Tanács a tanácsadónak

2002.03.25. 15:11
Ennek ellenére rendszeresen olvasgatom a tanácsadási levelezésüket.

Nem vagyok orákulum, nem ismerek minden autót, a véleményem szubjektív, személyes tapasztalataim, érzelmeim alapján alakul ki. Rossznak mondott autóból is van jó, jónak tartottból is akad elhanyagolt vacak. Csak egy nepper vagyok, nem próféta, én is tévedhetek.

Kedves Total(vagyOpti)Car!

Jelen pillanatban nem tervezek sem új, sem használt autó vásárlást, és a jelenleg használt Mitshubitshi Galantomtól sem áll szándékomban megválni a közeljövőben. Ennek ellenére rendszeresen olvasgatom a tanácsadási levelezésüket, és nagyon szimpatikus nekem, hogy egészen korrekt, használható tanácsokat adnak - ingyen is.
Elgondolkodtató viszont az árképzésük teljes szolgáltatás megrendelése esetén: a kialakult vételár 5%-a (plusz áfa). Kicsit olybá tűnik nekem, mint az elhíresült "sikerdíj", ugyanis:
Nem hiszem, hogy önöknek több utánjárásba, fáradságba, időbe kerül egy 1,5 milliós autó kiválasztása, beszerzése, mint egy 2,5 milliósé, a szolgáltatás díja viszont a két esetben igencsak eltérő (75 illetve 125 ezer)
Ugyanakkor azt a gondolatot is felveti, hogy önöknek az az érdeke, hogy minél drágább autót "sózzanak rám", hiszen az önök részesedése is ilyenkor nagyobb. Tudom, hogy az értékhatárban előre megegyezés születik, de hogy azon belül mennyire optimális megoldást találnak az az önök lelkiismeretén múlik, gondolom "kihozzák amit lehet" az értékhatárból, hiszen ha olcsóbb megoldást találnak, saját zsebük ellen dolgoznak. Márpedig olyan kereskedőt akinek a lelkiismerete erősebb, mint a zsebe, én még nemigen láttam. Persze meg lehet sértődni azon, hogy én miket feltételezek egy vállalkozásról amelynél bizonyára "az ügyfél érdeke mindenek felett való", de szerintem jóval korrektebb lenne, ha mindent összeadva, szorozva, osztva kialakítanának egy konkrét szolgáltatási díjszabást, amely nem függne sem a kialakult, sem a megcélzott ártól, hanem fedezné az önök ráfordítását és biztosítana egy méltányos hasznot, amely kétségkívül megilleti önöket e remek szolgáltatásért.
Nem várom el, hogy levelem bekerüljön a rovatba, de egy esetleges válaszban azért reménykedem, hogy megismerhessem az önök szempontjait is a gondolatmenettel kapcsolatban.

Üdvözlettel: Cser Mihály

Ui: És természetesen továbbra is nagy érdeklődéssel és szimpátiával olvasgatom hasznos tanácsaikat.

Kedves Mihály!

Mindig nagyon örülök, ha olvasóink elmondják nekünk azokat az észrevételeiket is, amelyek esetleg arról szólnak, hogy valamivel nem értenek egyet, vagy valami nem tetszik nekik, ez ugyanis segít nekünk abban, hogy szolgáltatásunkat továbbfejlesszük ügyfeleink igényei szerint.

"Sikerdíj" - A sikert sikerdíj illeti meg: a siker az, ha a megbízás minden paramétere teljesül, sikerdíj az ha a megbízó csak siker esetén fizet. Nálunk az ügyfél akkor és csak akkor fizet, ha a megbízást sikerrel teljesítettük, azaz pont olyan autóhoz segítettük, amilyet megálmodott magának. Azt gondolom tehát, hogy a szolgáltatásunkért járó díjat nyugodtan nevezhetjük SIKERDÍJnak, még akkor is, ha ennek a kifejezésnek manapság van némi pejoratív felhangja. Az, hogy a sikerdíj valaminek a %-ban van meghatározva, vagy egy előre kialkudott összeg, csupán megegyezés kérdése.
Az, hogy egy autó beszerzésére mennyi időt és energiát fordítunk, nem feltétlenül van szoros összefüggésben az autó árával, de az, hogy közvetítőként milyen értékre vállalunk garanciát, és így szakértelmünkkel milyen kockázat alól mentesítjük ügyfeleinket, az igenis szoros összefüggésben van az autó árával. Új autónál ugye ez nem kérdés, hiszen ebben az esetben szolgáltatásunk INGYENES, használt autó esetében viszont sok olyan kockázati tényező van, amelyet szolgáltatásunk nélkül egy laikus vásárló nem vagy csak nagyon nehezen, sok fáradság árán tud egy optimális szintre csökkenteni. A használt autó vásárlásával vállalt anyagi kockázat általában az autó értékével arányosan nő, így tehát a szolgáltatásunk által kínált biztonság is arányosan többet ér, ha drágább az autó. Ezért alakítottuk ki így a rendszert.

