Mit üzen a mercis a leendő mercisnek?

2013.01.15. 16:16

Kedves Csikós úr,

Kb. 4000 euró értékben szeretnék Mercedest venni, vagyis 10-12 éveset. Az alap hogy nem Magyarországon, hanem Németországból hoznám be. Kombit és dízelt akarok venni. Az E Merciröl sok rosszat lehet hallani, a C-ről kevesebbet. Az autót főleg országuton/autopályán használnám és Nyugat-Európában.

A következő kérdéseim vannak:

- Melyiket érdemes és milyen motorral?
- Mik azok a dolgok amire a vásárlásnál különösen figyelni kell?
- Mennyire veszélyes/drága ezekben a típusokban a dízelek tipikus alkatrészei: adagoló, turbó, kettős tömegű lendkerék?
- Ha automatát veszek akkor mennyire kell félni egy 10 éves típusnál, hogy lehal az automata váltó és mennyibe fáj a javíttatás?
- Az internetes források szerint különösen a C Merga hajlamos a rozsdára. Mennyire kell ettől félni? Mennyire körülményes és tartós a javíttatás?
- Szabad-e CDI motorost venni vagy egy 10 eves kocsinál jobb a régebbi?


Kedves olvasó!

Egy Mercedes-tulajdonos ismerősünk örömmel válaszol a levelére - nincs is hitelesebb forrás, mint a mercis, aki saját élményeiről számolhat be. Kérjük, fogadja szeretettel a válaszát:

Volt nekem egy Suzukim, marha jó volt. De hát kellett már egy nagyobb autó, hogy ne bőrönddel az ölemben, kisbiciklivel a nyakamban kelljen nyaralni menni, na meg ha gyerek van, legyen ABS, mifene, öregszem is, úgyhogy szóltam az autóértő barátomnak, Tibbynek, segítsen választani. Problémás barát vagyok, sok kikötésem és kevés pénzem mellé csökönyösség és nagyravágyás társul. Ezt ő is tudta, mégis – sok egyéb mellett – mutatott egy C Mercit.

Én meg – a sok egyéb helyett – azonnal megvettem.

Most meg azt mondja, jött egy olvlev, válaszoljak én, nálam jobban senki nem tudja lebeszélni a kérdezőt egy C osztály megvásárlásról.

Értjük, ugye?

Hát kérem szépen:

Nagyon szeretem ezt az autót. Szép és erős, mint egy mozdony, kényelmes, és egyébként is egy Mercedes. Mondjuk én egy hülye suzukis vagyok, előtte Astrám volt, azelőtt meg Skodám, nem csoda, hogy az önelégültségtől kicsit mindig feláll, ha beszállok a Mergába. Persze, amikor indulás előtt megvárom, hogy elérjen a kenés a turbóig, arról meg eszembe jut az a százas, amibe a kisipari eszközökkel való felújítása került, az pedig lankasztó. És akkor még nem húztam óvatosan D-be a váltót, amiről napról-napra magabiztosabban suttogom, hogy megúszta. Így aztán rendszerint nemhogy izgalmi állapotban, de már-már enerváltan kelek útra.

Egymillióért vettem a kettőötös turbódízel kombit automatával, klímával, óra szerint 230 ezer kilométerrel, 15 évesen, gyönyörű esztétikai állapotban – melyhez kifogástalan műszaki állapot társult, egész addig, amíg a szerelő alá nem nézett.

Itt most ugrok két hónapot és néhány oldal síráshatáron támolygó káromkodást, valamint elhallgatom, hogy elszedtem a gyermekem összes nagymama-pénzét, aztán a feleségemét is, miután az enyémet elköltöttem turbóra, törött fékre meg rugótányérra. És azt is, hogy az eladót végül mégsem pereltem be.

Íme néhány dolog, amire még gondolni szoktam: A turbófelújítás a maga 100 ezer forintjával (az állapota alapján a megtett kilométer nem 230 ezer, inkább a duplája a szerelő szerint). Az első fékek (tárcsák és betétek), ez mindössze 30 ezer volt. Az olaj- és szűrőcsere a váltóban: speciális olaj kell bele, speciális beszerzéssel 50 ezer volt (a művelet kiskereskedelmi ára 80-100 ezer forint lett volna). Az első és hátsó futómű szinte teljes felújítása (az első gátlók egy erős ránézésre maguktól összecsúsztak, az egyik oldalon a rugótányér a kiszakadás határán libegett, gömbfejek, szilentek, bölcsők, lengőkarok eltaknyolva stb).

