ugrik be, amihez pazar ez a szerszám, de nyilván mindig praktikus, ha alulról kell matatni az autón.

A Tip-Jack magyarországi forgalmazását most kezdte el Hagara családi vállalkozása, kerek ezer eurós (bő 300 ezer forintos) akciós áron adják most a legnépszerűbb modellt. Nem kevés, alig többért lehet kapni már csápos emelőt is, bár ezt nem kell se telepíteni, se szervizelni, csak odatoljuk, és billentünk. A skála egyébként 1500 kilótól 3,2 tonna teherbírásig terjed.

Ahogy leeresztjük a Xsarát, azon gondolkodom, nekem, egyszerű hobbistának megérné-e. Persze, sokszor kényelmes lenne, és egy alacsony garázsban például szóba se jöhet egy csápos, de ha egy évben kétszer-háromszor veszem elő, nem igazán kifizetődő. Milyen jó lenne, ha bérelni lehetne, jut eszembe. Hagaraék rugalmasan gondolkodnak az üzletről, ha lenne kölcsönzős partner, nem lenne ellenükre a buli. Addig marad az akna.