Lelkiismereti kérdés:
A lelkiismeret és a zseb közötti feszültség legfontosabb oka az értékesítési kényszer. Ez azt jelenti, hogy egy kereskedőnek akkor is a saját készletét kell eladnia, ha az ügyfélnek másra van szüksége. Ez a dilemma a kereskedő megfogalmazásában a következőképpen hangzik: Vagy eladom az ügyfélnek azt, amim van, még ha nem is erre van szüksége (különböző módszerekkel "rávezetem" a saját portékámra), vagy becsületesen elismerem, hogy nem tudok neki olyat adni, amire szüksége van. Az első esetben van üzlet, de nincs becsület, a második esetben, van becsület, de nincs üzlet.
Ezt bizony elég nehéz jól megválaszolni.
Az OptiCar üzleti filozófiájában és üzleti mechanizmusában a jól működő üzlet és a lelkiismeret egyáltalán nincsenek ellentétben, sőt inkább segítik egymást, hiszen az OptiCar nem kereskedő cég, hanem tanácsadó és közvetítő (bróker) cég. Ez azt jelenti, hogy mivel nekünk nincs saját készletünk, így eladási kényszerünk sincs. Mi szakértelmünkkel és piaci jártasságunkkal segítjük ügyfeleinket a számukra legjobb autó kiválasztásában és beszerzésében. Nekünk teljesen mindegy, hogy milyen autó beszerzésével bíznak meg minket, és azt honnan tudjuk majd beszerezni, csak az a fontos, hogy az mindenben megfeleljen az ügyfél igényeinek. Nem kell semmit sem eladnunk, nem kell semmiben hazudnunk, nem kell az ügyfelet semmire sem rádumálnunk, nem kell egyik autómárkát sem fényesítenünk stb. Ez a kényszermentesség biztosítja azt, hogy becsületünk és zsebünk is rendben legyen.
Általában egyébként tényleg "kihozzuk amit lehet" az ügyfél által előre meghatározott értékhatárból, és ez mind az ügyfél mind az OptiCar érdekeit jól szolgálja. Miért?
Tegyük fel, hogy Önnek van 2 mFt-ja autóvásárlásra. Mielőtt elkezdjük az autó felkutatását, Ön elmondja, hogy mi mindent szeretne kapni ezért az összegért, mi pedig elmondjuk, hogy minek van realitása. Ezt követően közösen meghatározzuk, hogy milyen paraméterekkel rendelkezzen az OptiCar által felkutatandó autó.
Annak esélye, hogy egy 2 mFt-os autót megkapunk 1.6-1.7 mFt-ért, elég csekély. Ha ez mégis sikerül, akkor a jutalékunk 15-20 eFt-tal csökken, viszont ügyfelünk elmondja mindenkinek, hogy milyen jó vételt csinált neki az OptiCar. Kvázi 20 eFt-ért tehát nyertünk még legalább 4-5 ügyfelet, ami sokkal nagyobb nyereség, mint az a 20 eFt, amit itt ki tudtunk volna még "csikarni". Ez tehát jó az ügyfélnek és jó az OptiCarnak is.
Nézzük meg egy kicsit más szemszögből is az ügyet. Mindenki nagyon megrágja azt a kérdést, hogy mennyit tud, vagy mennyit akar az autóvásárlásra fordítani, és a legtöbben nagyon ügyelnek arra, hogy legyen még némi tartalékuk is. Ha tehát valaki azt mondja nekünk, hogy van 2 mFt-ja az autóra, akkor ez szinte minden esetben azt jelenti, hogy legalább 2.1-2.2 mFt van a zsebében. Ez azt is jelenti, hogy a 2 mFt-ot szeretné az utolsó fillérig kihasználni, szeretné, ha ezen az összeghatáron belül a lehető legjobbat tudná megvenni. Ha tehát ilyenkor az általunk felkutatott autó vételára, az egyéb paraméterek betartása mellett, mindössze 1.7 mFt, akkor ügyfelünk a legtöbb esetben elgondolkodik, és azt mondja, hogy akkor inkább tovább bővíti az igényeit, és pl. kér még bele valamilyen extrát. Higgye el, a legtöbb esetben az autóvásárló szeretné a rendelkezésre álló összeget teljes egészében elkölteni, mert ekkor érzi azt, hogy kihozta a maximumot a lehetőségeiből. Ez persze a legtöbb esetben nem jelent gondot.
Remélem sikerült választ adnom a megfogalmazott kérdéseire, és sikerült bepillantást adni az OptiCar üzleti filozófiájába. Avval is tisztában vagyunk, hogy ez egy meglehetősen új megközelítése az autókereskedelemnek, de bízunk benne, hogy egyre többen fogják választani a jól átlátható, becsületes játékot a hagyományos, bár kétség kívül izgalmas zsákbamacska játék helyett.

Üdvözlettel:
OptiCar