Fiat Panda Twinair Turbo bemutató

Nem is olyan kicsi kocsi

2011. december 15., csütörtök 05:56

Szerintük nagyon tágas és a csalafinta rekeszkéivel ügyesen pakolható – persze elmarad az 1980 és 2003 között gyártott őstől, amelynek műszerfali zsebébe gond nélkül elpakolunk tizenöt üveg sört. (Higgyék el, kipróbáltam.) Ennek ellenére valóban élhető és használható az új Panda, igaz, méretei jelentősen túlnőttek a régi kockán.

A szögletesség is megmaradt, de nem olyan, mint egykor. Amíg a kisöregen a szélvédő is síküveg volt, addig a második, még jelenleg is gyártásban levő generációba csalafintán íveket csempésztek. A friss modell látszatra visszatért az egyenesekhez, de ha jobban megnézzük, ez inkább a kör négyszögesítése, hisz egyenesek vannak, de sarkak nincsenek: csupa lekerekített négyzetből áll az autó, a kormánykerék matematikájánál is hiába vesszük elő a π-t.

Nem véletlen a dizájn. Idézzük csak fel a divatos tárgyakat, az okostelefonokat, az iPadet, az iBookot, a mindeféle mp3 lejátszót vagy túlárazott konyhai gépeket: mind-mind ugyanilyen formát mutat. A Panda célcsoportjába mindig is beletartoztak a fiatalok.

Nem a Fiat az első gyártó, aki felismerte, hogy a leegyszerűsített, de mégis kreatív formanyelv működik. Itt nincsenek barokkos ívek, csábosra vagy durcásra rajzolt cicaszemek: a karosszéria egyszerű, megjegyezhető, éppen ezért erőltetés nélkül is karakteres.

Ha jobban megnézzük, ez a Fiat is megkapta a maga arcát. Már az 500-nak is volt bájosan bamba pofija volt, de a Panda igazi mackót formáz: a hűtőrács a nagy mosolygós száj, a lámpák ugye a szemek, a fülek pedig a kerekded és méretes visszapillantók. A rajzfilmszerű karakter először szinte észrevétlen, de elég ránézni, s a tudatalattiban máris szívecskéket szül a cukiságfaktor.

Ötletesen odacsempészték néhány trükkjét az ősnek: a monoblokk műszerfal ugyan már sosem tér vissza, de a kontúrja ott van a mostanin is. A kellemes tapintású, színre fújt fém is a múlté, helyette sok műanyagot hozott a 21. század. Persze kemények, kopogtatni is lehet, ha valaki Levente Pétert utánozná. Nem szép, nem luxus, de mit várunk egy 10 ezer euró körüli járműtől.

A medve-vonalat erősíti a tappancs formájú kézifék is. Aranyos, de nem érzem különösen praktikusnak, ahogy a kormány mellé emelt váltókart sem: oké, hogy kevesebbet kell nyúlkálni, de így túl széles a középkonzol, ami a három centis beltéri szélesítés ellenére elég szűkké teszi térdben az autót.

Mi van a kapuk mögött?

A Fiat pomglianói gyára Giambattista Vico névre hallgat: Nápoly mellett, 1968-ban épült fel, a márka felvirágzásának bizonyítékául. Legutóbb Alfa Romeo 159-et gyártottak benne, de a telephely nagy része közben vészesen elavult.

Euró milliókat beforgatva, a gépeket kihajítva jelentősen felújították a gyárat – jelenleg ez a világ egyik legmodernebb üzeme. Robot-robot hátán, energiatakarékos megoldások, japános minőségbiztosítás: igyekeznek, de a sikerre az új Pandával minden esélyük meg is van.

Kattintsanak a galériába: szorgalmasan végigfotóztam mindent, de hivatalos videócskát is kaptunk. Minden szép, minden jó, legalábbis látogatói szemmel – persze a gyár előtt óriási rendőri jelenlét mellett maroknyi, de nagyon kitartó szakszervezeti aktivista tüntetett.


Kívül is megnőtt ám: 6,5 centivel szélesebb, 11,4-gyel hosszabb, sőt, 1,1-gyel magasabb is: amit ma kisautónak hívunk, húsz éve egy középkategóriás családinak felelt meg. Két gyerek, két felnőtt még csomagokkal is lazán elfér benne – nem véletlen, hogy a vásárlók húsz százaléka első számú járműnek tartotta már a kettes generációt is, és ez ugye még annál is nagyobb.

Nem csak a kocsi, az emberek is egyre kövérebbek, így az üléslapokat is a nagyobb fenekekhez igazították. A formatervezésért felelős szakember szerint sokat dolgoztak a komforton és a zajcsillapításon – nos, az ülés nem kényelmetlen, és az eddigi Pandákhoz képest valóban halkabb lett a gép.

