A kevesebb ajtót meg kell fizetni

Bemutató: Opel Astra GTC – 2011

2011.11.25. 06:21
Nem olyan, mint egy modern szobor: ő az. Az igazi német népautó kupéja gyönyörűen sikerült, már csak az a kérdés, ebből is elfogy-e 400 ezer, hogy szépen beleszürküljön a tömegbe. Mint az összes zseniális formájú Opel.

Az Opel Astra 5. generációjának ötajtós változatából piaci létének 22 hónapja alatt 350 ezer fogyott, ezzel az európai piac negyedét hasította ki magának. A kompaktok mezőnyében ez a bronzéremhez elég, a Tourer viszont első a kompakt kombik között; belőle százezer fogyott. Az ötajtós és a kombi után pedig most itt a háromajtós kupé, a GTC, ami persze nem összetévesztendő az OPC-vel. Előbbi a Gran Turismo Compact rövidítése, vagyis ez az Astra háromajtós kupéja, nem pedig az erős, sportos Opel. Lesz persze jövőre a GTC-ből OPC, de csak jövőre, kétliteres turbó benzinessel, 280 lóerővel. Most azonban örüljünk annak, hogy itt egy új, megint nagyon szépre sikerült Opel.

A karosszéria nem csak a modern szobros, vadul kavargó ívekkel dekorált lemezekben tér el az ötajtóstól. Az Opel szerint mindenben: valamennyi karosszériaelemhez más présforma kell, mások az ablakok és a fényszórók, a hátsó lámpa is kicsit lapítottabb. Három egyezést azért elismertek: cápa-antenna, kilincs, külső tükörház. Én hozzátenném még az oldalsó indexeket, melyek szerintem az utóbbi tíz év valamennyi Opeljének legalább nyolcvan százalékán szolgálnak. A GTC-re nem is illenek, de ilyesmin nyunyogni már tényleg szőrszálhasogatás, ünnepeljük inkább, hogy a 380 literes csomagtartót kívülről az embléma lenyomásával nyithatjuk. Egyikünknek se sikerült persze magától. Én az egészet forgattam volna, mint a Seatokét, más az alja alá nyúlt volna, mint az Alfáknál, de ő is hiába kapirgált. Aztán megkönyörültek rajtunk, és megmutatták: az alját hüvelykujjal nyomni, a többi ujjal az ajtó peremét húzni. Ha tudjuk a tudjuk a titkát, már megy is.

Az Astra GTC beltere nagy előrelépés az elődhöz képest. Szépek a formák, mostanában amúgy is megy ez a szélvédő alatt félkörívben kanyarított műszerfal. A többi vonal is majdnem olyan lendületes, mint a külső – ha valaki enyhe gyomorrontással találná nézegetni, akár hányás is lehet a vége, hiába szép az autó. Jók az anyagok, kellemesek a formák, a középkonzol gombjai egy merő káosz. Az elrendezés ugyanaz, mint az Insigniában, csak kisebbek a gombok. Állítólag meg lehet szokni, de érdemes vele álló helyben hosszasan ismerkedni: nagyon sok és nagyon kicsi gombból áll össze a szürke patchwork. Erre persze ilyen bemutatón nincs idő, valahogy mégse tekeredtünk fel a szalagkorlátra, mire sikerült beállítanom, hogy a szélvédőkről klímázza le a párát, bennünket viszont ne fagyasszon le.

A második tesztnapra már kezdtem gyanítani, hogy valami gebasz van a klímával, mintha tíz fokkal kevesebbet állítana be ahhoz képest, ahol a tekerő áll. Ezek persze előszériás példányok. Visszatérve a beltér minőségi előrelépésére, nem rossz, nem rossz, de ez még mindig elég messze van egy Golftól vagy Mazda3-tól, bár én egyiknek sem vagyok országos rajongója. A helykínálat elöl oké, hátul meglepően nagy: ki nem néztem volna belőle, de nem csak a térdem fér el, hanem a fejem is. Aztán hogy mit kezdek ott magammal a hátsó ülésen, megint más kérdés, mert onnan nézelődni legfeljebb távcsöves puskával érdemes. A csomagtartó a hátsó helykínálathoz képest inkább csak elfogadható – 380 liter, amivel egy család inkább szenved, mint dőzsöl. De egy ilyen sportos kupé amúgy is vészhelyzeti megoldás egy családnak. Ha nem úgy jött össze a védekezés, az első éveket még ki lehet húzni vele, de ez inkább alapvetően örömautó.

Az ülések kényelmesek. Az Opel elég jó üléseket gyárt már egy ideje, kényelmes, kemény, de jól tart, kitolt deréktámasszal egyenesen felséges, bár az OPC-be beharangozott Darth Vader-sportüléseknek is meglesz majd a közönsége. Hátul nincs sok hely, bár annál mindenképpen több, mint amennyit vártam. A lábtér és a fejtér is elfogadható, mi kell még? Hát, ha már itt tartunk, kilátni sem ártana, de egy autó így néz ki igazán jól, annak meg ez az ára. Hisztizünk időnként, miért nem kerül gyártásba egy az egyben valamelyik tanulmányautó, de azokból még rosszabb lehet a kilátás, szóval ezt a zsákba varrt Monte Christo-fílinget én nem írnám az Astra GTC hátsó ülésének rovására.