Összesen 250 ezer ment el ebben a körben, amibe a hátsó (szintszabályzós) teleszkópok és gömbjeik nem fértek bele, azt majd az úgynevezett "legközelebb". Az üzemanyag-ellátó rendszer műanyag csöveinek többségét cserélni kellett (több helyen volt rejtett szivárgás), ahogy a termosztátot is, ez egy újabb 50-es. Olajcsere a motorban, szűrők, egyebek: mintegy 30 ezer, ezúttal sem kiskereskedelmi áron. A kipufogó teljes cseréje szükséges lesz rövidesen, addig is vészmegoldásként egy szakaszát cseréltük (+ vajákolás) eddig 20 ezer, a várható költség újabb 150.

Most van egy egész jó autóm egymillió hatért, meg ugyanaz a hiba- és to do-listám, amivel az első alkalommal elindultam a szerelőhöz:

– vezérlést (általában a motort) nézzük át, amit kell, cseréljük

– tetőablak hol működik, hol nem

– klímakonzol kontakthibás

– tükörállító mechanika csak részben/időnként működik

Ja, és persze hátra van még a hátsó fék, a hátsó gátlók és gömbök cseréje, a kipufogó meg néhány kis apróság a beltérben. Ha nem kell a vezérléshez nyúlni, akkor csak 300 ezer, ha igen, akkor nem.

Mindezt úgy, hogy egy rendkívül bizalomgerjesztő figurától vettem, aki az év elején hozta be az autót Németországból, és teljesen megrogyott, amikor elé tártam, hogy szerintem meg akart ölni a repedt fékkel, lifegő rugótányérral és folyós turbóval – valószínűleg ő sem tudta, vagy Oscar-díjat érdemel. Továbbá úgy, hogy nagyon baráti szerelő szerelte nagyon barátságosan, aki az alkatrészeket nagyon kedvezményes, nagyon-nagyker áron szerezte be és adta tovább nekem.

Persze, én egy szerencsétlen balek vagyok, aki nem ért az autókhoz, simán bele tud szeretni egy szép Mercibe annyira, hogy ott azonnal a parkolóban megveszi anélkül, hogy legalább egy szerelőt vagy egy autós újságírót előkapna a háta mögül, ha már nincs nála a Szent Krova. Bár tegyük hozzá, azt azok sem látták volna, hogy a váltóban vélhetően sosem cseréltek olajat (nívópálca ebben a típusban nincs), azt sem, hogy a turbóból folyik az olaj, és azt sem, hogy a szintszabályzós teleszkópok és gömbjeik halódnak (ja igen, a gátlóra kaptam egy szerviztől is árajánlatot: 160 ezer – darabja).

Ha a váltó elfossa magát, az a fent vázolt barátságos megoldással meg e-bay-ezéssel is 600 körül van. Vagy a másik út, hogy 400-500-ért veszek egy donort, behozom (valamennyiért), tárolom (valahol, valamennyiért), szétbontatom (valakivel, valamennyiért) satöbbi, és abból kijön a motor is meg a váltó is, ami ugye _valamilyen_ lesz. Lehet erősen remélni, hogy a rossznál jobb. Ugyanakkor viszont lesz egy csomó egyéb alkatrészem, amit eladhatok, így máris van egy új munkahelyem is az új kocsi mellé. És hát egy mellékállás nem is ártana, mint láthattuk.

De nagyon jó autó. És ezt komolyan gondolom. Egyáltalán nem ér annyit, mint amibe került, és soha többé nem vennék ilyet. Viszont el sem adnám. És nem csak azért, mert gazdaságilag értelmetlen lenne, hanem mert ez az autó jó. Ránézni, kiszállni, beszállni, vezetni.

Úgyhogy lebeszélem: ne vegyen ilyen autót!

Ha talál egy valóban kiváló állapotút, amit elemeire szedve megtekintett, és a kiváló állapotot egybehangzóan megerősítette legalább három különböző iskolához tartozó Merci-guru, ugyanakkor az ára nem több, mint az itthon kiváló állapotúnak hirdetett darabok másfélszerese, akkor igen. Vagy ha talál egy szépet, nem túl drágán, amiről a kiváló állapotúként hirdetettsége ellenére is tudjuk, hogy műszakilag egy cilinder fos, mint amilyen az enyém volt, akkor azt vegye meg – a kikiáltási ár maximum feléért. Nagyjából annyit ér.

Üdv:

Balázs

Esetleg olvassa el Becsületesnepperünk kalandjait egy ilyen C-vel. (a szerk.)

Görögországi ajánlatok

Sziklák, apró kavicsok, dűnék, vagy fehér homok, és öblök tiszta, türkízkék vízzel...

Pünkösdi hétvége

Pihenés és hagyományörző programok itthon