Csodát ne várjunk a hifitől, bár azzal, hogy a szokásosnál feljebb szerelték a hangszórókat, kicsivel egészségesebb lett a hangja. A zsúfolt nápolyi utakon jobb is volt zene nélkül koncentrálni a káoszra: a város számos alagútjában még az ablakot is lehúztam, hogy a kéthengeres Twinair Turbo hiperpolszkis hangját hallhassam.

Motorkerékpárban a soros kettes az igazi, autóban sem rossz, csak szokatlan. Nem gyenge, csak kicsit nyomatékszegény, így bőven kell gangolgatni az amúgy jó kapcsolható váltóval. Sprintre nem rossz, igaz, ha szeretnénk felvenni a város ritmusát, eszünkbe se jusson bekapcsolni az Eco feliratú gombot.

Lehet, hogy úgy csak ötöt fogyasztana, de a szánalmas tötymörgők billogát sosem tudjuk eltüntetni farpofánkról. A 900-as Twinairnek létezik feltöltetlen verziója is, az 65 lóerőt ad le a turbós 85-jével szemben. Nagyon szerettem volna kipróbálni, de sajnos egyet sem találtam a Fiat pomiglianói gyárának udvarára állított tesztflottában.

Aki a gázos autókat kedveli, az már gyárilag is elérheti a CNG-s kivitelt. Mifelénk az LPG az elterjedtebb, aki ilyet szeretne, a jól bevált FIRE 1,2-es benzinmotort válassza, ahhoz rendelhető. A 65 lovas motor amúgy is jolly joker: megbízható, egyszerű és arctalanul négyhengeres – a sajtótájékoztatón elhangzottak szerint állítólag elég hamar kiírják majd a sorozatból. Az 1,3 Multijet II. dízelt szánják a gázolaj barátainak: kellemes, jó konstrukció, 75 lóereje és 190 Nm-es nyomatéka városban és országúton egyaránt elég.

A futómű semmi extra: elöl keresztlengőkaros McPherson, hátul sima csatolt lengőkar: mivel ez nem sportautó, így tökéletes a Panda. Nem támolyog, nem imbolyog, egyszerűen csak működik a 975 kilós autó alatt.

A 100 HP utódját firtató kérdésemre csak sejtelmesen mosolyogtak a helyiek, így előfordulhat, hogy ismét jön egy vérmedve. Ami biztos, hogy a jövő év derekán lesz 4x4-es változat – hála az égnek, a szép és sikeres tradíciót nem szakítják meg a fiatosok.

A téli, de még így is langyos mediterrán időjárásban egy dolgot hiányoltam nagyon: az ős-Panda ablakai alá szerelt direkt szellőztető felért egy elefántfüllel. Már a másodikból is kihagyták, s itt sincs: ennél vagy az ablakot kell letekerni, vagy a légkondit üzemeltetni – kár, hogy a praktikus és szerethető ötleteket képes elnyomni a kényszeres fejlesztések ereje.

Magyar árak csak februárban lesznek, de a gyáriak ígérete szerint átszámítva valahol hárommillió körül indul a Panda közepesen felhizlalt harmadik generációja. Ebben gondolom nincs benne a feláras, 40-60 százalékban dönthető és plusz nyolc-mínusz nyolc centis pályán mozgatható hátsó ülés.

Az 1980-as Panda véletlenül lett hiperfrankó, a másodikat már tisztes iparosmunkával készítették aranyosra. Ez, a harmadik generáció már divatosan próbál praktikus lenni – nagyjából sikerült is neki.

Észrevételem csak annyi, hogy talán a névhez képest túl nagy lett, pedig jó lenne a Fiat modellpalettájába egy tényleg olcsó, minimalista, ám olaszosan zseniális kisautó. Nem divatcucc, nem kivagyi ökovacak, hanem egy igazából gazdaságos, valóban strapabíró, kiskocsi méretű kiskocsi. Abban mindig is jó volt a cég, kár, hogy mostanában ezt mintha elfelejtenék.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

hosszbordás szíj
FIAT FIORINO 1.4 Natural Power dobozos/kombi 2009-2013
2906 Ft
érintkezőszett, gyújtáselosztó
FIAT 128 1.1 lépcsőshátú 1969-1984
1530 Ft
feszítő, fogasszíj| Szíjtárcsa/vezetőgörgő, fogasszíj
FIAT 131 Familiare/Panorama 2.0 D Kombi 1978-1984
9076 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

The engine is gone, complete chaos
We were almost halfway through our journey, but then, as a final blow, the oil pressure needle started waving an alert. The trip from then on turned into real horror.