A Sierra nem jut el a Slovakiaringre
Úgy alakult, hogy két esemény ütötte egymást a naptárban. A Totalcar Track Day olyan dolog, amit az ember nem hagyhat ki. De a mannheimi Veterama is most hétvégén van, és itt már vagy öt éve nem voltam.
Hogy mi ez a Veterama? Többször írtunk már az imolai börzén tett látogatásainkról - aki olvasta ezeket a beszámolókat, tudja, fergeteges veterános rendezvény, ahol van minden, ami egy benzinvérűnek izgalmas lehet. No, a Veterama az Imola-szor-kettő. Ez Európa legnagyobb ilyen jellegű megmozdulása, egy hétvége, amikor az ember éjjel-nappal a rozsdás és csillogó öreg szarok közt lehet, mindenki ad-vesz mindent, ami régi, de szó szerint mindent. Egyszerűen nem bírok magammal, muszáj ott lennem.
Sajnos nem lesz tele a Transit, csak Szilvássy Pistike és én ülünk majd az öreg csőrösben (illetve mikor ez a poszt élesedik, már lehet, rég ki is szálltunk). Persze előtte egy gyors átnézést kap a vén csataló, hiába csinálta végig zokszó nélkül a Hangyász költöztetését oda, ahol most már valóban készül. Az elmúlt hetekben egy kicsit játszottam a kardánjával, és persze az utolsó napra maradt a karburátor átnézése. Ugyanis a benzin-gázos gép benzines üzemmódban annyira túldúsul, hogy gyakorlatilag használhatatlan.
Szét is kaptam a karbit, első pillantásra meg volt a bűnös: a tűszelep az úszóház aljáról pislogott felfelé. Na de ez hogy történhetett meg? Valaki még korábban buherálta, kicserélte a szelepet egy rövidebbre? Mert másképp elő sem fordulhatna, hogy kiesik a helyéről. Ráadásul az úszóház fedele alatti papírtömítés is el volt szakadva.
Ilyenkor az ember hívja Göbit, házi motordoktotunkat, a megveszekedett porlasztóbuzit, mit tegyen. De erről a porlasztóról ő még életében nem hallott, részéről passzol. Nem is értem, miért nem rögtön Árva András neve ugrott be, aki még a nyáron finomhangolta a Mercedes W108-amat. Ő ugyanis egyrészről karburátor és injektor specialista, de ami esetünkben még fontosabb, évekig Fordozott.
Egy telefont megér a dolog, de igazából a köszönést sem tudtam befejezni, már mondta, milyen porlasztóról beszélünk, típusszám, gyári kód, minden fejből. Hiába, Árva úr nem ma kezdte az ipart. Gyorsan csináltam pár fotót, átrohantam a Megyeri úti stadion melletti mellékutcából nyíló telepen található kis műhelybe. Két perc alatt megfejtettük, mi lehet az oka a hibának –
ránézésre a szelep gyári, a fészekkel lesz valami izé. A raktárkészletből azonnal lett egy úszóház tömítésem is, pár sztorival gazdagabb lettem (ismerős szakműhelybe ezért is jó járni, mert mindig van valami jó történet).
Otthon mindent belapátoltam a helyére, a tűszelep fészke, ami valamilyen oknál kirázódott a helyéről, kapott pár nevelő célzatú pofont, gyors indítás, minden fasza. Elmentem egy kisebb körre, és benzinen megint fullad a rohadék. Én ugyan szét nem szedem megint, mindjárt indulok, majd lesz valahogy.
A lényeg, hogy a kiadós veterámázás után szombat este beülünk a Transitba, és egész éjjel vezetünk, hogy reggelre Dunaszerdahelyre érjünk, mert a pályanapon OTT KELL LENNÜNK!
Aki a kedves olvasók közül jön Mannheimbe, keresse a piros csőrös Transitot, bent leszünk a börze területén, de persze folyamatosan rohangálunk fel-alá, mint a mérgezett egerek, de csak összefutunk. És természetesen a Slovakiaringen is ott leszünk, irány a sóderágy!
