Kegyetlen játék

2001.06.14. 09:34
Gyermekeim anyja kicsit rosszallóan nézett, amikor egyik este a hónom alatt egy PS 2-vel léptem be az ajtón. Fürdetés helyett persze a kábelek dugdosása következett, és mikor Szellő Pistáról is letettem Mikáék kedvéért, szegény már tudta, az altatásnál sem leszek ott.
 
   
   

Két éves Boldizsár fiam hitetlenkedve nézte, hogy a versenyautót a tévében most apa irányítja a kezében levő bigyóval. Kéthetente vasárnap már hozzászokott, hogy Palik Laci és a versenyautók szakítják meg az ebéd utáni szundikálást, ugyanez szerda este vacsoraidőben már teljes bénultságot okozott.

A rendes barátok már felkészítettek, hogy szorosabb kapcsolatba kerülhetek a tévémmel, ha egyszer PS2-vel nyomok valamit rajta, így 10 percenként próbáltam Funk doktor bőrébe bújva kívülről szemlélni magam, és a függőség jeleit kutatni a viselkedésemben.

A gép installálásánál már sokat gondoltam 87 éves nagyanyámra: ha véletlenül késésben lennék, de nagyon akarnék játszani, csak fölhívnám a sarokról és ő összedobná 49 másodperc alatt, ahogy nagyapámnak is föltette a levest, ha meghallotta a Trabiját a sarkon. Nagyanyámnak szürkehályogja van, és egy nagy bottal kapcsolgatja a tévét, de ez nem is annyira mellékszál mint hinnénk, mert tényleg vígan üzembe tudná helyezni a gépet, hiszen úgy van kitalálva.

 
   
 

Nincs üldögélés, mint mikor feljön a vindóz 98: ujjbegy finoman az AV gombra, - akár híradó közben is -, és Monaco-ban az alagút előtti kanyarban "vissza kettő, s amit szól a gép." Az alagútból kijőve én bizony néha vissza is fordultam, mert nem hittem el, hogy ilyen hangot elő lehet hozni a mono tévémből, és ráadásul 240-nel ülök a csergés kanapémon. A Ferrari hangja tényleg magasabb, szinte sikít, elképzelem, ahogy szabadnapos ornitológusok rögzítették Suzukában szőrös mikrofonnal, aztán a programozók jól megírták.

 
   
   

Az irányítás gombjai nyomásérzékenyek, ez persze némi megszokást igényel, a speaker különösen idegesít, amikor bejelenti kontaktusaimat a többi autóval, hiszen a szememmel én is látom, de mit csináljak, egész nap zsinórfülű TVK-s zacskót cipeltem, épp, hogy helyükön maradtak az ujjaim.

Húsz percet adok magamnak Montoyaként, és úgy megyek, mint egy sertés, Bogotában úgyis szurkolnak értem, és különben is nagyon gyors az autóm, és nem szeretem ha sokáig ép.

 
   
 

Apró figyelmesség a kiskorú játékosokra nézve, hogy nincsenek az autókon dohányreklámok, a McLaren hátsó szárnyán például csak egy szerény Mika felirat mutatja, merre is kéne a napnak nyugodni. Azért az angol nagydíjon egy pici fricska lehetne, ha értik mire gondolok.

A kameraállások hárman vannak, ezek közül szerintem a belső felső (a sisak fölött elnézve látjuk az autó elejét) kamerával vezethető legjobban az autó, a képminőség végig rendben van, nem receg és nem csíkos, mint az életben ebből a szemszögből.

 
   
   

A látványtól nem fostam le a bokámat mint ahogy egyesek ígérték, mert szép a kép, szép a kép, de azért nem broadcast minőség. (Állítólag a tévém herz-száma és a gép között összhangnak kell lennie, de én ezt már nem értem, különben is állítsa be magát a gép.)

Az autók mozgása viszont elképszető, teljesen real, picit mintha szappanon siklanának, gyönyörűen úsznak be a kanyarokba, és fékezésnél tényleg billen a bukó előre, néha vártam, hogy lebucizzam a kormányt.

 
   
 

A menüpontok azonnal átláthatók, kb. fél perc alatt megvan egy nagygenerál az Arrows-ra, szegény Verstappen ha tudná, miket művelek a nevében...

A legkedvesebb funkcióm a Tv rendező, vagy hogy hívják, itt az éppen folyó verseny kameraállásait választom ki én magam, és Palik László hangján is beszélhetek hozzá, magam köré gyűjtve a családot.

Nagyon függővé nem váltam, de ez nem jelenti, hogy ha bárhol meglátok egy PS2-est, nem ülök azonnal oda játszani.

A jövő héten lehet, hogy veszek egy új tévét, a nagyi pedig már holnap kezdhet edzeni a tűlábas scart-dugóval.