Két turbóval az igazi

Bemutató: Opel Insignia BiTurbo – 2012

2012.02.20. 06:07
Van az autós újságíróknak egy igen szűk csoportja. Azok tartoznak bele, akik soha nem vezettek Insigniát. Nem népes tábor, csak a véletlenek különös sorozatának eredményeképpen maradhat az ember tartósan tag.

A zászlóshajók sorsa mozgalmas, fejlesztésekkel teli. Az ő szerepük kifogni a szelet egyéb zászlóshajók elől, a márka elit jegyeit képviselni, ezért sosem pihenhetnek, folyamatosan fejlődniük kell. Az Opel 2008-ban, húsz év után vette el a címet a Vectrától, és adta az Insigniának. Piacra vezetése óta az Insignia széles körben lett népszerű. Már a félmilliós értékesítés közelében jár, és nem valószínű, hogy a következő években bármi is az érdeklődés elvesztéséhez vezetne. Úgy pláne nem, ha a későbbiekben is ilyen iramban bővítik a motorpalettát. A frissen bemutatott, 195 lóerős, duplaturbós turbódízelről már három éve, a megjelenéskor beszéltek, de a jelek szerint csak most érkezett el az ő ideje.

A jobb egyben kezdek az autó tesztjén, Lencsés kolléga vezet át a tizenhét kilométer hosszú Vasco de Gama hídon. Kezdetben leköt, hogy felfedezzem az utasteret, így jó ideig fel sem tűnik, hogy az autóból nem könnyű kilátni. Haladunk a Tejó folyó tölcsértorkolata felett, a látvány gyönyörű, de mintha az oszlopok, az oldalüvegek és a szélvédő vállvetve küzdenének, hogy a lehető legkisebb mértékben tudjam befogadni a kabinon kívül eső világot. Nincs itt semmi látnivaló, mondaná a South Park sheriffje, Barbrady, az oszlopok láthatóan ugyanezt a szellemiséget követik. Nem lenne értelme felsorolni az összes jelzőt, amikkel ezt a bunkerhatást illették korábban, de tény, hogy az Insignában könnyen elkap egy enyhe fojtogató érzés.

Utasként nem tragédia, ha a ralisport navigátorainak sorsát vagyunk kénytelenek élvezni, és érzésre mélyen ülünk a szűkre szabott ablakok mellett. Én a legkisebb ellenállás irányába folyok, és felveszek egy előre irányuló, a legnagyobb tájélményt nyújtó felületre, a szélvédőre meredő pozíciót. Más a helyzet, amikor nekem jut a sofőrülés.

Szűk hegyi szerpentinen veszem át először a kormányt. Óvatosan barátkozunk, amit az említett bunkerhatás nem segít, és akkor még szó sem esett a bunkó műanyag dobozról középen, a visszapillantó tükör mögött, amibe a szenzorok tömegét zsúfolták. Kissé feszülten, de elfogadom a szemellenzőt, amit az Insignia rám kényszerít, és beszűkült látással csak az útra összpontosítok. Na, így már minden más. Immár hidegen hagy a balomon elterülő végtelen óceán. Mindez kevésbé fontos, amikor két turbófeltöltő dolgozik a lehető legjobb teljesítményért.

Dinamikusság és takarékosság

Az Opel az újonnan kifejlesztett kétliteres, négyhengeres dízelmotorjánál elsőként alkalmazott két különböző méretű turbófeltöltővel két külön közteshűtőt. A kicsiben, amely a gyors reagálást hivatott megvalósítani, egy kicsi, a hengerekhez közel elhelyezett vizes hűtőt, a nagyhoz az elterjedt menetszél-hűtésű nagyméretűt. Az Insignia az igényeknek megfelelően vezérli a két különböző méretű feltöltő működését. Ez a megoldás kivételesen gyors reakciókat eredményez, így oldják meg a turbólyuk nélküli gyorsítást és az alacsony, 1250-es fordulatnál már 320 Nm nyomaték megjelenését, amely 1750 és 2500-as fordulat között már 400 Nm. Közepes fordulatszámnál összedolgoznak a feltöltők. A nagyobb elősűríti a levegőt, majd a kisebb tovább komprimálja. Egy megkerülő szelep mindig a nagyobb turbóhoz vezeti a kipufogógáz egy részét, amely folyamatos, erőteljes gyorsulást eredményez. 2500-as fordulat felett csak a nagy feltöltőt hajtja a kipufogás, magasabb fordulaton is biztosítva a teljesítményt.

Az Opel közlése szerint az új 2.0 BiTurbó CDTI legnagyobb előnye a dinamikusság és takarékosság jó párosítása. A gyári adatok szerint fogyasztása – a négyajtós, fronthajtásos, manuális váltós változatban – mindössze 4,9 liter százon, ami a motor teljesítményét ismerve nagyon jól hangzik, de a valós érték inkább közelít a hat literhez, mint az öthöz. Ettől függetlenül dicséretet érdemlő számokról beszélhetünk, a középkategória egyik legtakarékosabb motorjáról. Az emisszió terén is kijár az elismerés, a 129 g/km-es szén-dioxid-kibocsátás egy kisautóban is elfogadható lenne.