A motorban zajló égés során felszabaduló energia egy részét arra használjuk, hogy haladjunk sebesen. A többivel viszont az Otto-motor szánalmas, 40 százalék alatti, és a dízelmotor kevésbé, de még mindig eléggé szánalmas, ideális körfolyamatban is csak 56 százalékos hatásfoka folytán nem tudunk mit kezdeni - illetve egy kis részével azért fűthetjük az utasteret.

A hűtőfolyadék egyrészt arra való, hogy ezt a veszteséghőt az égéstértől elszállítsa és a hűtőt használva közvetítőközegnek átadja a levegőnek, másrészt hogy a motor üzemi hőfoka stabilan az ideális 80-90 celsius környékén maradjon. Ha a hűtővíz megfagy egy farkasordító éjszakán, akkor - mivel a jéggé alakulás térfogatnövekedéssel jár - a hűtő járatainak falai megrepednek, a hűtő tönkremegy. Ugyanígy jár a radiátor is. A motorblokk oldalán található fagydugók kilökődnek, végül, ha egyáltalán nincs szerencsénk, a blokk és/vagy a hengerfej fala megreped. Ezt elkerülendő, adalékokkal keverik a vizet, hogy alacsonyabb legyen a fagyáspontja.

Az autókban használatos hűtőfolyadék etilénglikol és desztillált víz keveréke. Rendszerint kilóra mérik, megnyalintva édeskés, hosszan megmaradó, gusztustalan utóízzel. Mérgező, a jelzés nélküli flakonokban kidobott maradék a hajléktalanok és guberálók egyik jellemző halálozási oka. Színe zöld, sárga, vagy kék - hogy mitől, nem tudom, mert az etilénglikol maga egy sűrűen olajos, gyakorlatilag színtelen anyag.