Teszt: BMW 116d – 2011

Az igazán nagyok hibázhatnak, senki nem vonja kétségbe tudásukat. Az okos bolondozhat, a bolond viszont ne okoskodjon. Azok a márkák, amelyek már bizonyítottak, és elfoglalták megérdemelt helyüket az autós hierarchiában, sok olyan dolgot megtehetnek, ami a vesztét okozná egy kicsi, még nem bizonyított gyártónak. Frank Zappa kiadhatott egy Silence című üres hanglemezt, de ugyanez vesztét okozná a Shyguysnak.

A BMW bevállalhat egy csupán 116 lóerős dízelautót, amikor nem esünk hanyatt egy 150 lóerős családi kompakttól, sőt. A kérdés, mitől sportos egy relatíve nehéz és gyenge motorú, ötajtós kompakt. További kérdés, hogy a BMW-marketing kinek szánja ezt az autót, hová pozícionálja. Nyilván nem a gyakran pályanapozó, sportos és gazdag fiataloknak, arra van másik modell. Ez inkább belépő a klubba, ahová sokan szeretnének tartozni, de nem mindenki tudja megfizetni. Másrészről viszont adni is kell valamit a pénzükért, a kettősség kézzel fogható: legyen méltó az emblémához, de legyen olcsó belépőmodell. Hol lehet spórolni úgy, hogy ne veszítsünk sokat?

Két irányból közelíthetjük meg a kérdést. Az első a lentről érkező autós, aki az embléma miatt veszi meg, és alig tudja rá összeszedni a pénzt. Persze most képletesen értem a lentről jövést és hogy alig tudja rá összeszedni a pénzt. A másik pedig, aki tudja, milyen a BMW, és ismeri a márka jellemzőit.

Az ős Compact modell is piaci szélesítés volt, nyilvánvalóan ez is az. Széles tömegnek árulni kényelmes, nagyobb célcsoportban könnyebb megcsinálni az értékesítési számokat. A lentről jövő autós kap egy nagyon jól összerakott, de kategóriájában nem kimagasló méretű utasteret. A formai elemzéseket és belső térre vonatkozó megjegyzéseket a 120d kapcsán megtettük.

Mivel a motor a takarékosságot célozza, talán itt még fontosabb az EcoPro kapcsoló, ami valójában a BMW-hez teljesen méltatlan szemfényvesztés. Úgy próbál takarékos üzemre bírni minket, hogy a gázpedál karakterét teljesen megváltoztatja, és korábban jelzi nyilakkal, kapcsoljunk fel. Ehhez hasonló briliánsan jó ötlet lenne az ülést hátratolni, hogy ne tudjunk nagyobb gázt nyomni, vagy levágni pár centit a jobb lábunkból.

Nem a levegőbe beszélek: comfort módban, normális pedálkezeléssel ugyanazt a fogyasztást tudjuk produkálni, de nem egy tohonya, lagymatag autónk van, aminek félmétereseket kell tolni a gázpedálon, hanem egy normális, 116 lóerős dízelünk. Olyan dízelünk, ami ugyan nem egy BMW-hez illő sportos karakterű autó, de legalább felveszi a versenyt a konkurenciával.

Így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk, azonban az autó így is nagyon jó. Fogyasztáscsökkentésre az Efficient Dynamics felvonultat jobb ötleteket, de ez a tesztautóban nem volt. Így csak a méltatlan rendszer marad: nem tud önmaga spórolni, ezért minket akar spórolásra bírni. Nem ekkora múltú gyártóhoz illő megoldás. Az autó a testvérei között nem gyors, de ott a hibátlan hangolású futómű, ami nem kiált sportfokozat vagy állítható csillapítás után, ott a jó összeszerelési minőség, és a precíz, direkt kormányzás.

Jól fordul, jól irányítható, sokáig semlegesen kanyarodik. Ha forszírozzuk,  kicsit alulkormányozott, semmiképp nem fog keresztbe állni. Ennek a kompaktot vásárló átlagos vevő nagyon örül, nem kell félni a hátsóhajtástól, a BMW megoldotta a házi feladatot. Érdekes, de a futóműben semmi különleges extra nincs, egyszerűen csak nagyon jó. Persze az alacsony gördülési zaj nem véletlen, a futómű segédkereten, a segédkeret, vagy bölcső pedig kétökölnyi szilentekkel kapcsolódik az önhordó kasztnihoz.