Egyszerű kezelés, egyszerű grafika és egy vicces, új szolgáltatás. A Mio bemutatta, mit tud a Nav N Go nélkül. A szoftver nagyjából beírt címekkel is elboldogul, ideális társa lehetne például a Törrök Zultánnak.
Érdekes kis mikrokozmosz a navigációs világ. A Mio meghívott minket termékbemutatójára, mert egyrészt autós magazinként mégiscsak van kapcsolatunk a piac jelentős részével, másrészt mert a Nav N Go is meghívott minket egy hónapja a sajátjára. Elkezdtem beszélgetni a kütyümagazinok geekjeivel, a szervezőkkel, az alaptérképeket előállító cég munkatársával, és lassan kirajzolódtak az egyes objektumok, meg köztük az erővonalak.
Csaknem olyan bonyolult kapcsolati hálók vannak az iparágban is, mint az autógyártásban (1,6 literes HDI Mazdában, Fordban, Volvo S40-ben, ami egy Focus, meg ilyenek). Még most sem látok teljesen tisztán, de azért jobban értem a miérteket, mint korábban.
Van ez a Tele Atlas nevű holland cég, ami világszerte térképészkedik. Ő nemrég – ha jól értettem – megvette a magyar Topmap adatbázisát, és most ellenőrzi, aktualizálja annak adatbázisát. A Tele Atlas térképeit használja egyebek mellett a Google, a Mio és a Nav N Go. (A Garmin meg nem, ő a Navteq nevű cég adataival dolgozik. Ja, és a Nav N Go megvette a Topmap-et magát, januárban.) Az Igo és a Mio termékeinek felhasználói tehát ugyanazon térképen bolyonganak, csak más kalauz vezeti őket.
A Tele Atlas Doblója
A bemutatóra a Tele Atlas is hozott egy műtárgyat. Az útkarbantartó-narancssárga Fiat Dobló annak a bő félszáz autóból álló flottának egyik tagja, amely világszerte folyamatosan rója az utakat, és a tetőre telepített kameraerdővel lefényképez mindent maga körül. A kihaltabb tájakon, a Tele Atlas legnagyobb fehér foltján, például Dél-Afrikában rendszerint kényelmes lakótérrel is rendelkező nagyobb kocsik futnak, de itt nálunk, ahol minden sarkon akad egy motel, jó a Dobló is.
A személyzet általában egy pár, akik jópofa kalandnak élhetik meg a több hónapos kiküldetéseket. A kocsival szépen begurulgatják a rájuk kirótt terület útjait, a kamerák ötméterenként csinálnak egy fotót, amit a raktérbe szerelt számítógép tárol. Lézerszkennerek is vannak a tetőn, ezek adatai alapján készülhet el aztán később a valósághű háromdimenziós modell, ami egyrészt még biztosabbá teszi a navigációt egy idegen városban, másrészt nagyon népszerű mostanában a navigációs rendszerek fejlesztői körében, tehát a Tele Atlas primer piacán.
Ja, meg ott a TomTom, szintén holland cég, szintén a Tele Atlast használja. Most még. Ugyanis az amerikai székhelyű Garmin tavaly vételi ajánlatot tett a Tele Atlasra. Aztán ezt visszavonta, mostanság a Nokia pedzegeti a Tele Atlas megvásárlását. Ha sikerül megvennie, ki tudja, milyen új fejlemények várhatók ezen az ugyancsak pezsgő, érdekes piacon.
A Mio tavalyig a Nav N Go szoftverével adta el saját hardvertermékeit. Aztán valami történt – hogy pontosan mi, nem tudjuk. A legnépszerűbb elmélet szerint a kákáeurópai piacon ugyancsak nyomuló Mio valószínűleg megkínálta egy összeggel a Nav N Gót, de az nem adta el magát –, és a Mio váltott. A cég tulajdonosa megvásárolt egy új-zélandi vállalatot, a Navmant, és immár az ő navigációs rendszerével árulja kütyüit, tehát a tajvani Mio saját hardveréhez immár kvázi saját szoftvert is biztosít.
Amit véletlenül ki is próbálhattam egy rövid úton. A Lánchíd tövében, az Intercontinental hotel halljában gyűltünk össze páran, ahol a Mio hosztessze borítékot húzatott az ötösével beosztott újságírókkal. A pechesek térképet kaptak, a mákosok Mio Moov 330-ast. Az én bandám a Miót húzta, ezzel kellett aztán átjutnunk Budakeszire.
Nem arra mentünk, amerre a meglepően kellemetlen orgánumú, kifejezett szláv akcentussal beszélő női magyar hang javasolta, ugyanis mindez pont akkor történt, amikor Kína megszállta a fővárost. A lezárt Lánchíd helyett a Margit-hídon mentünk vissza Budára, és a rövid tesztút a menekülési lehetőségek folyamatos keresésével nem adott lehetőséget játszadozásra. Amit aztán rögtön el is vettek tőlünk a sajtótájékoztatónak helyt adó vendéglőben.
Állítólag egy-két héten belül lesz tesztkészülék. Megpróbálunk szerezni egyet, ugyanis a kísérletezőbb kedvű kollégák szerint a magyar férfihang még a nőinél is mulatságosabb. Meg mert a Mio saját lábra állásával tényleg eljött az ideje egy alapos összehasonlító kísérletnek, a magyar piac navigációs rendszereinek megversenyeztetésének.
Kávé, víz, leül, odafigyel: Samuel Wang, a Mio ügyvezetője teljesen jó angolsággal mond dolgokat: milyen fontos nekik ez a piac, milyen nagyok (40%-ban az ő cuccaikat használják a mi régiónkban), milyen nagy jövő áll előttük.
Ezután egy született előadó ült le a projektorra kötött laptop elé, és a számítógépen futó Mio-szoftverrel olyan parádés, valamint vicces demonstrációt tartott, hogy szinte már el is felejtettem az ukrán tájszólású asszonyságot, és megkívántam a rendszert. Odatalál, szól, áttervezi az útvonalat, ha rájövünk, hogy mégis ennénk egyet a randevú előtt. Funkcionális felhasználóként nem éreztem se jobbnak, se rosszabbnak, mint más szoftvereket, amikkel eddig hozott össze a sors: itt egy kicsit sorjásabb, ott egy kicsit okosabb; elgagyoghatna az autómban, nem vágynék másra helyette. Ha nem is ez a legjobb.
A teljes Európa-térképet tartalmazó navigációs rendszer legérdekesebb fejlesztése a fonetikus írásnak, vagy minek nevezett szolgáltatás. Ha tudjuk, hogy a Todor Zsivkov térre tartunk Szófiába (ha van ott ilyen, és még így hívják), nem kell cirillre váltanunk, sem pontosan tudnunk, hogy is írta nevét az egykori kommunista nemzetvezető. Beírunk valami zsivkov-szerűt a keresőmezőbe, és a Mio okosan kitalálja, nagyjából mit akarhatunk, listáz, és választhatunk.
A bemutatón Nagykanizsa volt a példa, amit a lengyel, angolul prezentáló mester Nadkanisának gépelt be. És láss csodát, a két szerb találat mellett valóban megjelent az elhíresült gőzös célállomása is a találatok között. Vicces, hasznos, tetszik.
De azért a szaksajtó aszongya, Igóval jobb volt.
