Miért nem a kerékpárúton mennek a köcsög biciklisek?

2012.09.11. 12:18

Nincs autós, aki ne tette volna fel a költői kérdést, amikor éjszaka szembetalálkozott egy kivilágítatlan idiótával egy olyan útszakaszon, ahol párhuzamosan kerékpárút is volt. Talán még akkor is felmerül bennünk, ha nem tudjuk pontosan, hol az a kerékpárút. Hiszen a sajtóból tudjuk, hogy Budapesten már mindenhol van: kivívták maguknak a bringás lobbiszervezetek, még az autósok kárára is.

Megmondom a frankót: egyáltalán nem szeretem a bringásokat, és ez természetesen nem többségük, hanem az arrogáns, beképzelt, világmegmentő kisebbség miatt van, akik nem bírják felfogni a helyüket a közlekedési hierarchiában. És azt sem, hogy az ő kis szubkultúrájuk sokkal kevésbé releváns annál, hogy ki kelljen végezni az autósokat, akik többségükben nem hobbiból autóznak, hiába megy a demagóg okosság, hogy az egy személlyel használt autók miatt hullanak a kerékpáros bébifókák. Legyen minden autóban egy stopos is, esetleg egy szundikáló hajléktalan! Budapest nem az autók miatt élhetetlen, hanem azok miatt, akik azt hiszik, a többiek nem is léteznek, és ezt a viselkedést tök mindegy, hogy autóval, motorral, bringával, csak mezei szemeteléssel, esetleg otthoni diszkópartival gyakorolják.

Egyáltalán nem a kerékpáros közlekedéssel van bajom. A kerékpár kiváló rövid távú közlekedési eszköz, kétségtelen előnyökkel, melyeket most már én is élvezek. De tegnap sem ezek az előnyök jutottak eszembe, amikor a sztenderre állított endurómról leszállva majdnem fellökött egy degenerált, mert egy centire mellettem kellett eltekernie ezerrel. És ez nem egy bespanglizott hülyegyerek volt, hanem egy középkorú csóka. Biztos nem vett észre: vizionáld a mozdulatot, ahogy leszállsz a bal lábaddal a lábtartón állva.

Én is elkezdtem bringázni: sportcélból. A biciklizés hatalmas előnye: közlekedési eszközként is megmozgat, ami a mai világban nem utolsó szempont, amikor sokaknak nincs ideje sportolni, ami gyakran ekvivalens azzal, hogy lusták. Egy csapásra két dolog megoldható, egy lépés az egészség felé.

Egy métert nem közlekednék bringával szándékosan, mert motorizációbuzi vagyok, meg azért sem, amit a továbbiakban olvasol. De mivel évek óta dagadt vagyok, és a bringa tökéletesen alkalmas az Égéstérben gyakran emlegetett aerob edzésre, ráadásul ezerszer jobb, mint edzőteremben tekerni, vagy futógépen gyalogolni, majdnem napi programommá vált. Igyekszem kerékpárúton vagy terepen menni, de gyakran egyszerűen elmegyek valahová elintézni valamit, így nem szakítom meg az egy-másfél órás tekerést, és be van vásárolva a bioboltból a lenmagolaj, vagy le van adva a számla, stb.

Kissé sokkoló felismerés, hogy minden autós elképzelés és elköltött sok milliárd forint ellenére marhára nincsenek kerékpárutak. Azért nem megy a köcsög biciklis a kerékpárúton - velem együtt - mert nincs!

