Pocsék Audi márkaigazgató lenne belőlem. Többnyire nagyot buknak, vagy teljesen marginálisak azok a négykarikás típusok, amelyek nekem tetszenek. Ott van például az A2, ami szerintem már a maga idejében is zseniális kiskocsi volt, ráadásul tíz évvel megelőzte a korát.

Az idei, német roncsbecserélő akció sztárja lehetett volna, mert mostanában menő a könnyű építési mód, divat a downsizing és a kis alapterületen jól kihasználható, igényesen berendezett utastér. Teljesen alumínium karosszériájával, törpe motorjaival, bumfordi formájával és praktikus kialakításával viszont pont akkor érkezett, amikor a nyugati világban tetőfokára hágott a habzsi-dőzsi. Esélytelen volt, én mégis nagyon kedveltem.

Másik kedvencem az RS4, ami legalább nem bukott akkorát, mint egy bugyuta Britney Spears mozifilm. Viszont olyan kis szegmensben, annyira speciális vásárlói igényeket elégít ki, hogy attól nem csiligel hangosan a kassza és darabszámban sem lehet vele megelőzni a riválisokat. Nagy szériákhoz, jelentős bevételekhez és vaskos nyereséghez olyan modellek kellenek, mint az A3, a TT vagy a Q5/Q7 SUV-család, ezeket viszont ki nem állhatom.

Hiába képes minden gyári ember órákon keresztül, cizelláltan részletezni a különbségeket, nekem az A3 akkor is csak egy feltupírozott Golf marad. A csatolt lengőkaros, szintén Golf technikájú első TT-t pedig szerintem pofátlanság volt sportkocsinak nevezni csak azért, mert kapott egy gyönyörű, szárny profilú karosszériát, amitől minden gyorsabb kanyarban az árokba röppent. A sikeres Audik nekem valamiért nem tetszenek, de azt bármikor ájult tisztelettel elismerem, hogy az utóbbi időben egyre jobbak az autóik.

És ezzel el is jutottunk az Audi legfrissebb újdonságához, az A5 Sportbackhez, amit Firenze környékén, a festői Toszkána útjain próbálhattunk ki. Jó hír az ingolstadtiaknak: elsőre nagyon nem jön be. Különösen a köré kanyarított óhéber marketingszöveg. "Íme az új Audi A5 Sportback, az A5 modellcsalád harmadik tagja, amely egy kupé eleganciájával, egy limuzin kényelmével és egy kombi praktikusságával rendelkezik."

Már csak egy átkozott üvegtető hiányzik és rögtön négy évszakos kabrióként is ünnepelhetnénk, pedig valójában csak az A4-A5 modellcsalád ötajtós változata. Az Audi kínálatának Papptibi-Avensise, de gyárt ilyen csapotthátú karosszériát az Opel az Insigniából és a Ford a Mondeóból is. Akárhogy is nézem, nem az idén negyven éves Holdraszálláshoz fogható, világrengető újdonság. Ahhoz viszont elég újszerű, hogy a hátsó sarkáról készített beharangozó fotó alapján, tehát szinte látatlanban, az árak és műszaki adatok ismerete nélkül is 1000 megrendelést kapjanak rá Ingolstadtban.

Az A5 Sportback hasonló méretű, mint az A4 Sedan. 4711 miliméter hosszú (ez a testvérmodellnél 8 centivel több), a tengelytávja pedig 2810 mm, ami már csak 2 mm-es plusz. Viszont érezhetően szélesebb és laposabb, ebben inkább az A5 Coupét idézi. A Sportback első nyomtávja például 1590 mm, ami 26 mm-re több az A4-esnél, a magassága viszont mindössze 1,39 méter, tehát 36 miliméterrel alacsonyabb, mint a négyajtós limuzin. Ennek ellenére majdnem ugyanolyan tágas.

A szigorúan kétszemélyes hátsó üléseket például mélyebbre építették, ezért a hátsó fejtér csak 5 miliméterrel csökkent az A4-hez képest. 176 centimmel én vígan elférek elöl-hátul, de egy Mondeo ennél ezerszer tágasabb. Persze a Mondeo egy négykerekű hangár, a kisbuszon innen mindennél ezerszer tágasabb. Nehéz bejutni a Sportback utasterébe, különösen idősebb, testesebb, nehezebben mozgó ügyfelek számára alacsony a tető és túl mély az ülés. Ennél vidámabb kupés vonás, hogy az oldalajtók ablakai keret nélküliek.

Szép vonallal lejt az ötödik ajtó, alatta elég tágas és jól használható az A5 Sportback csomagtere. Nem egy Avant, de alaphelyzetben 480 literes térfogatával, egy mozdulattal aszimmetrikusan dönthető hátsó üléstámláival, csomagrögzítő füleivel, akasztóival, hálóival és sík padlójával elég jól használható. Mivel a hátsó ülés ülőlapja nem hajtható előre, ezért a ledöntött háttámla kicsit emelkedik, de 980 literes össztérfogata így is impresszív. Kedves és praktikus részlet az osztott kalaptartó, amelynek kétharmad része az ötödik ajtóval együtt felnyílik, így nincs útban, és a csomagtartó nagy lyukon keresztül pakolható.

Az utastér és a külső design nem tartogat meglepetéseket, a manapság szokásos egyen-Audi műszerfal és középkonzol, illetve felszereltségtől függően a már jól ismert kormánykerekek és ülések fogadnak a kocsiban.

Kívülről már különlegesebb a Sportback, különösen a hátulja, ami azért a négy karika nélkül is rögtön Audinak látszana. Viszont szép hosszan lejtő tetejével, diszkrét csomagtérspojlerével, vastag lökhárítójával és a C-oszlopába érdekes ívben harapó oldalablakával elég egyedi. Utóbbi az egyetlen formai elem, ami az idén száz éves márka régmúltjába nyúlik vissza, a 100 Coupé S-ről kölcsönözték.

Oldalról egy elegáns ötajtós kocsi, az Auditól megszokott üveg és lemezfelület arányokkal. Szemből kiköpött A5, a rá jellemző magasra húzott orral, ami valószínűleg a gyalogosbiztonság miatt ilyen. Az övvonal alatti, lemezekbe vasalt él íve is mutatja, hogy az optimálisnál egy szinttel magasabbra került a motorházfedél: az első kerék után lefelé indul, majd a visszapillantó tükörtől hátra töretlenül emelkedni kezd.

Ugyan a marketing és design nem igazán különleges, az A5 Sportback technikája nagyon is figyelemre méltó. Például tele van fogyasztás- és károsanyag kibocsátás csökkentő trükkökkel.

Jönnek a motorok, a váltók, a vezetés és talán a legfontosabb: az ár. Lapozzon és minden kiderül!