10 év Ford Ka-val
Szöveges ítélet
Az autó 2008.11.30-án lesz tíz éves. Annó 6 hónappal a forgalomba helyezése után, második tulajdonosként került hozzám, jóformán véletlenül. Az elmúlt öt évben csak a második autó szerepét tölti be a családban, de folyamatos, mindennapi használatban van. Ez a "népitélet" cikk, az autó születésnapi ajándéka.
10 évvel ezelőtt, a családi Clio-ból átülve elsőre a Ka csendesebbnek és agilisebbnek hatott.
Természetesen a 60 lovas 1,3-as motor sosem tett vele csodákat, de a kategóriájában, és a helyén kezelve tulajdonságait, mindenképen meglepően jó a kanyarstabilitása, jó a váltója, pontos a kormánya, nagyon könnyű vezetni, minden mazsolának valami ilyesmivel kellene kezdenie. Ha a kanyarban baj van, nagyon semlegesen viselkedik, egyszerű vele korigálni. Talán még "vezetési élményt" - amennyiben egyáltalán lehet ilyenről beszélni egy Ka esetén - is ki lehet belőle csiholni egy szerpentinen. Az általam eddig vezetett autók közül a Ka verhetetlen volt havas terepen. A család és környzete közép és felsőkategóriás autóival ellentétben, ezen az autón nem volt soha hólánc (8 éve original csomagolásban van). Amíg fel nem ül a havon, addig jóformán bárhol el- és felmegy egy átlagos téli gumival is.
Autópályán és hosszú utakon - volt ilyen is bőven - erőltetett menetben tartható vele 150km/ó, de felette már nincs élet. A szabályok szerinti sebességtartományban teljesen jól érzi magát. Az ülésében napi 250 km felett én már viszont nem érzem jól magam. Ilyenkor a kis autók átka bizony ott bizsereg a gerincoszlopon.
Természetesen a gyári légkondi bekapcsolása után a motor teljesítménye drasztikusan csökken, 130 km/ó a hűvösben már csak padlóközeli gázpedál-helyzetben érhető el és a 80km/ó-val haladó Trabant megelőzése "kivágok és elhúzok" szituációban, szintén kellemetlen kihívást jelent.
A szállított személyek száma természetesen tovább rontja a motor lehetőségeit, viszont tény, hogy a Ka-ban 4 átlagos méretű ember gond nélkül, kényelmesen (!) elfér. 5 is, de jóval problémásabb a dolog, pláne ha a rendőr is látja.
Az autó belső kialakításában nekem mindig tetszett, hogy belülről is látszik a színre fújt vas, a felszereltségébe tartozó bőrkormányt pedig kifejezetten imádtam. A szövetek 10 év után sem szakadtak el, sőt talán még nagyon meg sem koptak. Az ülések hátradöntésével nagyon kellemes "életteret" lehetett (régen - család, házasság meg miegymás előtt) kialakítani. Hiába, fiataloknak tervezték. A műanyag kopog, erősebb behatásra karcolódik. Az üléseket 10 év alatt nem sikerült szétülnöm (72kg). Az összes rakódó zseb, nyílás és tartó, idegesítően kemény, kopogó és karcolodó műanyagból készült. Az autó hangszigetelése 10 évvel ezelőtt nagyon jónak tűnt, jelenleg meg inkább rossznak.
A hangszigetelés problémák persze visszavezethetők a jelentős számú koccanás és törések (elöl két nagy, hátul egy nagy meg a többi kocc innét-onnét) okozta problémákra is. A koccanásokból egyébként meglepően "jól jött ki" az autó, ami köszönhető a szokásosnál ívesebb és hosszabban elnyúló lökhárítóknak, amik elvezetik a felesleges mozgási energiát és relatív olcsón cserélhetők.
A szervíztapasztalatok a márkaszervíznél igencsak vegyesek, ezért a garanciaidő lejárta után nem hordtam oda az autót. A szervízköltségek ennek megfelelően drasztikusan csökkentek, szerintem egy megbízható szerelővel relatív olcsón fenntartható. Az elmúlt 10 évben minden szervízperiódus pontosan be lett tartva és minden egyéb probléma kezelve lett. A horvátországi váltócsere (garanciális időn belül hál´ Istennek) idején ezt némileg máskép gondoltam, de komolyabb hiba azóta nem fordult elő.
Jelenleg az autón nem működik 2db ajtózár (a 3-ból), leesett a belső visszapillantó tükör (elengedte a ragasztó), valami időszakosan leszívja az akkumlátort, kifakult az amúgy sem túl jó minőségű festés és megjelent az első rozsdafolt a tanknyílás felett. Amúgy tökéletesen használható autóról beszélhetünk. Azaz a törések után a kormány már nem lett tökéletes, nehezebben jár, a szervó a végállásokban kínlódik.
Eladni - ha megtehetem - sosem fogom. Miután a fiam (most 2 éves) megtanult rajta vezetni és még mindig nem kell kiszállítani a roncsát a szeméttelepre, akkor veterán lesz belőle.
Hibalista
- Csak a fontosabbak:
- - Kilométeróra spirál ~12.000 km-nél
- Valószínűleg az előzővel összefüggésben:
- - Váltócsere (víz(!) volt a váltóban és a tönkrement csapágy darabjai "rendett tettek") ~ 50.000 km-nél Horvátországban, a Rijekai Ford szervízben, nyaralás alatt :-)
- - Kipufogó dob ~ 40-50.000km-ként dob előtti csőnyak 20-25.000 km-ként
- - első futóműben szinte minden (100.000 km felett folyamatosan)
- - Hűtővíz termosztát
- - különböző szenzorok a motor környékén 160.000 km-nél
- - hátsó ajtó és jobb oldali ajtó zár 165.000 km-nél
- - alapjárati motor 170.000 km-nél
- + fogyó és kopóalkatrészek, de itt nincs semmi különös
-
-
Ide hordtam szervizbe
Márkaszervízek, javuló sorrendben:
Ford Ivanics, Ford Simő, Ford Autoland,
de ha tehetem, messzire elkerülöm mind.
Értékelése: 4
Másik szerelő értékelése
Ismerős magánzó szerelő, a végtelenségig megbízható.
Értékelése: 7
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 10 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 5000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 180000 |
| Szerviztapasztalat | (4) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Honda Civic 1,6 |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan