Indul a hajó

BMW X5 40d (2011)

2011.02.28. 06:08 Módosítva: 2011-02-28 10:52:25
Galériák (1)

Adatlap BMW X5 40d - 2011

  • 2993 cm3-es,soros 6 hengeres dízel
  • 306 LE @ 4400 rpm
  • 600 Nm @ 1500 rpm
  • 8 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    6.6 másodperc
  • Végsebesség:
    236 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.5 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.8 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    6.8 l/100km
  • 17 740 000 Ft
Egy kisebb BMW-dömping lezárásaként érkezett a szerkesztőségbe a nagy testvér - jó régen járt nálunk utoljára. Azóta már egészen kinőtte magát a SUV-paletta, lett kicsi, nagy, egyesek már hibridek is, és oldalágon is gyarapodott némiképp.

Nyomatékban (600 Nm) elmarad a hasonló méretű R 350 CDI-től, de gyorsulásban pont egy másodpercet (6,6 s) ver rá. És ha már itt tartunk, a legtöbb sportosnak árult személyautóra is. Amikor leforgatjuk, beletapadunk az ülésbe és meglódul a 2,2 tonnás test, az eléggé bennakasztja bárkiben a szót. Persze a forgatás nem a szó japán sportkocsis értelmében értendő, itt ötezernél már pirosban van a fordulatszámmérő. Sajnos a jelek szerint nem erre mennek a fejlesztések, de szerintem két liternél nagyobb dízelt hat hengernél kevesebből vétek kihozni.

A motor a hideg üzemet leszámítva igen kellemes hangú, normál városi vagy országúti autózás közben folyamatosan úgy éreztem, mintha a Szántód kishajóval mennék a Balatonon. Nem kimondottan pörgős motor, 90 km/h-nál 1400-at forgott hetedikben, és még mindig volt egy sebességem. Nem is éhes, az átlagfogyasztás 11,1 literre jött ki, főképp városban közlekedve. Ez nem rossz, de messze elmarad a gyári 7,5-ös kombinált és a 8,8-as városi fogyasztástól, amit feltehetőleg az űrben értek el.

A légrugós futóműre nem lehet panasz, méretéhez képest egyáltalán nem billeg, nincs az a nagy, böszme kocsiknál gyakran tapasztalható hullámzás. Száguldozás közben azért nem árt nem elfelejteni, hogy egy több mint kéttonnás testet kell adott esetben megállítani, és bár nagyon jó fékeket kaptunk, azért brutális pusztítást lehet egy ilyennel okozni.

Tud nagyon gyorsan menni, de leginkább nyugis autókázásra alkalmas, finoman suhanva a többi kocsi között, alig érve a gázpedálhoz, és tudva, ha bármi van, bőséges tartalékaink vannak. Alattunk a szokásos xDrive rendszer dolgozik, ami normál helyzetben mindenhonnan kihúz, persze van, amikor már nem elég. A kényelmes suhanáshoz segít az adaptív tempomat, ez állóra tudja fékezni, és az előttünk lévő akadály elmúltával el is tudja indítani a kocsit. Persze inkább ne városban kísérletezzünk vele, mert egy hirtelen kanyar vagy beláthatatlan bukkanó drága meglepetéseket okozhat. Egyébként országúton akár el is felejthetjük, hogy vannak pedálok.

Az utastérben nincs sok eltérés az X3-tól, csak minden kicsit jobban elfér. Számos tárolórekesz van körülöttem, mindent el tudtam suvasztani valahova, bár a pohártartót nem előre tettem volna, mert így egy nagyobb pohár eltakarja a középkonzol alsó részén lévő kezelőszerveket. Látszik, hogy ez már nem mai darab, még a klasszikus mutatós műszeregység van előttünk, Efficient Dynamics és - sajnos - vízhőfokjelző nélkül. Középre a korábbi, feedback nélküli iDrive került, amivel nekem semmi gondom nem volt, csak Pista jegyezte meg, hogy jé, ez a régi?

Furcsa, hogy itt ez a batár nagy autó, és ehhez képest az amúgy nagyon látványosan kétfelé nyíló kesztyűtartó szinte kisebb, mint egy Micrában. Cserébe kaptunk az kihalt pótkerék helyére a csomagtérbe egy egészen tekintélyes méretű rekeszt. A csomagtérbe sínes rögzítőszemeket raktak, így ha van nálunk néhány gurtni vagy csomagtérháló, meg tudjuk állítani a hétvégi bevásárlásból hazajövet a kanyarban elszabaduló tojásokat. Egyébként a csomagtér pickup stílusú platóajtóval nyílik, ami megosztotta a szerkesztőséget. Többen megvetésüket fejezték ki, nekem speciel szimpatikus, de mondjuk, én vagyok az, akinek a D-Max is tetszik. Szerintem kényelmesebb, mint a padlótól felnyíló megoldás, így legalább valami tartja az előző gyorsuláskor hátrasorakozott holmikat, és nem borul ki az egész.

A kocsi alapáron 17,7 millióba kerül, de ez a modell enyhén szólva nem volt alapváltozat. Kapott többek között elektromosan felnyíló hátsó ajtót, Soft Close-nak nevezett ajtóbehúzó szerkezetet, légrugót, üvegtetőt, navit, tolatókamerát és még számos kisebb-nagyobb kütyüt. Ezekkel szépen rádobtak 10 milliót, így a tesztpéldány végül 27,2 millióban állt meg. Hát ez nem kevés, bár nagyon kényelmes és jól felszerelt példány volt, de ha meggondolom, hogy a korábban vezetett Muranóban kis különbséggel ugyanezek a funkciók megvoltak 15 millióért, én nem biztos, hogy ezt venném. Viszont mindenki más igen, legalábbis a múlt év eladási statisztikái ezt mutatják, hiszen pontosan 50-szer annyit adtak el az X5-ből, mint a Nissan legnagyobb crossoveréből. M-osztályból, RX-ből és XC90-ből pedig együtt nem fogyott annyit, mint a BMW-ből.

Totalcar értékelés - BMW X5 40d - 2011

Népítélet - BMW X5