Elsőbbségadással kapcsolatos esemény

2016.01.27. 10:56

Közterületnek nem minősülő területről szerettem volna jobbra kikanyarodni egyirányú forgalmú útra. A kihajtás előtt megálltam, kinéztem jobbra, hogy nem akadályozza-e valami a kikanyarodást. A belátható szakaszon ami kb. 100 méter, sem gyalogos sem közlekedő jármű nem volt látható. Ezután balra néztem, ahonnan a haladási iránynak megfelelően várható volt jármű érkezése. Balra kb 30 méterre kereszteződés volt és egy érkező jármű éppen elkanyarodott a keresztező útra.

Továbbra is balra néztem hogy a jármű mögött nem érkezik-e másik jármű, közben lassan gurulva elindultam jobbra kanyarodva arra figyelve, hogy ha jönne valami meg tudjak állni. Miután meggyőződtem, hogy nem jön senki, visszafordultam és abban a pillanatban már ütköztem is a haladási iránnyal ellentétesen érkező és elém álló mentő autó oldalával. Ez az eset nyáron dél körüli időpontban történt.

Az ütközés után láttam, hogy a fényjelzését igen, de hangjelzést nem használt. Így feltűnése teljesen váratlan volt számomra. Ugyan az utca elején van egy szembejövő mentőre figyelmeztető tábla, de szerintem ha nem észlelhető a mentő akkor nem is várható a felbukkanása. Rendőrségi eljárás után a mentőst elmarasztalták a megkülönböztető jelzés nem megfelelő használatáért, engem pedig az elsőbbség és az előzés szabályainak megsértése (KRESZ. 24§(1))miatt.

Indoklásként azt írták, hogy az elsőbbséget minden esetben meg kellett volna adnom függetlenül attól, hogy egyirányú az út és a haladási iránnyal ellentétesen közlekedik jármű. Kérdésem, helytálló-e az elmarasztalásom, van-e esélyem bírósági eljárás keretében.

Tisztelt Kérdező!

Az elmarasztalása az elsőbbségadás szabályainak megsértése miatt valószínűleg helytálló, bár a teljes iratanyag ismerete nélkül nehéz véleményt nyilvánítani. Az elsőbbségadási kötelezettséggel kapcsolatos szabályok nagyon erős szabályai a KRESZ-nek. Olyannyira, hogy adott esetben még a szabálytalanul közlekedőket is megilleti az elsőbbség.

Az Ön által leírtak alapján nem javaslom a bírósági eljárást.

Tisztelettel dr. Erdey Péter