A projekt az IHM támogatásával jöhetett létre. Írjon ítéletet! Írtam, de hogyan szerkeszthetem?

Ha az indapass elötti időkben írtam ÉS megadtam az email címet.

Az ítélet alján lévő mezőbe írja be azt az email címet, amivel egykor írta az ítéletet. Ekkor egy emailt kell kapjon a további teendőkkel.

Ha nem adtam meg emailt, vagy már nem tudom mit adtam meg, esetleg megszűnt az a cím.

Írjon a nepitelet@mail.totalcar.hu címre, ahova küldje el a probléma leírását illetve az ítélet linkjét.

Már indapassal írtam az ítéletet

Ekkor az ítélet alatt megjelenő sárga indapass boxon keresztül kell belépnie. Belépés után az ítélet alján lévő linkre kattintva szerkesztheti azt.

Autók » Honda » Accord (1976-1983)

Accord 1,8 

Az ítélet értékelése
-nincs még értékelés

Vegyél ilyet, sose szabadulsz t?le. Nem is akarsz

Szöveges ítélet

Kevesen emlékeznek ma már -többek között azért, mert a Ladán, Dacián és Wartburgon kívül szinte minden más gép maga volt Amerika-, hogy 1982-ben a japán autógyárak presztizse valahol ott tarthatott, mint manapság a koreaiaké. Így volt ezzel a Honda is, mi mégis szert tettünk egy ´82-es Accordra, igaz ´96-ban.
Egy halál trágya Samarából igyekeztünk kiszállni, ami már többet evett olajból, mint benzinb?l, ráadásul lényegében már nem volt miért elhozni a szerel?t?l két javítás között arra a pár napra. Egy autókereskedésben láttam meg a Hondát, 340 000 Ft-ért. Belezúgtam. 4el. ablak, el. tet?, könyöktámasz, szervókormány, belülr?l nyitható csomagtartó (ez a Samaránál a motortet?r?l sem volt elmondható), szépen világító m?szerek, plusz az észbontó 80 LE, látni mind a négy sarkát, halk motor, szóval vége-hossza nem volt az álmélkodásnak. Letárgyaltam a tulajjal, hogy Samara+100 DM=Accord. Csóringer kis családunk fellélegzett, a Ladát úgy kellett Szegedr?l elimádkozni a pesti kereskedésig három és fél óra alatt. Visszafelé az út majd másféllel rövidebb volt.
Leírhatatlan élmény. Aztán hajtottuk rendesen, anya nem örült mindig, mert a friss jogsimmal még a lábamban volt a boogie. Bejártam vele az egész országot, a siroki várhoz olyan úton ment föl, ahová már a zergék is csak elrettenteni viszik a kicsinyeiket. A kasztni, hát az bizony rohadt emberül, eleve olyan küszöbbel vettük, hogy es?ben tocsogtunk a padlókárpiton, dehát kis pééz, nagy rozsda. Ez a jelenség kés?bb a kocsi minden pontján felütötte a fejét, a legkellemetlenebb a te?ablaknál jelentkez? korrózió volt, így akár ki volt nyitva, akár nem, áztunk mint a pacal. Eddig egy ganédomb, ugye? Hát nem az.

