Lincoln Tanka
Szöveges ítélet
Az államokban használtan vettem egy ismerőstől. Nem néztem szét a piacon, az igényeimre is a "mindegyaz" hozzáállás volt a jellemző. Így vettem meg 500 dollárért a járgányt. Nem volt pénz érte.
Fél évre vettem. Gondoltam, annyit kibír szerviz nélkül. Hát, épphogy…
Tekintve, hogy első autóm volt, valamint hogy akkor még fiatal hülyegyerek voltam, az állam leesett a sok elektromos kütyütől, amivel az autó fel volt szerelve.
Belső:
Luxusautó volt, kb. 2 tonna súllyal. Akkora belső tere volt, hogy a szüleim B Vectrája befért volna az utastérbe. A rugózása annyira kényelmes volt, hogy majdnem elaludtam vezetés közben. Bukkanóba belemenni egy élmény volt vele, minden úthiba után úgy ringatott, mint egy vízágy. A kormánya könnyebb volt, mint egy traktornak. Kisujj körömheggyel lehetett tekerni.
A hátsó ülés nem sokban különbözött az elsőtől, itt is, ott is pad volt. De abból a kényelmesebbik fajtából. A kezelőszervek, kapcsolók az autóhoz híven nagyon kultúráltan működtek. Egyedül a tempomat volt egy kicsit eszetlen. Ha a sebességnövelő gombbal gyorsítottam, Ő visszaváltással, valamint a gázpedál lepadlózásával reagált.
Külső:
Óriási, behemót, hodály, szögletes, A teteje bőrrel volt bevonva (Kívül is!).
A kaszni iszonyú merev. Gyűrődőzónáknak nyoma sincs, az útjába álló tárgyak jobb, ha félre ugranak. Egyszer odaadtam a gépet egyik cimborámnak, aki nekitolatott valami betonkerítésnek. Nos, a betonkerítés lebontva, a kocsin 2 karcolás.
Élmények:
Ahogy róttam mérföldeimet, kezdett érdekelni, hogyan tud sodródni a kanyarban ez a bálna. Tudott! Ha sikerült megindítani a hátulját (kis gyakorlás és tapasztalatgyűjtés után már könnyen ment), akkor aztán tele volt a markom munkával! A kormány vagy 4-et forog ütközéstől ütközésig, így ha nem voltam elég gyors, hol a kilincs, hol a hátulja ment elől.
Az ilyen bemutatókat általában nem nézi jó szemmel az ottani nép. Annyit hallottam véleményük kinyilatkoztatását, hogy megtanultam belőle káromkodni amerikaiul.
De mint tapasztaltam, inkább így érdemes kanyarodni, mint hagyjuk a gumit lefordulni egy tempósabb kanyarban. Az egyik, körforgalomhoz hasonló kanyarban leszakadt az egyik abroncsról a futófelület. Ez persze az én hanyagságomnak köszönhető, mert a gumik szélei már el voltak kopva, mégsem cseréltem le őket. Ahogy mást sem. Nálam rosszabb gazdája nemigen volt. Vagyis talán. Egyik berhelésem alatt észrevettem egy 2 ujjnyi vastagságú kábelköteget, ami teljesen szét volt égve. Ennek ellenére a klímán kívül minden ment a kocsin. Ja, a rádió sem úgy működött, ahogy az meg van írva. Gyújtás nélkül nem kapott tápot, ezért minden utam első mérföldje azzal telet el, hogy újra beprogramoztam az állomásokat. Csak a biztosítékok fogytak gyorsan. Egyszer mókás kedvemben játszadoztam a villamosszék minden irányú mozgatásával és pont akkor ment ki a bizti, mikor az ülés legelöl, legfelső állásban volt. Ez az állás különösen vékony, 150cm termetűeknek lett volna megfelelő. Én 188 cm vagyok. A kormányt a gyomromban éreztem. Annyi eszem nem volt, hogy betegyek a helyére egy máshonnan kivett biztosítékot, inkább „mammer” pozícióban mentem a legközelebbi autósbolthoz biztosítékot szerezni.
Kipufogóból eleinte 2 db volt a kocsin, de a használat alatt ezek száma 0-ra csökkent, a zajszint meg vagy 110dB-re nőtt. Kicserélni nem volt kedvem, így legalább jobban hallottam az 5,0l vényóc hangorkánját.
Fenntartás:
A fogyasztás kedvezőnek tűnt, csak mentem-mentem, a benya csak nem akart fogyni. Aztán egyszercsak lefulladt. Ja, hogy elromlott az üzemanyagszint jelző?
A szervó segítségétől megfosztott (sőt, azt nehezítő) kormányzás és fék testépítő perceket és halálfélelmet okozott nem egyszer.
Az eféle fitness programokkal együtt járó hosszas gyaloglások elkerülése végett mindig tartottam a csomagtartóban egy kanna benzint.
Valójában az étvágya nem volt csekély. Egyszer (mikor úgy éreztem, jól fogyaszt) kiszámoltam, mennyi is az annyi. 21 liter/100km! A továbbiakban nem volt kedvem számolgatni... Mivel az autót szerettem, mindig a jobbik fajta, 87(!)-es oktánszámút tankoltam bele.
Olajból talán egy picit többet fogyasztott ennél. Aztán adtam neki egy szivárgás-stop csodaszert, amivel ezt a problémát is sikerült megoldani.
Aztán hengerfejes lett. A csomagtartóba innentől az egy gallon benzin mellett 4 gallon víz is helyet kapott. 15-20 mérföldenként megálltam hűtővizet cserélgetni.
Szeretet ide, vagy oda, az autóval egyáltalán nem foglalkoztam. Se időm, se pénzem, sem energiám nem volt rá. Ha legalább az egyik meg lett volna ezekből, a kocsi végig probléma nélkül ment volna.
Végül roncstelepen végezte. Mikor eljöttem az államokból, a cimboráim vitték el utolsó útjára. Rég volt már, 2000-ben. Még ma is átkozom magam, hogy ennyire elhanyagoltam az autót. Nem ezt érdemelte szegény. De ez van, ha hülyegyerek kezébe autó kerül…
Hibalista
- Kipufogók elrohadtak - Biztosítékok kimentek - Bal első ablakemelő motor elromlott - Üzemanyagszint jelző megmeredt -
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 1985 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 250000 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 15000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 21 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Honda Civic EG4 1,5 DXi |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan