Jó, akkor majd én: a villanyautó nem jó!

Pontosítok, a villanyautó jó. Csak nekem nem jó. Meg az is lehet, hogy neked sem. És ennek valójában semmi köze a praktikumhoz. Értek én mindent, sőt tisztelem is, hogy létezik, ez egy újabb lépése az emberiségnek, és aki nem lép egyszerre, az megbotlik és átlépnek rajta. Én valószínűleg elesek, de kezemben az utolsó pillanatig fogom szorongatni a V8 kulcsát. Megmagyarázom, bár úgysem fog sikerülni, hisz ez csak egy vélemény, de legalább némi tapasztalatra alapozva. 

Sosem gondoltam volna, hogy valaha villanyautó témában le fogok írni egy szót is, mert távol áll tőlem a műfaj. De a kíváncsiság folyamatosan öl, ezért még a nyáron lecsaptam a lehetőségre, amikor az egyik ismerősöm felajánlotta, hogy kölcsönadja a Honda E-jét, nálam lehet akár tíz napig is a kisautó. Így történt, hogy megírhatom a világ legrövidebb tesztjét egy konkrét autóról: A Honda E nagyon frankó. Csak kéne bele motor, kipufogó, meg ilyen múzeumi baromságok.

Ebből is sejthető, hogy általában vannak a villanyautókkal bajaim.

Nem egy kétórás élmény alapján teszek kijelentéseket, pedig az igazi okoskodás úgy volna az igazi. De egy hét alatt megtettem vele emlékeim szerint nyolcszáz kilométert, városban is használtam, országúton is, és töltöttem különböző módokon, hogy minél szélesebb spektrumban lássak bele ebbe a világba. Úgy alakult, hogy még vezettem egy dual motoros Model S-t is ezen a héten, és igen, lepadlóztam. Természetesen ez sem ugyanaz, mintha évekig használnék egyet, de ahhoz elég, hogy meglehessen a véleményem, és örüljek annak, hogy negyvenévesen valószínűleg közelebb vagyok az életem végéhez, mint az elejéhez. Sört elő, kocsmai asztalnál történő, ártalmatlan, komolyan nem vehető rinyálás következik, tételesen.

Hang

Vagyis annak a hiánya. Érdekes ez, mert mikor elkezdtek terjedni a villanyautók, és manapság is, az összes tesztnél, bemutatónál elintézik ezt a dolgot annyival, hogy hát hang, az nincs. Ennyi, már tovább is léptünk a csomagtartó méretére. Már elnézést, de ez nem így megy a bolondéknál... Egy fontos dolgot épp elvesz tőlünk az élet. Az észszerűség máglyán égeti el a szenvedély egy óriási szeletét, irtózatosan fontos tényező ez, ne maradjunk villanyautós csendben.

Néma aktus álmaid nőjével. Tomboló vihar, nesztelenül. Ott lehetsz Szemiramisz függőkertjénél, de csak csukott szemmel. Ott van előtted a kedvenc kajád, de nem érzel ízeket. Cirmit nem simogathatod meg többé, csak nézheted. Nem hiányzik ezekből valami?

Nem lehet kihagyni az autózásból egy ennyire fontos érzékszervet, mint a fül. Az autó nem egy festmény, hogy elég legyen nézni. (bár ott is néha hozzáérsz a vászonhoz, amikor senki nem látja, te is tudod, én is tudom) Szerintem ez azért van így, mert az autónak nagyon sok általunk értelmezhető tulajdonsága van, ösztönösen a természetből vettük a mintát a megalkotáskor. Az isten szerelmére, még arcuk is van a kocsiknak! Az érzelmek tulajdonképpen át vannak verve, mert az autó is megannyi emberi, könnyen feldolgozható vonást tud felsorakoztatni. Szép, csúnya, megbízható, megbízhatatlan, erős, gyenge, nagy, kicsi, komoly, idétlen. Érzed a szagát, hallod a hangját, megérinted, meglátod, ezek mind fontosak ahhoz, hogy kialakuljon benned a karakter. Ha ebből kiveszel tényezőket, felborul az egyenlet, nehezebben dolgozza fel az agyad. Lássunk például két gyorsulást:

Porsche:

Tesla:

Persze tudom, igazából nem kell hang a közlekedéshez, mert minek. Csomó előnye lesz a csühögés kiirtásának, csend lesz a városban, országúton nyugodtabban ugorhat elénk Bambi, a motorosok is nyugodtan szippanthatják fel az első kereket éjszaka az útról, nem fog ordítani tőle a csecsemő.

