A menés gomb csodát tesz

Megvolt: Opel Astra 1.6 Turbo

2010.12.03. 06:29 Módosítva: 2010-12-03 18:10:14
Az alapelvem: mindig jóval kell kezdeni. Életemben az első automatát egy Rollsban próbáltam, azóta szeretem. Az első Porsche egy 996-os volt, azóta szeretem a Porschékat. Az első találkozásom az Astrával ez a turbós egyhatos volt – kezdetnek nem rossz. Csak a megfelelő gombot kellett megnyomni.

Az előbb azért egy kicsit csúsztattam. Mert már egy icipicit vezettem az új Astrát, egy fotózás kapcsán, sima egyhatos volt. De csupán pár száz méter volt, amíg segítettem Csikósnak. A típust már oda-vissza ismeri mindenki a szerkesztőségben, volt itt már 1,4-es turbó és kétliteres automata dízel is. Mondjuk, utóbbi piaci jelentősége nem lehet túl nagy, de hagyjuk.

Gondolom, hasonló volumen lesz ez az 1,6-os turbó is, ez ráver a dízelre húsz lóerőt, ami elég jól hangzik. Mégis, bevallom, inkább az autó érdekelt, mint ez a konkrét motor. Elnézést, mert már sokszor leírtuk, hogy az Insigniával teljesen új fejezetett nyitott az Opel a saját életében, mert előtte ugyan voltak kívánatos autói, de... szóval, mindig volt ott egy kis de. A váltónál, a motornál, az indexnél, az ablaktörlőnél, egy csomó apró de szócskát építettek be. Ezeket most akkurátusan kisöpörték, az ember beül, és azt mondja: nem értem, miért vesz valaki Alfát. (Bocs, kedves alfások, ez csak egy példa.) Azelőtt ugye az volt az érv, hogy igen-igen, jó egy Opel, a megfelelő motorral még megy is. Na de a részletek? Még kívülről elmegy a maga kommersz világában, na de belül?!

Nem értem, hol voltak eddig azok az emberek, akik ezeket az új Opeleket tervezik? Oké, a főnököket le szokták cserélni, de a közdizájnerek maradnak. Vagy az előző Astránál egyszerűen addig dobálták vissza a műszerfal terveit, amíg nem lett elég randa? Pedig az előző GTC (háromajtós) Astra olyan szép kívülről, hogy fáj. Belül meg...na mindegy, lényeg, hogy túlvagyunk rajta. Itt az új - beülni is jó, meg az üléseiben ülni is kényelmes, szóval ilyen szempontból minden oké. Azt sem bánom, hogy hátul egy kicsit beszűkül, mert így is el lehet férni.

Hát kérem, nagyot fordult a világ. Nemrég volt itt a Giulietta, és azt kell mondjam, az Astrában is van annyi fantázia, nemcsak kívül, hanem a belső kialakításban is. Ívek, domborulatok, jó anyagok, finoman működő gombok, tekerentyűk, satöbbi. Még mielőtt az Alfások szent háborút hirdetnének ellenem, még egyszer mondom, ez nem az Alfa lecsúszását, hanem az Opel felemelkedését jelzi.

És az Astra korábban sem nyöszörgött. A vonzerő és a jól megcsináltság veszélyes kombó.

Az új Astrának csupán egyetlen hatalmas hibája van: az első tetőoszlopok vastagsága, amit tovább súlyosbítottak az alibi-kisablakok beépítésével. Rettenetesen nem lehet kilátni tőlük kanyarban, ám a legrémesebb, amikor egy-egy gyalogost takarnak ki, és azok egyszer ott teremnek a semmiből. Hátrafelé ez már nem gond, ott a radar (érdemes megvenni), azzal már lehet tolatni, hiába pici a hátsó ablak.

Visszatérve a kezeléshez, aki eddig Astrában/Vectrában ült, gondolom elmélázott, mi a fenéért fáj az Opel mérnökeinek, ha az indexkar hagyományos módon bekattan, és nem csupán érintő működésű. Igaz, a BMW-k is ilyenek, de az valamivel jobban működik. Szurkolok, hogy a BMW is leszokjon róla, az Opel mindenesetre már megtette. Hiába, kell egy kis rossz, hogy utána örüljünk a jónak.

Nyilván a következő Astra-generáció navigációja is magyarabbul fog beszélni, mert a néni kicsit vicces akcentussal mondja az utasításait, meg néha dadog egy kicsit: a következő f.ffordulónál menjen balra. Egyébként a forduló szót következetesen a kereszteződésre használja. Igaz, még mindig fényévekkel jobb, mint a Renault-k Tom-Tom Marikája.