Az autóbuzi szemüvege

2008.11.12. 01:08
0 hozzászólás
Fogalmam sincs, hogy hívják a szomszédaimat, rettentő rossz a névmemóriám. Ellenben végig tudnám sorolni fejből, hogy az utcánkban melyik ház udvarán milyen kocsi áll. Nem vagyok normális?

A minap fodrásznál jártam. Most először próbáltam ki a szerkesztőségünknek és Index Anyánknak is otthont adó épülettömb borbélyműhelyét, mert kilátástalannak tűnt, hogy a közeljövőben valamikor úgy érjek haza akáclombos falumba, hogy Niki, a helyi fodrász fogadni tudjon. Így találkoztam Andival.

Beléptem: helóheló, tudsz-e fogadni most? Persze. Akkor itt fel, ott rövidre, foglalj helyet: ugye az indexből jöttél?

Lefagytam, mint dr. Watson is oly sokszor Sherlock Holmes mellett: hát ezt meg miből találta ki? Jó, tizenegy óra, és még nem vagyok félrészeg, tehát melós biztos nem lehetek a szomszédos építkezésről, ezt értem, de azért van itt a közelben még mindenféle ingatlaniroda, étterem, sőt, lakások is; lehetnék bárki, bármi. Onnan, mondom, a Totalcarból, honnan tudod?

Onnan, aszongya, hogy aki csak így, kabát nélkül, egy szál pénztárcával jön hozzá nyiratkozni, az mind indexes szokott lenni.

Hát igen, mindenki másként érzékeli, más szemüvegen át nézi a világot. Ki ne tudhatná ezt jobban, mint egy valódi, tőrőlmetszett autóbuzi. Például én!

Nekem minden film elsősorban az autókról szól.

Nekem minden film elsősorban az autókról szól. Nemcsak a Bullitt, a Cobra 11 meg a Minden lében két kanál – hiszen ezeket eleve a magamfajta monomániások számára írták –, hanem azok is, amelyek cselekménye nem olyan rég játszódik, hogy még ne szerepelhessen benne automobil. Az olyasmi, mint Dzsoki és Bobby Mercedesei, Taki bácsi piros kockaladája, Bujtor István autói 500-astól állólámpásig persze trivialitásszámba mennek, de milyen súlyosan megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy észrevegyem: a Született feleségeket (az első évad GM-elhajlása után, a második és harmadik évadban legalábbis: most ezeket néztük meg DVD-n) három gyártó szponzorálta? A Daimler-Chrysler (akkor még egyek voltak), a Ford és a Nissan.

Edie: Nissan 350Z. Vízvezeték-szerelő (hát igen, a nevek kevésbé mennek): Nissan Titan . Solice-ék: Jaguar S-Type és Aston Martin DB-9 (a kérdéses időszakban még mindkettő Ford-érdekeltség). Scavóék: Chrysler Voyager és Nissan Maxima. Susan: Volvo XC-70 (Ford csoport). Sue exférje: Mustang. Sue orvosa-pasija: Mercedes SL. Bree: 300C. Tom fiatalkori numerája: Dodge Caliber (Chrysler, ugye). Fekete család szellemileg visszamaradott gyermekkel: Mercury Mountaineer (Ford).

egyetlen paraméterhez, ami alapján helyére tudom tenni az érintett személyeket: milyen autójuk van?

Autójuk alapján jegyzek meg embereket. Amikor feleségem meséli, hogy kislányom kivel balhézott össze az oviban, hogy ki mit mondott neki a boltban, hogy kihez kéne beugranom a valamiért, ha úgyis arra megyek, a semmitmondó nevek helyett előbb-utóbb kilyukadunk az egyetlen paraméterhez, ami alapján helyére tudom tenni az érintett személyeket: milyen autójuk van? A corsásra gondolsz vagy a fabiásra, kérdezem szegény nejemet, és ha tud válaszolni – néha tud, hiszen pár éve már fájdítom a fejét a számára teljesen érdektelen márkákkal, típusokkal, motorkódokkal –, máris megvan a közös nevező.

Hajlamos vagyok autóalapon tájékozódni idegen városokban. Persze az utcanevek is fontosak, meg a templomok, üzletek, terek, szökőkutak, de igazából akkor érzem teljesen biztosan, hogy jó irányba megyünk a városnézés után a parkolóban hagyott kocsi felé, ha meglátom a sarkon azt a bordó Vel Satist, amit már induláskor kiszúrtam. Vagy bármelyik másik kicsit is érdekesebb autót a millió közül, amit tudat alatt regisztráltam séta közben.

mit bánom én, él-e, hal-e a rokon, de hogy bevált-e a kocsija, az igen;

És még a családi életemben is domináns tényező az autó. A minap egy születésnap kapcsán jókora családi összejövetel kerekedett nagybátyáméknál. Kicsit égett a pofám, amikor ráébredtem, hogy unokatesóm „derégláttalakhogyvagy"-jára az volt a válaszom: na, hogy tetszik a Mondeo? (még nem találkoztunk, mióta megvette). Hiszen mit bánom én, él-e, hal-e a rokon, de hogy bevált-e a kocsija, az igen; mekkora suttyó vagyok már!

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján !

Aztán elmúlt a pofaégés, amikor a szülinapi torta behozatalakor senki nem tudta, hova lett ez az unokatesóm, mellesleg az ünnepelt fia. Körülnéztünk, és megláttuk, hogy a bátyja autója alatt fekszik éppen, cseréli a lassúdefektes kereket. Ő ugyanis nem perverz autóbuzi, hanem perverz szerelő, aki nem bírja ki, hogy valami ne legyen rendben körülötte műszakilag. Azért ez jólesett. Nem csak én vagyok beteg, hanem alighanem mindenki. Csak mindenki máshogy.