Egyszer a Toyota is elromlik

2007.05.16. 00:20
0 hozzászólás
Amikor azt hiszed, jó lóra tettél, kiderül, hogy csak a szerencse menthet meg attól, hogy ne drótkefével csutakolják az istállóban.

Azt hiszem, a hazai márkaszerviz-felhozatalt nem kell bemutatnom. Vagy ugyanazok az öreg szakik dolgoznak, akik 30 éve a Zsigulikon cseréltek gömbfejet – jobb esetben maszekként –, vagy a fiatal, szintén alul fizetett, tapasztalat nélküli szerelők. Az viszont biztos, hogy mindkettőt csak a fájront és a hóvégi boríték – bocsi, utalás – izgatja. Persze a kötelező továbbképzésekre vagy a főnök megy el, vagy a szervizvezető, így az autónkon dolgozónak még az a motiváció sincs meg, hogy ha kevesebb panasz érkezik rá, ő nyaralhat pár napot Tihanyban. Vagy éppen a budaörsi Kaizen Dojóban, ahol a Toyota-szerelőket képzik, elő-, ki-, tovább-.

Totalcar Kaizenkounter

Így aztán ne csodálkozzunk, ha néhány Toyota-tulajdonos szája sarkában mosoly jelenik meg, vagy egyszerűen csak átkapcsolja a tévét másik csatornára, ha a jól ismert reklámsorozat valamelyiket meglátja. Tudják, amikben arról van szó, hogy egy Toyota nem romolhat el. De elromolhat, és ezzel nincs semmi probléma, hiszen minden elromolhat, valami előbb, valami később. Meg kell javítani, és kész. Erre képezik a Kaizen Dojo tanulóit. Vagy nem. Vagy nem mindenki járt ott, aki Toyota-márkaszervizben dolgozik. Pedig kéne.

Azért ne dicsérjünk már meg valakit, mert a munkáját végzi

Mindenkinek vannak márkaszervizes történetei, teljesen mindegy, milyen márkáról van szó. Vannak jó és rossz tapasztalatok. Toyota-hetünkön a Toyota-márkaszervizekről mesélünk, vagyis inkább csak egyről. Biztos vagyok benne, hogy a jó tapasztalatok vannak túlsúlyban, de ezekről nincs miért beszélni, hiszen a jól, gyorsan végzett munka az alapelvárás. Azért ne dicsérjünk már meg valakit, mert a munkáját végzi. Viszont szidjuk meg, ha nem végzi, vagy rosszul végzi.

Illés barátom sajnos ilyen brigáddal találkozott nem is olyan rég. Kilenc hónapja kezdődött a dolog, mikor Clióját lecserélte egy vadiúj Corollára. 1.4 D-4D, fekete, isteni. Illés autóvezető-oktató, így a Corollába is bekerült jobb előre a pedálgép, és elég keményen kerültek bele kilométerek is. (Most, kilenc hónaposan van benne nagyjából 36 000). De ne gondoljuk, hogy ezzel van összefüggésben a probléma. Teljesen mindennapi, sokkal kevesebb futásteljesítményű Corollával is előfordulhat, hogy 8-10 000 km-nél elkezd morogni a generátor. Csak másoknál ez később jelentkezik, ugye.

Szóval van ez a morgó hang, amiről még nem is tudni, hogy honnan jön. A 15 000-es szerviznél még nincs gáz, a morgás még tűrhető, nem is zavaró, a szervizben nem is veszik észre, nem mondanak semmit. 20 000-nél már komolyabb lett a hanghatás, így ismét szervizbe vitte az autót és szólt, hogy meg kéne keresni, és jó lenne megszüntetni ezt. Itt jött az első meglepetés a Toyota-márkaszerviz munkavégzésével kapcsolatban.

A saját kocsijában levették a generátorról a szíjat

Bevittek a műhelybe egy másik Corollát, behívták Illést is. Beindították a másik Corollát, és megmutatták, hogy annak milyen hangja van. Aztán beindították Illését is, és mutatták, hogy annak pont ugyanolyan a hangja, nincs semmi morgás. Igen ám, de szemfüles autóvezető-oktatónk észrevette, hogy a saját kocsijában levették a generátorról a szíjat, így az nem forgott. Jelezte ezt az észrevételt. Ja, bocsi, elfelejtettük visszatenni - mondták, majd visszatették. És jééé, megjött a morgás is. Egyértelművé vált tehát, hogy a generátor a hibás. Mondjuk a csapágyazása.

Kikérte magának, hogy egy Toyota generátora elromoljon

Előkerült hát a műhelyvezető, aki kikérte magának, hogy egy Toyota generátora elromoljon. Hiszen ebben az autóban már az újabb generációs, megerősített, duplán csapágyazott generátor van. Aztán konzíliumot hívtak össze a műhelyben, és arra jutottak, mégis a csapágyazás lesz hibás. Viszont... viszont... ezt nem lehet ám csak úgy kicserélni. A naaagy Toyota engedélye kell hozzá, hiszen ez egy újabb generációs, megerősített, duplán csapágyazott generátor, aminek meghibásodását nem lesz egyszerű letolni a torkukon. De megpróbálják. (Kiváncsi lennék arra az esetre, ha nem sikerül.) Péntek van, Illés fáradjon haza, hétfőn felhívják telefonon, és elmondják, mit mondott a nagy fej.

Innentől pont három hétig nem történt semmi. Se telefon, se semmi. Csak a morgás kezdett egyre durvább lenni. Így Illés hívta fel a márkaszervizt, hogy mi a stájsz. Azt mondták neki: nyugika, rajta vagyunk a dolgon, majd jelentkezünk. Újabb két hét telt el, miközben a morgás kaparó, berágódós hanggá alakult. Illés újra telefonált, hogy a garanciális autóját most már nagyon szeretné rendben látni. Ja, igen, mondták, hát akkor a jövő héten jöjjön be, és kicserélik azokat a csapágyakat.

A csapágyakat nem is lehet kicserélni

A történet persze nem itt ér véget. Előtte jön a második meglepetés, amivel a Toyota-márkaszerviz Kaizen Dojóban képzett dolgozói előálltak. Kiderült ugyanis, hogy a csapágyakat nem is lehet kicserélni. Az egész forgórészt kell. Muhahaha. Csak nem beesett a robbantott ábra az asztal mögé, és csak a mostani takarításnál került elő? Mert ha nem ez történt, akkor hogyhogy eddig ezt senki nem tudta?

A forgórészcsere egy teljes munkanapot vett igénybe, ami az előző vizsgálattal együtt már a második, ami kiesik a Corolla munkaidejéből. Csereautó persze nincs (az előző Clióhoz mindig kapott csereautót, ha szervizeltette), amivel dolgozni ugyan nem tudott volna, de legalább lett volna mivel hazamenni. Viszont legalább kicserélték, bent van a régi házban az új forgórész, mehet isten hírével. A hazafelé úton már érezhető volt a jól végzett munka hatása. Megszűnt a berágodós kaparó hang. Már csak az a morgó van meg, ami 8-10 000 km-nél jelentkezett először.

Tanulság nincs. Nem hinném, hogy lenne olyan, aki azt hinné, hogy ennél a márkánál minden rendben, hiszen itt is emberek dolgoznak, akik vagy 30 éve a Zsigulikon cseréltek gömbfejet – jobb esetben maszekként –, vagy fiatal, szintén alulfizetett, tapasztalat nélküli szerelők.