Végpont vagyok a hálózaton

2007.06.30. 10:56

Csendes forradalom zajlik a háttérben. Az autógyártók szövetkeztek, és hamarosan az járművek megszűnnek individuumok lenni. Talán egy kietlen ausztrál sivatagban marad pár magányos, Mad Max nyomán...

Biztosan játszott gyerekkorában távirányítós játékautóval (ha nem, akkor apukája). Előre, hátra nyomógombbal, kormányzás a kezében lévő távirányító és a kisautó közötti bowdennel. Azt volt az igazi kontroll, ha mégsem akart jó irányba menni a megátalkodott Wartburg vagy Polski 125-ös, hát megigazította a pórázzal. Mára eljutottunk odáig, hogy a beavatkozás lehetősége megvan az 1:1-es méretarányban is. Csak nem analóg módon, hanem a WLAN-t (Wireless Local Area Network, vezeték nélküli helyi hálózat) használva.

Az ehhez szükséges infrastruktúra lassan szivárgott autóinkba. Villanymotoros szervokormány: irányítható elektromos impulzusokkal is, minek a régimódi kormány? ABS, ESP: megáll, kikerül, korrigál az autó, ha béna a sofőr. Radarral kombinált vészfékrendszer: megoldás a ráfutásos balesetek ellen, a vezető figyelme helyett. Vibrátor az ülésben, csingilingivel: vége a szabad csalinkázásnak a felezőn, ma még csak figyelmeztet, holnap simán visszavisz a sávomba. Tolatóradar, parkolóhely-mérő, sőt, automata parkoló-rendszer - lassan ügyesebb, mint a hivatásos oktató. GPS: méterre pontosan tudjuk, hol vagyunk.

Gondolná, hogy a kémeszközök közé tartozik még az automatikus lámpakapcsolás, az esőérzékelős ablaktörlő, a magától sötétedő tükör és az összes ilyen apró trükk? Már csak össze kell kötni őket a jeladóval, kisugározva az éterbe az összegyűjtött információkat, és komplett meteorológiai állomásként, baleset-előjelzőként, forgalomszámlálót helyettesítő berendezésként működő járműben ülünk. Hogy is van ez? Azt tudjuk, honnan származnak az információk. Nagyot fékezünk, aktív az ABS, riasztja a mögöttünk jövőt. Ködfoltba ütközünk, kapcsoljuk/kapcsolja magát a lámpa, megy az üzenet a többinek, vigyázat. Aktiválódik az ablaktörlőnk, a 3 perccel mögöttünk haladó kabriós lassíthat a vakító napsütés dacára, és húzhatja fel a tetőt.

Tornádóba keveredtünk, épp visz az örvény Óz birodalma felé: a többi autós máris értesítheti a bulvárlapokat a közérdeklődésre és rekordpéldányra számot tartó tényről. Műszaki hiba miatt mi is a statikus objektummá alakulunk, de semmi baj, a mögöttünk érkező kijelzőjén villog a szabványos üzenet. Torlódás: aki belénk rohan hátulról, tudható, hogy nem figyelmetlen volt, hanem ezt a halálnemet választotta a sok közül. A jeladók elhelyezhetők tereptárgyakon is. Útfelbontás csatornázás miatt: ott pittyeg a bója tetején az erre figyelmeztető akkus rádió.

Ideje rátérni, miként működik. Rádiófrekvenciás jelekkel, mégpedig a már pompásan teljesítő WLAN-rendszer szerint. Bár az én wifis laptopom a konyhában már akadozva működik (jelerősség: nagyon lassú), azért egyszer szörnyen meglepődtem, hogy lent a parkolóban hirtelen letöltődtek a leveleim. A második lakunk, tehát a rádióhullámok lefelé jobban terjednek?

Tehát ugyanez a hullámsáv, csak gondolom, kicsivel nagyobb sugárzási teljesítmény. Ahogy az előadásban nagyon kiemelték, a WLAN legfőbb erénye a működési költségmentesség. Egyszer megvesszük az eszközt, és egymásnak üzengetünk vele. Nincs diszpécserközpont álomszuszék operátorral, adminisztrátorok garmadájával. Néha beugrunk a kötelező szervizre, ahol az olajcserén és a féktisztításon kívül frissítenek egyet a szoftverünkön. Idefelé még úgy jöttünk, hogy a szellőztetett bőrülés a ruházatunk páramentességét és a gázok könnyebb eltávozását szolgálta, elmenőben már üzen is a többieknek, hogy a Torkos Lakatosnál jófajta babgulyás van a napi menüben.