Végpont vagyok a hálózaton

2007.06.30. 10:56

Erre mondjuk nem hoztak konkrét példát, de egy csomó mindenre igen. Mielőtt a kedves olvasó rendőrállamot kiáltana, még egyszer kiemelem: nem egy központban gyűjtenék a jeleket, hanem viszonylag behatárolható távolságon belül egymást értesítenék az autók. Azt persze nem akarom elképzelni, hogy mégis hatósági emberek olvassák az információkat, mert ha a közlekedésszervezésen felül tennék, az már a Mátrix.

Tehát mit láttunk? Egy megkülönböztető jelzéseit használó járművet, ami kikanyarodott mögöttünk egy mellékutcából, és a sziréna meghallásával egy időben ott villogott a kijelzőn a szimbóluma. Továbbá egy útépítést, ahol a külső sáv elfogyott. Mindezt 100, majd 70 méterről, és így csökkenő távolságból, hatvanról harmincig levitt javasolt sebességgel. Beavatkozás nélkül, csak figyelmeztető fényekkel, esetleg hanggal. Tud még figyelmeztetni ráfutásos baleset eshetőségére. Ha úgy váltunk sávot, hogy éppen van valaki a holttérben, az ülést rezgeti és a külső tükör belső konzolján villog egy lámpa.

A legdurvább próba a derékszögben érkező, stoptáblánál elsőbbséget nem adó járművel való találkozás volt. Mostani hangolás szerint ekkor villog, sípol, és egy tizedmásodpercre megfékezi az autót. Vagyis mindkettő járművet, ha az is tudja, amit mi. Sajnos én félreértettem a feladatot, és becsúsztam a kereszteződésbe, arra számítva, hogy megoldja a problémát helyettem. Ezért rizikós a vezetői tudás helyett a biztonságtechnikai arzenálra hagyatkozni. Még mi vezetünk, ha illúzióink szerint néha mégsem.

Az eszközök ma még elég változatosak, látható, hogy keresik a praktikus megoldásokat. A nagy színes képernyővel bíró autóknál kézenfekvő itt informálni a vezetőt. Vannak autók, amelyekben ez nincs, vagy nem rendelik, nekik szól a kormányra eszkábált apró kijelző. Funkcionálisan nem rosszabb, bár kicsit fura, hogy kanyarodva egyszer csak az ölünket figyeljük a külvilág helyett. Ezek az ilyen-olyan pótlámpák sem ügyesebb megoldások, mintha megkértek volna valakit 10 perccel a zárás előtt, hogy hozzon már valamit az autófelszerelési üzletből. És most egy laptop bujkál valahol a járműben, amivel tán ellátunk 100 méterre. Demonstrációs célra jó, nyilván később csak az antenna és a csatlakozófelület marad.

Mondhatnánk, nem túl sok, amit megmutattak a leendő rendszerből. Igen, leendőből, mivel gyakorlatilag az összes nagy autógyár közösen fizeti a fejlesztési költségeket, tehát ezt hamarosan szériában látjuk. Azok, akik máshol egymást ölik, itt barátságosan pacsiznak. És a beleölt pénzt ki is akarják majd venni, az kétségtelen. De hogyan? Csak találgatni lehet: marketingcélra felhasználva. A vezetéstől rettegőket abba hitbe ringatva, hogy már ők is megpróbálhatják, nem veszélyesebb, mint a lift kezelése.

Persze jó okuk is van rá. A forgalom folyamatos dúsulását egyre kevésbé tudja követni az utak áteresztőképessége. A több autó nagyobb veszélyt jelent, szaporodnak a balesetek, és a légzsákok meg energiaelnyelő zónák ellenére egyre súlyosabbak. A vásárlási kedv a statisztikák alapján egyelőre nem csökken, de biztosan vannak olyan - széles körben nem publikált - tanulmányok, amelyek ezt vetítik előre, a dugók sűrűbbé válásával.

Mutattak riasztó baleseti statisztikákat arról, hogy a sérüléssel járó ütközések 60 százalékát olyan vezetői hibák vagy váratlan, lassan felismert jelenségek okozzák, amelyek előzetes tájékoztatással könnyen elkerülhetők. Túlságosan nagy sebesség, amelyről elkerülhetetlen a ráfutás. Kisodródás, útépítés vagy álló jármű ki nem kerülése, kanyarodás, sávváltás a holttérben lévő jármű kárára, hibás útirány - mindennapos rizikófaktorok.

Kommunikáció a baleset-megelőzésért

Ha azt nézzük, hogy a hete vásárolt hordozható számítógépbe hatezer forintért tették bele a vezeték nélküli adaptert, elmondhatjuk, ez nem lesz költségtényező. A komputer most is ott van a kocsiban, eggyel több alkalmazás meg sem kottyan majd neki. Akinek nincs? Őt nem látják majd. Felszabadultan halad, és minden előjel nélkül ott lesz egy maradi elavult autójában. Tehát nekik is kötelezővé kéne tenni?

Igyekeztem lehetőleg távolságtartó módon leírni a Vehicle2Vehicle (járműtől járműig) kommunikációról megismert tényeket. Máskor szívesen adok tanácsot, most makacsul elzárkózom ettől. Döntsön a kedves olvasó saját maga: kéne vagy nem kéne?