A Volvóban nem volt bőr meg elektromos ülés, volt viszont holttérfigyelő, sávelhagyás-bizgera, aktív tempomat intuitív kezeléssel, szóval extrára elment egy kétéves Suzuki ára, 1,7 millió. Ezzel együtt is csak 10,5. Ahhoz képest, hogy prémium, relatíve olcsó.
A relatív olcsóságáról pedig a motor tehet, illetve annak a hiánya. Elfelejtettek bele motort tenni: 1.6 D. 1600 kilóhoz. Mondom másképp: 115 lóerő 1600 kilóra. Véletlenül se ezzel menjünk gyorsulgatni – gondolnánk ezek után, de ne gondoljuk. 11,3 másodperc alatt ér el százra, amihez remélem, el tudják képzelni, micsoda dekázás kellett a főtengely és a kerekek között a váltófokozatokkal, a diffivel és egyébbel, ideértve a gázpedálszenzort, a turbótöltést - nagyjából mindent. 11,3, nem is rossz, kicsit kelletlen (na de mégis milyen lenne???), de a forgalom tempóját tartani bőven elég, sőt, előztem is vele.
Tudják, mi gyorsul még 11,3 alatt százra? Az 1,2-es új Swift pl. nem, mert az 12,3. Az 1,4-es benzines Thalia sem, mert az meg 11,5. 1,6-os Astra? Muhaha! 11,7. Egynégyes Corsa? Földbe döngöljük: 11,9. Tehát egy átlagosnál jobban motorizált autó gyorsul ekkorát, a kelletlenség a sok zajcsillapítás meg a kevés ablak miatt lehet, mert a számok szerint nem az.
Mégsem az átgondolt használat a Volvo legájfónabbsága, hanem hogy csak egyféle módon lehet használni, úgy viszont kevés autó ad ilyen élményt. Ha az ember ráérez, pontosan hol érdemes váltani, meddig érdemes húzatni – egyébként szól, hogy váltsunk –, egyszeriben elönt a zen. És működik. Nem adunk feleslegesen nagy gázt, az elektronika úgysem vesz tudomást róla. Nem forgatjuk az egekbe, igazából 3500-nál le is szabályozhatna az alsóbb fokozatokban.
Így használva viszont a termékélmény csodálatos: a tükörben a két bóbiskoló gyerekfej látszik, halkan duruzsol a zene, kellemesen fűt az ülés, diszkréten puttyog a parkradar meg a követős tempomat, és egyéb csatolt részei, például a követésitávolság-figyelő. Szerethető. Egyhat Dé, efölött nem tudok napirendre térni. Olyan ez, mint mikor a másik ájfónosnak ingyen megy az SMS. Az ember szereti, amit használ, nem csak egy eszköz, egy vallás. És a Volvo igen jól térít, nem dobálózik vényolcakkal, Svarowski betétekkel, csak egyszerűen nyugalmat áraszt.
És még ezzel a Citroën 1,6-ossal is igen-igen spórol, ha teheti. Leállítja a motort a lámpánál, szól, ha váltani kell, a végeredmény pedig egy vastagon hat liter alatti fogyasztás, három kattanásig tankolva. 8500 Ft, 20 liter gázolaj, 330 megtett kilométer. Elöntötte a szívemet a melegség.
Népítéletünk nincs még róla, mondjuk az utcán se látom százszámra ezeket. Ha önnek ilyenje van, írjon ítéletet.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