Csak én fogok megőrülni. Van ugyanis hangja a villanyautónak is, pont olyan, amitől úgy érzem magam, mintha összementem volna és beleültem volna gyerekkorom távirányítós autójába. Komolytalannak tűnik, miközben sosem rejtőzött ennyire komoly erő a hétköznapi autókban, mint a villanyautókban. És ez nagyon furán nyomasztó élmény. A belső égésűnél alapjáratból megmondjuk, melyik autótól kell félni és melyiket lehet megsimogatni. Karaktert ad a hang.

Ennek híján igenis karaktert vesztenek a villanyautók. Nagy kár érte.

Töltés

Asszem nagy átlagban fél óra kell egy villanyautó 80%-ra való feltöltéséhez a gyorstöltőknél. Szokták mondani, hogy nem is olyan para ez, mert jelenleg is eltöltesz negyed órát a tankolással, kussoljál. Nos, én nem kussolok, mert nekem itt vidéken egy tankolás 5 perc. Fogalmam sincs, mikor töltöttem el negyed órát benzinkúton, szerintem soha, még az LS400-asba betöltendő rendszerint 70 liter sem tart nagyságrendileg sem eddig, és még ha állnak előttem ketten a fizetésnél, akkor sincs 10 perc az egész.

A villanyautó feltöltése külön program. Fél óra nagyon hosszú idő. Menj le az autódhoz, és ülj be fél órára. Én nyáron csináltam, de gondolom télen még jobb móka lehet. Nyomkodni lehet a telefont, felhívod a nagyit, én még arra is vetemedtem, hogy elsétáltam a közeli dohányboltba és vettem egy alkoholmentes sört. Persze tudom, össze kell ezt a programot hozni más programmal, pl. addig be kell menni valahova vásárolni. De nekem egy bevásárlás sincs fél óra... Arról nem is beszélve, hogy nincs minden üzlet előtt gyorstöltő, annak híján pedig leperegne előttem az életem, mire feltöltöm. Persze az is lehet, hogy foglalt a töltő és akkor mehetsz át egy másik helyre, mondjuk egy lakótelepre, ahol még boltban sem mászkálhatsz dologtalanul. De a kedvencem az volt, amikor ráraktam töltőre az autót, de az applikációban ez nem látszott, így nem tudtam leállítani sem. Az ügyfélszolgálat külön történet lehetne. Átmentem egy másik töltőhöz, az meg nem működött.

Szóval jelenleg teljesen biztos, hogy össze sem lehet hasonlítani a tankolást a villanyautó feltöltésével. Tökéletesen érthető, hogy a Tesla játékokat is pakol az autójába erre az időre. Persze megoldás lehet az, ha van garázsod, és a hálózati 220-ról töltöd, a kis Hondát pl. 11 óra alatt fel lehetett tölteni maxra. Megkérdeztem mókából a dual motoros Tesla tulajdonosát, hogy neki menyi ideig tartana ugyanez? Nos, több, mint 50 óra.

Az a vicces, hogy nekem amúgy tök jó megoldás lenne a hétköznapi közlekedésemhez például ez a Honda E. Nem viszek nagy cuccokat, nem megyek nagy távokat, és még garázs is lenne, ahol tölthetném. Csak ahhoz ki kéne onnan rakni a V8-at, vagy a Porschét. Hmmm... A másik megoldás pedig a félórás szotyolázgatás az utcán, meg a keringés dologtalanul az üzletben.

Jó nekem inkább a tankolgatás. Pedig utálom a benzinszagot.

Műszakilag túl jó

Talán ez a villanyautókkal a legnagyobb gondom. Tudom, elmebeteg vagyok, de én szeretem, hogy az autó egy viszonylag bonyolult gép. Sajnos a villanyautó inkább egy számítógép, hisz nagyon sok vas nincs benne, ami egy belső égésűben igen. A villanyautó egyszerűbb gépészetileg, tehát elvileg megbízhatóbb. De a hagyományos autókban pont ez a jó, hogy sokkal inkább hasonlít a teremtőjére, mint a villanyautó. Bonyolult, sok külső tényező is hathat rá, karbantartástól függ az állapota. Pont ahogy a saját testünké is.

