Volkswagen Polo 1.2 TSI Comfortline 105

Az eddig felsorolt jellemzők nem emelnék ki a Polót a négyméteres városi kisautók tömegéből, de amit menet közben tud, pillanatnyilag nagyon kevés konkurense képes utána csinálni. Manapság, a növekvő alapanyag-költségek és a költségcsökkentési kényszer világában az autógyártók ott spórolnak, ahol tudnak, és ezt nagyon sokszor a rejtett alkatrészek - a motor, a váltó, a futómű, a fékrendszer - sínylik meg. A Polóban azonban nyoma sincs efféle spórolásnak.

Már-már olyan érzés kezdett kialakulni bennem, hogy ebben a kategóriában senki nem képes tisztességes sebességváltót készíteni. A kisautók többségébe akadozó, lötyögős, pontatlan, rossz kapcsolásérzést nyújtó váltók kerülnek. Vannak persze kivételek - a Fiesta Sportba és a Honda Citybe például sikerült precíz szerkezeteket építeni - de több az épp csak elfogadható, vagy egyenesen borzalmas sebességváltó. A Fiat az új Punto Evo ötmillió forintos, 135 lóerős változatába sem volt képes olyan váltót építeni, amellyel egymás után kétszer zökkenőmentesen lehetne kettesbe kapcsolni. A Polo TSI azonban a kellemes kivételek közé tartozik: a váltó gyakorlatilag észrevétlenül, erőszükséglet nélkül, 100%-os találati aránnyal működik, akár villámgyors kapcsolások során is - azaz csak használni kell, mindenféle küzdelem, külön odafigyelés nélkül. Ráadásul hatfokozatú, ami ebben a piaci szegmensben furcsa módon még mindig nem természetes.

Az autó legjobb alkatrésze mégsem a váltó, hanem az új, ezerkétszázas turbómotor. Papíron 105 lóerős, de ez önmagában még nem garancia semmire: lehetne alacsony fordulatszámon teljesen döglött, lefulladásra hajlamos, mint 1,6 literes elődje, és a turbófeltöltős apróságtól épp ezt is várná az ember. Ehhez képest csak egészen szűk sávban gyengélkedik, az alapjárat és 1500-as fordulatszám között, de itt sem fuldoklik soha, magasabb fordulaton viszont jóval nagyobb szívómotorokra jellemző, egyenletes erőkifejtés jellemzi - legfeljebb a gyenge motorfék-hatás alapján sejthető, milyen kicsi valójában.

A karosszéria ráadásul kifejezetten könnyű - üresen csupán 1090 kg - így a TSI motorral és a rövid áttételezésű váltóval határozottan sportosnak érződik. Ez részben persze a motor lelkes karakterének köszönhető, szinte könyörög, hogy leszabályozásig pörgessék, de a kis VW valódi dinamikája sem mondható kevésnek. Szó sincs eszeveszett gyorsulásról, a gyári adat szerint 9,7 másodperc alatt van meg a 100 km/h, de igazán csak 130 km/h felett érezni, hogy fogytán az erő. Így a német autópályák belső sávját kivéve - ahol kiderítettük, hogy a 160-as tempót még könnyedén tartja, méghozzá egészen kevés zaj mellett - nemigen akad olyan hely Európában, ahol utazás közben problémát okozna a lóerők hiánya.

Mindeközben a turbós négyhengeres takarékos is, ami nem is csoda: lényegében a fogyasztás csökkentésének kényszere szülte: az 1,6 literes szörnyeteg étvágyát már nem tudták lejjebb vinni a wolfsburgi tervezők. Az apró TSI-vel a Polo 5,5 liter alatt fogyasztott országúton és autópályán, 130-as tempó körül beérte 6,5 literrel, csak városban, meglehetősen agresszív stílusban hajtva sikerült 8 fölé vinni a fogyasztást.

A Polo TSI elfogadható játszótárs is lehet, ha valaki némi hétvégi örömautózásra vágyik, ami a feszes futóműhangolásnak és a hatásos fékeknek köszönhető. A Volkswagen itt még csatolt lengőkaros hátsó futóművet használ, amit a Golfból már az ötödik generációnál kiirtottak, de az olcsó megoldás ellenére az autó úttartása egyáltalán nem bizonytalan. A rugók és a lengéscsillapítók paramétereit sikerült úgy belőni, hogy a kocsitest ne dülöngéljen vagy bólogasson túlságosan, de ne is váljon elviselhetetlenül rázóssá rosszabb úton. Csak a nagyobb kátyúkat és úthibákat érezni, a kisebbekről csak némi alulról érkező dörömbölés tudósít. Gyors kanyarban persze az orrát tolja a Polo, ahogy ez egy polgári használatra szánt autótól elvárható, de a precíz és közvetlen kormányművel nem gond korrigálni az ívet.

Úgy tűnhet, hibátlan autónak gondolom a Polót, pedig erről szó sincs. Az egyes részletek önmagukban messze nem különlegesek, létezik jobb motor, pontosabb váltó, stabilabb futómű és igényesebb belső tér, de a VW tervezői a részletek összehangolásával igazán nagyot alkottak. És ez az, amitől ez az autó könnyen követheti az elődjét Nyugat-Európában, mint a kategória legkelendőbb járműve. Itthon viszont nem lesz könnyű dolga, legalábbis ennek a változatnak, ahhoz ugyanis túl sokba kerül.

A tesztautó közepes, Comforltline felszereltségével legalább 3 853 500 forintba kerül a TSI Polo. Az itthoni képviselet szerint létezik olcsóbban is, Trendline felszereltséggel, de furcsa módon a magyar nyelvű gyári honlapon nem találtunk róla semmiféle adatot. 3 millió forint alatt mindenesetre csak 60 vagy 70 lóerős, háromhengeressel érhető el a Polo, ezeknek a motoroknak viszont ugyanolyan rossz a híre, mint a TSI-vel leváltott 1,6 literesnek. Így csak abban reménykedhetünk, hogy előbb-utóbb ezek helyett is bevezetnek valamilyen apró turbómotort, amely az 1,2 litereshez hasonlóan fickós, vidám karakter lesz.