Kezdjük azzal, hogy milyen az, ahol van: nem tudom, melyik elmebeteg találta ki a térköves megoldást, amelynek téglácskái frankón kilazulnak, és ha még éppen nem hiányoznak, sarokkal kifelé várnak, hogy orra ess bennük. Ezt, és a folyamatos zötykölődést persze még ki lehet bírni, kérdés, hogy például sötétben akarsz-e ott lavírozni, kerülgetve a be-belógó fákat. Nem ritka egyébként a kerékpárúton egy-egy komolyabb fizikai akadály sem, trafóház például, vagy fa, az út közepén. Aztán van olyan, hogy haladsz a kerékpárúton, ami hirtelen keskeny lesz, és egy jelzést látsz, ami közli veled: te most éppen szembe mész a forgalommal. A helyes irány nyilván a veled párhuzamos gépjármű-úttest túloldalán van: átbumlizol a járdán, ahol a te forgalmi irányod van - egy darabig. Ami aztán vagy visszaterel megint az eredeti oldalra, vagy megszűnik. A kerékpárutak szublimálnak: visznek bele a semmibe. Van egy szakasz, ami terelget ide-oda, aztán mehetsz vissza a közútra. Kérdés, hogy addig a pár kilométerig érdemes-e a járdára festett csíkok között, betorkolló utcákat a járdáról, eléggé veszélyesen keresztezve fel-le, ide-oda tekeregni? Igaz, legalább van benne egy kis enduró-élmény.

Próbálj meg eljutni bringával mondjuk a Duna Plazától az Eurocenterig! Két nagy bevásárló központ, a XIII. és a III. kerület stratégiai pontjai. Végig van kerékpárút az Árpád hídig, át a hídon, majd kerékpárút vége, és mehetsz az igen nagy forgalmú, négysávos Vörösvári úton az anyázó autósok között. Vagy a járdán az anyázó gyalogosok között.

Lehet, hogy a Duna-parton végig van kerékpárút. Lehet, hogy a Balaton körül is van. (Bár egy haverom szerint nyolcéves gyerekekkel mennek az autóúton a kerékpárút ellenére, amit egy másik ki is egészített azzal, hogy az a kerékpárút kiveri a fogtömésed.) De az biztos, hogy ez a kérékpárút-fejlesztés téma nagyon-nagyon távol áll a használhatótól. Állítom, hogy akik ezeket tervezték, életükben nem mentek végig rajtuk. Logikus, hogy nagyon kemény kompromisszumok árán lehet egy ilyen hálózatot a meglévő struktúrába beépíteni. De ez sem nagyon indokolja, miért kell rázós, sérülékeny, púposodó térkövet használni, és ész nélkül össze-vissza jelölgetni a nyomvonalakat.

Hozzáteszem: lehet ám közúton, járdán is normálisan bringázni, én legalábbis nagyon igyekszem. Igen, ha kell, meg lehet állni, nem hal bele senki, ha elveszti a bringa a lendületet. Pl. van az ún. piros lámpa, vagy a járdán az ún. gyalogos, akinek ún. elsőbbséget is lehet adni, és ha két másodpercig tökörészik, azt is ki lehet várni. A kereszteződésben a járdáról le lehet ám úgy hajtani, hogy nem ezerrel mész körülnézés nélkül, mert hiába van esetleg elsőbbséged, az autós igen nehezen tud elsőbbséget adni még a járdán futó, fákkal árnyékolt kerékpárútra is, ha közben három másik betorkolló útra kell figyelnie. Élni és élni hagyni, így működne, ha nem lenne annyi, képzelt jogaira recskázó, kétkerekű biorobot. Meg annyi négykerekű biobarom, aki öt centi oldaltávolsággal kerüli ki a bringást.

Tudom, hogy a bringások többsége nem hülye. Van, aki sportol, van, aki normálisan közlekedik. Sajnálatos, hogy vannak vadbarmok, még sajnálatosabb, hogy még trollkodnak is. Az azonban nem az ő hibájuk, ha ki kell menniük közútra, vagy fel kell menniük a járdára. Legyünk velük türelmesek!

Nem hibáztatom a bringautak tervezőit/kivitelezőit sem, bár nem vennék rá mérget, hogy itt a bringások érdeke volt fontos, nem az EU-s pénzek. Ez az adott helyzet, ehhez kell alkalmazkodni. A megoldás nálunk van: az összes félnek úgy kéne közlekednie, mintha mások is léteznének. A bringásokra pedig nagyon vonatkozik az a szabály, ami a motorosokra is: közlekedj úgy, mintha mások nem látnának, akkor nem érhet baj. De ez nem úgy értendő, hogy átmehetsz a piroson.