Bármikor elromolhat a hagyományos autó. Ez csodálatos dolog, ettől lesz élménytelibb vele minden egyes út. A villanyautóhoz képest a belső égésű motorral hajtott autó maga a művészet. Dugattyúk, szelepek, olajozás, hűtővíz, megannyi fogaskerék és szíj zakatolásának csodálatos tánca az, ami hajt minket előre. Ettől válik lenyűgözővé a technika iránt érdeklődők számára az autózás. Élvezem a bemelegítés fázisát, csodálom a turbók feladatát. Persze nyilván manapság már a villanyhajtotta eszközök hatnak leginkább az emberekre, ezáltal normális, hogy az autóban is már a különböző bizgentyűk jelentik az érdekességet. De én már nagyon rég nem játszottam számítógépes játékkal, és a tolatókamera helyett is inkább a képzeletemet használom tolatásnál, úgyhogy nem érdekel az önvezetés sem. Oldschool vagyok, ezért az oldschool autókat szeretem.

Ám az biztos, hogy az életben mindig a tökéletlen dolgok szolgáltatják az izgalmakat. Nem a kitűnő tanulókat, sem a szűzeket keressük általában szabadidőpartnernek sem.

A tökéletes autó unalmas. Sajnos a villanyautó kezd túl tökéletes lenni.

Túl erős

A villanyautót szétfeszíti az erő. Akár úgy tud gyorsulni, mint egy kétkerekű versenymotor, ennek összes hátrányával. A fő gond az, hogy ezt az erőt kordában kell tartani. Mivel az átlagember erre képtelen lenne, ezért tele kell pakolni az autót mindenféle segédlettel, ami nem enged meghalni. Önmagát kell megfékeznie a villanyautónak. Minek kell 3 másodperc alatt gyorsulnia százra a Juli néninek? Miért kellene akár 9 másodperc alatt? Márpedig utóbbi adat már ebből a Hondából jön, ami gyengének számít a villanyautók közt. Ráadásul hátsókerekes, ezért ha néha ráadtam a tüzet kanyarban, akkor éreztem, ahogy szegény próbál mindent megtenni, hogy az íven maradjon.

Valószínűleg gyengülni fognak ezek az autók, ezáltal a hatótávuk is növekedni fog, ennek az egésznek csak előnye lesz. De ez még odébb van, most még a lenyűgözés fázisában vannak a villanyautók, amikor nagyot kell virítani. Pedig tök felesleges, hisz úgyis ez lesz az útja az autózásnak, talán fejleszteni is egyszerűbb és gyorsabb lenne őket, ha nem számítana ennyire a teljesítmény a marketingesek szerint.

A Tesla Models S 100D-ről pedig csak annyit említenék meg ezen a ponton, hogy amikor utasként ültem benne, és a tulaj váratlanul nyomott egy padlót, majdnem elhánytam magam az erőhatástól. És mégsem ezzel mennék versenypályára. Úgyhogy számomra ez teljesen felesleges dolog, de a tulajdonosok is elenyésző esetben használják ki ezt a gyorsulást, ebben biztos vagyok. Akkor meg minek?

Így a végén ismét elmondanám, hogy ez az egész csak egy olyan ember rinyálása, akinek valójában nincs is szüksége autóra, és igazából egyáltalán nem megy sokat. Megértem a villanyautósokat, hogy hülyének néznek mindezért a felfogásért, tök igazuk van. De én jobban szeretem az autózást annál, minthogy ésszel műveljem. Szívből jobban esik, és szerencsére meg is tehetem, hogy így tegyek. Ez éltet igazán, ez a hobbim. A környezetvédelmet pedig azzal elrendezem, hogy nem rendelek fültisztító pálcikát kínából, csak mert úgy három forinttal olcsóbb. Nem kell eltörölni a múltat, hisz az az alapja a jövőnek, élvezze mindenki azt, amit akar. Ráadásul a magamfajta hülyéktől tűnnek a többiek okosnak, így mindenki jól jár.

Meghalt az autó, éljen az autó!