Egyre olcsóbb technológia

2000.10.20. 11:22
Sokat hallani az autóba épített fedélzeti számítógéprôl. Hírt adnak Windows CE csodákról, szórakoztató központot vezérlô elektronikáról. A legtöbb fedélzeti számítógép azonban nem ilyen látványos tevékenységre való. Ezek érzékelôkkel kiegészített dobozok, megjelenítô, billentyűzet és más beviteli eszköz nélkül. Emberi beavatkozás nélkül, önmagában muködik, használata csak annyiban érezhetô, hogy valamiképp simábban mennek a dolgok. Még egy Ladában is.
 
   
   

Amióta autók járnak az utakon, a tulajdonosok legfôbb célja a teljesítmény fokozása volt. Az ipar kiszolgálta az igényeket, nagy és masszív kocsikat gyártottak bikaerôs motorral. A fejlesztômérnököknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a fogyasztással és a károsanyag-kibocsátással foglalkozzanak. 1970 óta a környezetszennyezés több helyen is végzetes határokat ért el. 1975 óta az üzemanyagárak is jelentôsen meglódultak. A mérnökök csak ekkor kezdtek el a problémával foglalkozni.

Az elsô jelentôs újítás a katalizátor megjelenése 1978-ban. Ez az újítás azonban nem oldott meg minden problémát. Megoldást kellett találni a fentieken kívül a teljesítményfokozásra, a kormányozhatóság javítására is. Úgy kellett a gazdaságosságot és a környezetbarátságot fokozni, hogy közben ne veszítsenek jelentôs teljesítményt. A gyártók belátták, hogy a motor szabályozásának egyetlen megbízható módja a mikroszámítógép alkalmazása.

 
   
 

Nehéz azonban az eddig jórészt csak matematikai számításokhoz használt komputert diagnosztikai munkára bírni. Szenzorokat építettek a motorblokk különbözô részeibe. Ezek az érzékelôk elektromos impulzusokat küldenek a feldolgozóegységnek az aktuális emissziómértékrôl és fogyasztásról. A processzor a kiértékelt adatokat egy végrehajtóegységnek továbbítja.

A számítógép legfôbb erénye, hogy - nagy sebesség mellett is - különféle adatok óriási mennyiségét képes kezelni, egymástól elkülöníteni és szűrni, majd a pneumatikus egység számára lefordítani. (Erre leginkább egy analóg számítógép lenne alkalmas, a kutatások már ilyen irányban is folynak.)

Fontos, hogy a számítógép rengeteg különbözô jellegű input információt képes fogadni, hiszen az üzemanyagfelhasználás és gázkibocsátás is ezernyi tényezô függvénye. Az emisszió például leginkább a levegô/üzemanyag keverék arányától függ. Az ideális az ún. sztoichiometrikus érték, a 14.7 : 1. Ezt nagyon nehéz folyamatosan szinten tartani.

 
   
   

Ha az arány egy kicsit is változik, káros gázok, például szénmonoxid, nitrogénoxid keletkezik. Ha a levegô oxigénszintje alacsonyabb a kelleténél, kevesebb üzemanyag tud elégni ugyanolyan mennyiségű levegôben. A probléma leküzdéséhez oxigénkoncentrációt, nyomást és hômérsékletet mérô szenzorokat építenek be. Emellett a gyújtást is szabályozni kell. Erre is a számítógép a legalkalmasabb eszköz.

Amikor egy érték megváltozik, a komputer azonnal kész reagálni. A mikroszámítógép sok eddig alkalmazott mechanikus szabályozó eszközt feleslegessé tett. Ráadásul szemben a korábbi eljárásokkal kevesebb mozgóalkatrész van, az egész rendszer programozható, így különbözô típusokhoz is használható hardverváltoztatás nélkül.

Aki azt hiszi, a kezdeti fedélzeti számítógépek böhöm nagyok voltak, téved. Az elmúlt húsz év alatt alig változott a méret. Még a processzor felépítése sem sokat módosult. Mivel ezek célgépek (más feladatra nem is alkalmasak), nem volt szükséges a folyamatos bôvítés.

Az egyetlen jelentôs változás az alkalmazott technológia olcsóbbá válása. A memóriaárak drasztikusan zuhantak (ugyan nincs szükség nagy mennyiségre), a processzor sebessége nôtt, ez csak annyiban elôny, hogy ugyanaz az eszköz más feladatra is igénybe vehetô, feltéve, ha a gyártó is úgy akarja. (Pl. szabályozhatja a blokkolásgátlót is.)

Hogy mit hoz a jövô, nem tudni. Az elektronika mindinkább bevonul az autózásba, néhány éven belül elképzelhetô, hogy egyes számítógéptípusokhoz gyártanak majd hajtóművet.