Az autó is egy eszköz, válaszd meg jól

2017.04.19. 06:08
147 hozzászólás
Hajlamosak vagyunk azt hinni, mindig tudjuk a jó megoldást. Csak egy jó megoldás létezik, amit mindenkinek át kellene vennie – tőlünk. Aki nem így cselekszik, magára vessen, hülyeség ellen nincs orvosság.

Hülye aki új autót vesz, mert a tervezett avulás tökéletes szobrát tudhatja majd magáénak nagyon sok pénzért. Eljön majd az idő, amikor a kényelmet és komfortot szolgáló kettős tömegű lendkerék szétszáll a szélrózsa minden irányába, vagy a drága piezoinjektorok mondják be az unalmast, egyik a másik után.

Nekem ne mondd! A Misi haverjának is alig volt 150 ezer a szinte új kocsijában, és 400 ezret hagyott a szerelőnél. A Tomi sógorának öccse meg bevitte a szervizbe a még garanciális autóját, és elhajtották, mint a lepkét, hát ezért vegyünk új autót? És a te autóddal mi van? Az rendben van, mert nekem sikerült egyet kifognom, kevés kilométerrel, olyan, mint az új. És én cserélem az olajat ötpercenként, mert az a lényege mindennek. Különben széthullik. Atomjaira.

De mi az igazság? A Misi haverjának már volt kétszer 150 ezer az autójában, amikor két eladónál is nagyot tolatott, pont időszerű volt ez a nagyszerviz, a Tomi sógorának öccse meg ugyan benne volt a két év garanciaidőben, de nem hordta rendszeres ellenőrzésre, mert okosba' csináltatta Alcsútfelsőn. Persze ezekről nem szólnak a rémtörténetek, csak hogy mennyivel jobban járunk egy 15 évessel.

Egyébként még ez is lehetséges, hogy tényleg jobban járunk, hiszen mindenki máshogy él, másra használja az autót, és a saját élethelyzetére lehet, hogy egy tízéves a legjobb megoldás. Sokszor elfelejtjük, hogy az autó egy eszköz bizonyos feladataink megoldására. Nem egy tárgy, ami az önkifejezés eszköze és szellemi nagyságunk tükre. Bár mifelénk leginkább erre használják. Otthoni feladatainkhoz jól tudunk eszközt választani, de az autó esetében néha nagyon melléfogunk. Villával nem próbáljuk a levest enni, baltával nem verünk szöget a falba, de hetes BMW-t választunk, hosszú kivitelben és nagy motorral, pedig a megyéből sem megyünk ki, és legfeljebb ketten utazunk.

Igen, az új autó drága. Így meg pláne.

De nem a legdrágábbat és a legnagyobbat kell választani, hanem az ideálist. A magasabb árral megvásárolhatjuk a nyugalmunkat, kaphatunk mobilitásgaranciát is, ha hiába új az autó, esetleg mégis Murphy az erősebb. Nem ritkaság, hogy az ilyen segélyhívó szám mellé adott tájékoztatóban csereautó, és a szálloda költségeinek átvállalása is szerepel. Ne feledjük, nem csak egy igazság van, nem mindenki imád és tud autót szerelni, nincs mindannyiunk laptopján diagnosztika program és hibakódolvasó. Van, aki nem tud, nem is akar autószereléssel foglalkozni az utcán, a hátsó ülésen síró két gyerek mellett. Ő azt mondja, neki megéri az új autó. Az ő döntése, és teljesen elfogadható.

Szerencsés helyzetben van, aki a cég, vagy más költségén tud új autót használni, én például már zsinórban a harmadikat. Bár a másodikkal ráfaragtam, 260 ezernél jött elő egy ismert hajtórúdcsavar-szakadásos hiba. De átlag János mennyi idő alatt csavar bele 260 ezer kilométert? És ezalatt nem volt rendellenes meghibásodás, csak egy féknyereg-javítás és -tisztítás.

Korábban egy Opellel hiba nélkül mentem 250 ezer kilométert, ami van, akinek több mint tíz év. Még ezután is egészen jól állta a sarat. A mostaniban 50 ezer kilométer van, a harmincezres szerviz kilencvenezer forint volt, nekem ez hat hónap, de van, akinek több, mint két év. Két év gondtalan utazás kilencvenezerért és az értékvesztésért. Nem jó befektetés, de mindennek van ára. Ma is nyomtam 500 km-t, autópályán, tempomattal, 130-cal, csendben, zenét hallgatva.

Nyilván egy használt autónál nem kell az első évek nagy értékvesztését elszenvednünk, ami csak akkor fáj nagyon, ha nem igazán van rá pénzünk. Másrészt ott a biztonság, a garancia, és ne higgyünk a rémtörténeteknek, az új autók csak szerencsétlen esetben produkálnak komolyabb hibát 200-250 ezer kilométeren belül. A használt pedig – pláne a tisztázatlan előéletű – mindig tartogathat egy kis meglepetést, kis túlzással ketyegő bomba. Annak mindenképpen, akinek villáskulcskészlete sincs.

Az új autó vitathatatlanul komfortosabb tízéves társánál, csendesebb, biztonságosabb, több kényelmi berendezéssel. A tekerős ablak kihalt, a korai tempomat kiegészült aktív radaros távolságtartóval, az intervallumos ablaktörlő esőszenzorral, és ezek leköltöztek a középkategória alá is. Ha valaki hobbiból öregautózik, arra nem opció az új autó, de közlekedési eszköznek igen.

Aki azt mondja, hogy ez nem így van, hazudik, néha még magának is. De a lényeg, hogy az eszközt a célhoz illesszük, és a céljaink nagyon különbözőek, így az eszköz is az lesz. Ezért nem létezik a legjobb autó.