Segítség, GYILKOS!

Próba: Ariel Atom

2009.10.15. 06:55

hirdetés
erste leasing gf

Elindulás után sem történt semmi izgalmas. A motor hideg volt, nem nyomtam még, az viszont furcsa volt, hogy a földön ülök. Az Atomot nem mérhetjük semmiféle autóhoz. Az üléspozíció, a fordulékonysága, közvetlensége, könnyed izgágasága és könyörtelensége egy huszon-harminc lóerős versenygokarthoz teszi hasonlatossá.

Igen ám, de ez a kocsi 300 lóerős. Amikor egy kicsit végre mélyebbre nyomtam a gázpedált, azonnal tolult az adrenalin az agyamba. Nem is tudom, pontosan hol, de talán négyezres fordulat környékén indult el az addig lusta Atom. De úgy, mint az istennyila. Akkor nem hiszem, hogy túl sok gondolatom lett volna, ha ugyanis az ember akár csak egyetlen pillanatra is elmélázik, annak szörnyű következményei lehetnek, de utólag visszagondolva azt hiszem, Han Solo és Chewbacca érezhette hasonlóan magát, amikor az Ezeréves Sólyom végre fénysebességre kapcsolt.

Egyszerre szétfolyt az út, szinte már nem is láttam, bár valahogyan érzékeltem a valóságot. Az agyam ugyan összerakta a képet, de a szemem mindig lemaradt egy brosúrával. Ebben a pillanatban elég vicces dolog történt. A jobb egyben a tulajdonos, aki eljött velem, hogy segítsen, no és persze vigyázzon rám és a kocsira, egyszerre visítani kezdett. Azt visította, hogy óóóóóóóóóóóóóóóóó. Aztán elvettem a gázt és ő csöndben maradt. Ránéztem, de semmi jelét nem adta annak, hogy megtébolyodott volna, ezért aztán inkább mentem tovább csendben, nem kérdeztem semmit.

Megint elkezdtem nyomni a gázt, ő pedig folytatta: óóóóóóóóóóóóóóóó. Itt már gyanút fogtam. Valószínűleg több ezer kilométer atomozás után is nagyon jó érzés ilyen intenzíven gyorsulni. De ennyire talán mégsem. Természetesen nem a tulaj őrült meg, a közvetlenül a fejem mellett lévő légbeömlőn ordított kifele a kompresszor, az adta ki ezt a visító hangot.

Hamar túltettem magam a dolgon és megpróbáltam most már tényleg csak a vezetésre koncentrálni. Minden tudásomra szükségem volt, hogy valahogy kordában tartsam az Atomot. Mentünk, mint az állat, de még így is nevetségesen lassú voltam ahhoz képest, amire ez az autó képes. A tulajdonosnak igaza volt, az Atomot első körben egyszerűen képtelenség vezetni. Lehet vele gyorsan és élvezetesen menni, de nem az a kérdés, milyen lesz a köridő, hanem hogy sikerül-e a pályán tartani.

A gyorsulás és a lassulás élménye egyaránt elképesztő, de természetesen a kanyarokban ismerszik meg az autó igazán. Ha csak egy pillanatra is elkalandozunk, megpördülünk. Ha túl gyorsan megyünk be a kanyarba, megpördülünk. Ha túl hirtelen mozdulatokkal nyúlunk a kormányhoz, megpördülünk. Ha hamar kezdjük meg a kigyorsítást, megpördülünk. Ha csak egy kicsivel is gyorsabban közelítünk a gázpedált kezelő jobb lábunkkal a padlóhoz kigyorsításkor, vagy nem megfelelő szögben nyitjuk a kormányt, azonnal megpördülünk. A kisebb hibákat természetesen azért lehet korrigálni, de az Atom nagyon kemény – ne feledjük, hátul van a motor és a váltó is, elöl alig van valami súly –, sosem a jóindulatáról lesz híres.

Hát ilyen autó ez az Ariel Atom. Elképesztően gyors, iszonyatos tempót lehet vele menni, de egy másik dimenzióban mozog, nem abban, amit utcai autóinkban megszoktunk. Több nap gyakorlásra lett volna szükségem, hogy rendesen, jól tudjak vele menni, de így is óriási élmény volt: ez magasan a legjobb autósélményem, pedig volt jó pár. Fél óra autókázás után a fülemen csurgott kifelé az adrenalin, még órák múlva is pörögtem, és a telefonon magyaráztam barátaimnak, mint egy eszelős.

Aztán pár nappal később találkoztunk megint a Normafánál, hogy készítsek néhány fotót az Atomról a forgalomban. Kiskunlacházán is fura bogár volt, de a többi autó mellett, közúton egyenesen irreális volt ez a kocsi. Mókásan nézett ki a jól ismert kék busz meg a narancssárga szemetes mellett, mindenki úgy bámulta, mintha ufót látna, amihez mellesleg valóban sokkal több köze van, mint a forgalomban részt vevő egyéb tárgyakhoz.

Aztán mentünk még egy kicsit vele, ezúttal nem én vezettem – megjegyzem, forgalomban nem is vállaltam volna a kiskunlacházi próbatétel után. Félelmetes, hogy egy ilyen autóval ki szabad menni az utcára. Ahol egy Impreza STi már neki sem indul, az Atom még két autót átugrik röhögve – már, ha a sofőr képes rá, hogy kordában tartsa, különben hamar egy villanyoszlop lehet a végállomás. Bár már ismertem, újra hanyatt vágott, mennyire durván gyorsul.

Maradt két jó és egy rossz hírem a végére, a rosszal kezdem. Az Atomot mindig szerelni kell. Ez nem olyan kocsi, amit megveszünk, kitoljuk a garázsból, kimegyünk vele a versenypályára, utána haza, aztán nincs is vele dolgunk a következő bevetésig. Ennek már szétment a motortartó bakja, szétégtek benne a kipufogóhoz közel eső kábelek és többször estek le a lámpái, pedig még nem ment összesen 5000 kilométert.

Szavazzon!

Jó hír viszont, hogy az ára mindössze 15 millió, vagyis töredékébe kerül bármelyik szupersportkocsinak, annak ellenére, hogy jóval gyorsabb náluk. Ennél is jobb hír, hogy akárki kipróbálhatja. Ez az Atom, melyet én is vezettem, itt van Magyarországon, itt fog dolgozni a jövőben, ezért bárki, aki élete legnagyobb autós élményére vágyik, bérbe veheti néhány körre. Sok sikert és jó szórakozást kívánok annak a néhány bátor jelentkezőnek. Csak egy jó tanácsom maradt a végére: ne becsüljék alá!

Az Ariel Atom tesztet az Erste Leasing tette lehetővé.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.