Csak egy köpésre a jövő, és keletről jön a megoldás.

2017.01.11. 06:10 Módosítva: 2017-01-11 08:54:18
74 hozzászólás
Egy félig baráti, félig üzleti beszélgetés közben került szóba, ki hogyan látja az autózás jövőjét – én most le is írom a magam véleményét. Egyszerű spekuláció, öt év múlva meglátjuk, mekkorát tévedtem.

Kínában olyan motorizációs robbanás zajlik, amilyet még nem látott a világ. Kis lemaradással követi őket India, különösebb guglizás nélkül ez most lehet úgy 2,5-3 milliárd fős piac. Ennyi ember kerékre tenni nem lehet úgy, hogy ne változna meg radikálisan az erre használt üzemanyag. Egyrészt, mert nem áll rendelkezésre korlátlanul szénhidrogén, másrészt, mert a hirtelen keresletrobbanás eléggé felhajtaná az olajárakat, harmadrészt, mert ha ennyi ember relatíve szűk földrajzi környezetben, azon belül is megszámolhatóan kevés gócpontba koncentrálódva elkezd benzinnel és dízellel járni, akkor elég sokan fognak gyorsan meghalni a légszennyezettség miatt, és akkor nem lesz, aki autót vegyen.

Ezért azt gondolom, hogy Kína és India, ahol nagy gazdasági erők tudnak nagyon gyorsan megmozdulni, ráadásul náluk van az akkuk gyártásához szükséges ásványkincsek döntő része, hirtelen nagyon érdekelt lesz abban, hogy valamilyen alternatív, a hétköznapokban is jól használható, rövid és hosszú utakra egyaránt alkalmas technológiát fejlesszen ki. Márpedig ha ezt ott eldöntik, akkor az meg lesz oldva, elég rövid idő alatt.

Még egyszer:

  • van pénz
  • van potenciál emberi és természeti erőforrásban
  • van nagy piac, aminek érdemes fejleszteni, mert a kutatási-fejlesztési költségek sokfelé oszlanak majd el
  • van lehetőség gyorsan, erőből keresztülvinni az akaratot.

Elég régóta sokan kísérleteznek az alternatív hajtásokkal, és így nem nulláról kell kitalálni egy új technológiát. Ezért azt hiszem, nagyjából öt éven belül számíthatunk arra, hogy egy kiforrott és tökéletesen életképes technológia megjelenik, ami képes a mai belsőégésű motorok leváltására - és az Kínából vagy Indiából jön majd.

Más kérdés, hogy valószínűleg nem lesz elegendő a hajtás lecserélése valamilyen elektromos alapúra, szükség lesz az autó, vagy általában a jármű fogalmának újragondolására is. Lehet, hogy a hatvanas évek futurisztikus modulokból építkező Lego-autóit kell újra felfedezni, ahol mindig csak annyit építünk bele az autóba, amennyi ülésre, csomagtartóra, raktérre épp szükségünk van, vagy a terheléstől függően növelhetjük a tengelyek számát.

Lehet, hogy a szerkezetet kell teljesen újragondolni, hiszen a motortérnek sem lesz igazán értelme, ha kerekenként egy-egy motor hajt, amik megoldhatják a fékezést, betölthetik a blokkolásgátló, a menetstabilizáló szerepét is. Nyilván kormányozni is elektronikusan-elektromosan fogjuk. Ezek már létező ötletek, megvalósult technológiák, csak egy autó kell, ahová be lehet építeni. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, épp olyan időket élünk, amikor az autóiparba elég csak néhány szokatlanul gondolkodó, friss elmének bejutnia, hogy gyökeresen felforgassa, amit ma gondolunk a járművekről. Gondoljunk csak az önvezető autókra, amik már a közutakon bizonyítanak – és arra, hogy öt éve, amikor arról írtam, hogy át kéne adnunk a vezetést az autónak, szegény édesanyám hónapokig csuklott, annyian emlegették.

Erre persze az európai autógyártóknak is reagálniuk kell. Sőt, a luxuskategória felől már ott a Tesla fenyegető réme is, így tisztán látszik, drágán már van alternatíva. Csak az olcsó tömegtermelést kell megoldani.

A piacgazdaság kemény terep, ha valaki nem reagál időben, elesik. Ezért azt gondolom, a nagy európai (és távol-keleti) gyártók ezerrel dolgoznak, hogy ne érje őket fájdalmas meglepetés. Ha később is reagálnak, biztosra vehető, hogy mondjuk 10 éven belül nekik is lesz kész, használható, nagy sorozatban is gazdaságosan, elérhető áron gyártható alternatív megoldásuk. Ha nem lesz, ők maguk sem lesznek sokáig.

Ezért nem túlzó a nyugat-európai kormányok törekvése, hogy néhány évtizeden belül megszüntessék a belsőégésű motorok forgalmazását. Kicsit piacot élénkítenek vele, kicsit a gazdaságot frissítik, kicsit előre gondolkodnak, kicsit kényszerítik is a nagy gyártókat, hogy időben reagáljanak. Ezzel persze versenybe is hozzák őket a majdani alternatív járművek piacán, egyúttal ösztönzik a szükséges infrastruktúra (töltőállomások, házi töltők és az azokhoz szükséges hálózat, szervizek, stb...) terjedését is - esélyt adva saját gazdaságuknak, hogy ne a szatyorban pislogó karácsonyi ponty módjára szemléljék, ahogy elsuhan mellettük a jövő.

De hogy érinti ez a mi világunkat? Meddig járunk belsőégésű motorral hajtott autókkal?

Van egy jó (vagy rossz, kinek-kinek beállítottsága szerint) hírem: sokáig. Van még néhány évtizedünk, ameddig a gyárak ontják a szénhidrogénnel működő autók különböző variációt, persze a határidő közeledtével a lendület egyre csökken. A váltás azonban nem lesz gyors, nem is volna az jó senkinek. A kereslet-kínálat mellett az új technológia praktikuma és a régi cikiségfaktora megoldja majd a helyzetet. Épp ahogy a lovaskocsi esetén. Ma sem tilos használni, de számos kényelmesebb alternatíva létezik.

Nem volna sokkal praktikusabb-kényelmesebb gyakorlatilag bármi, mint a mostani benzines-dízel-LPG-földgáz variációk? A tankolás koszos és büdös, nagyon rövid távokra járni motorgyilkosság (jézusom, én 850 méterre járok nagybevásárolni egy 2.2 HDI-vel hetente egyszer, 700 méterre viszem a gyereket óvodába, ha nagyon esik az eső), hosszú távon autópályázni fárasztó, és így veszélyes is, a gyereket meg külön kell terelgetni, hogy ne sétáljon be a kipufogófüstbe reggelente. Ha elérhető áron volna olyan alternatíva, ami hidegen is bátran használható, képes 800 km-t menni az autópályán tankolás nélkül, vagy annyi idő alatt tankolható, mint a belsőégésűek, azonnal váltanék. Ha vezetnem sem kéne, még jól is érezném magam benne.

Talán nem kell sokat várni. És az öt évvel ezelőtti írásom utolsó mondata ide is tökéletesen megfelel: nem holnap, nem is holnapután, de azért jóval hamarabb, mint gondolnánk.