Motorikusan én ilyen megbízható csatalovat még nemigen láttam, semmi motorvezérl? elektronika, nem gondolkodott helyettem, általában nem pofázott bele az életembe, tette rendben, melyre eleve teremtetett szerkezete. Takarékos volt, f?leg miután a gázt is beleraktuk, amivel képes volt produkálni azt a daeniken-i jelenséget, hogy ugyanannyit -néha kicsit kevesebbet- fogyasztott bel?le, mint benzinb?l. Az Isten se tudja hány belehajtott kilométer után is simán ment 170-nel, ami akkoriban nekem igen hormonfelszabadító érzés volt, f?leg, hogy eleve 180-ig volt kalibrálva a m?szer. Apropó m?szer: máig állítom, hogy az egyik legátláthatóbb m?szerfallal megáldott kocsi volt, amin ráadásul soha nem volt idegesít? kontakthiba a világításban, a bajuszkapcsolók tekintélyes súllyal, jól érezhet?en, holtjáték nélkül jártak, nem úgy mint most egy zsír új Astrában például, ahol érzem az indexkar görbülését, miel?tt pozícióba ugrik. Az ülések nagyon kényelmesek voltak, bár hátul kicsit sz?kös volt a lábtér, hiába, akkoriban a f?leg hazai piacra gyártó 150 centis japánoknak elég volt, ha az Accord a szigeten számít nagynak.
A bels? textíliák profik voltak a maguk idejében, szépen kárpitozott ajtók, tet?, három féle kék színb?l sz?tt plüs üléshuzatok, amiket persze itt-ott már megevett az id? vasfoga. Nyoma sem volt benne az idegesít? bóvli m?anyagoknak, a szerkezet zörgött már, de a m?szerfal nem. Csupa jó min?ség? matéria, semmi öncélú franciás design az "annál szebb, minél kevésbé praktikus" jegyében (lsd. pl.: Renault19, régi Megane f?téskapcsolók. A sebváltó-szoknya fel?l jól láthatók.)
Az egész gép hihetetlenül szimpatikus volt, kezesbárány és vaddisznó egyben, széthajtani pedig képtelenség volt. Én magam kétszer törtem gazdasági TotalCarosra, futóm? a Holdba´, eleje darabokban, a motoron mintha rotátorral mentek volna keresztül, János bácsi (a szerel?nk) a bontóból beszerzett alkatrészdarabokkal körítette a menthet? beltartalmat, ami továbbra is úgy dolgozott, mintha most látta volna meg otthon a felkel? napot.
Krónikus hibái a már említett rozsdán kívül nem voltak, a kopó alkatrészek bizony koptak, cseréjük pedig alkalmasint költségesebb volt, mint bármi másé. Ráadásul tipusváltásos id?szakban készült, ezért elég nehéz volt hozzá alkatrészeket vadászni, de persze az olaszokat nem lehetett zavarba hozni, a csizmaszáron terpeszked? félkókány autóipar mindennel ellátott bennünket. (Ebb?l a szempontból nálam egyébként is etalon a kockalada és a z?ccséges merci.) De beteljesedett a sorsa, jobban álltunk anyagilak, újabb kocsira lassan azért szükség volt, majd´ húsz becsületesen leszolgált év után gazdicserére érett szegény, irányára eddigre valahová 100-120 ezer forint környékére esett, lemosva-teletankolva.
Az öcsém -aki akkoriban már legtöbbet használta- vitte ki a piacra, ahol egy aláírásért és a b?vös "most elviszem, de holnap hozom a pénzt" mondatért cserébe eladta (mit "el-", én hülye...) egy alapvet?en lókupeckedésre szakosodott nép egyik jeles képvisel?jének. Aztán se pénz, se kocsi. Vérzett a szívünk, nem ilyen méltatlan búcsúra számítottunk annyi tényleg csodálatos utazás után, de kb. egy hét múlva öcsém telefonja csörgött, egy ismer?se hívta pánikban -nem tudván, hogy megváltunk a kocsitól-, hogy "Mi van veled?!?!?!?!?!!?". Ugyanis Kistelek mellett találta meg az árokban az autót, megspékelve egy gombóccá tört 5-ös BMW-vel is, ami azért javított a kedélyállapotomon . A kupec elfutott.
A kocsi rommá tört, trailerrel vittük haza, autószerel? János bácsink udvarának sarkában Tapi és Lord, a két farkaskutya örömében szertartásosan levizelte, ahogy mindig tették, ha odakeveredtünk. Szóval nemigen volt már több egy tonna vasnál, de azért ilyen állapotban is egy pöccre indult. Szeretném, ha újra megtanulnának ilyen autót építeni valahol. Ha valaki tud egyet jó állapotban szerezni -van néhány az országban- ne hagyja ki. Tényleg megdöbbent?en jó.

Hibalista

- A kasztni rohadt, kb. 7-800 000 Ft-ot költhettünk volna egy újraszabásra ahhoz, hogy 150-nel többet érjen. Amúgy szétverni se lehetett. Rozsdamentes, kikímélt állapotban ma is jó gépnek számít.

Ide hordtam szervizbe

János Bácsi, egy nyakas székely. Ha valamiért - pl. porrá égetve a hengerfejtömítést - kivittem hozzá, annyit mondott, hogy "meg van menve a motra". Merthogy valóban ez volt a baja. O.K., gondoltam, tökmindegy mit mond, úgyis megcsinálja. Egyszer a m?hely udvarán talált m?anyagdarabkát farigcsált, kérdeztem, mit csinál, aszondta, "a haverem (sic!) Skodájának meg van menve az ablaktörl?je, minek komplett venni, ennyivel megcsinálható." Azóta töröl. De az Alfa szalonban félmilláért elbarmolt 156-ost is megcsinálta százhúszból. Egy zseni.
Szeged-Sz?reg, Veresács u. X. Pirit Kft. Jelige: nincs lehetetlen. Ha nincs fellelhet? alkatrész, a havere kerít. Sose tudjuk meg, ki az.

Értékelése: 10

Képek az autómról

Fenntartási költség (5) Évjárat 1982
Kényelem (9) Használati időtartam 4 év
Teljesítmény (7) Km vásárláskor 0
Megbízhatóság (10) Vezetett km 80000
Szerviztapasztalat (5) Átlagfogyasztás 7 l
Előző autója? Samara Következő autója? Daewoo Espero
Ennyire szerette (10) Megérte a pénzét? nem
Verdikt (6.8/10)  
 
Ítélet értékeléséhez be kell jelentkezned.
 

Honda Accord 1976

További ítéletek (8 db)

Szűkítés: jól megírt| képes| hosszú
Cím / Modell Időpont Hossz Km Ítélet Ért.

Népítélet-kereső Népítélet-kereső

  • Fenntartási költség
  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Ennyire szerette
  • - Évjárat (mettől meddig)