Megint egy kis rakenroll

Menetpróba – Peugeot 208 (2012)

2012.04.18. 06:46
Franc se gondolta volna, hogy a Greenpeace-től való rettegés miatt születnek majd megint izgalmas minik. Pedig Colin Chapman előre megmondta.

Benzinesek 1,0-tól 1,6 literig (utóbbiak a BMW-vel koprodukcióban készülő blokkok), 68-tól 156 lóerőig, dízelek 1,4-től 1,6 literig, 68-tól 115 lóerős teljesítménnyel. A kocsi eleve kis tömege, a modern motortechnika (benzineseknél kétoldali változó vezérlés, hengerenként négy szelep, dízeleknél nagynyomású common-rail, részecskeszűrő), a némi energia-visszanyerésre is képes, a lendkerék köré épített önindító/generátorral működő start/stop elektronika és a kis gördülési ellenállású gumik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a 208-as széria szén-dioxid-emissziója átlagban 34 g/km-rel kisebb legyen, mint a 207-esé volt.

A bébifókák életéért vívott harcban a legfontosabb fegyver az új, háromhengeres, EB-motorszéria lesz, amelynek egyelőre két tagja jelenik meg majd valamikor, 2012 második felében. Az egyliteres 68, az egykettes 82 lóerős. Ezek igazi műszaki csemegék, szívósorral és motortartó bakkal egybeöntött hengerfejjel, kétoldali változó szelepvezérléssel, olajfürdőben futó, élettartam-garanciás vezérműszíjjal, a főtengelyhez képest eltolt tengelyű hengerpalástokkal, kemény szénbevonattal ellátott dugattyúcsapszegekkel, gyűrűkkel és szelephimbákkal, változó szállítású olajszivattyúval, kiegyensúlyozótengellyel.

Például az 1.2 VTi teljesítménye 82 lóerő, tehát csupán 13-mal kevesebb, mint az 1,4-esé, viszont a motor 21 kilóval könnyebb, a fogyasztása és a CO2-emissziója pedig 25 százalékkal szerényebb. Gondoljanak bele: a vele szerelt 208-as kg/LE aránya alig rosszabb az 1,4-esénél, tehát az autó vele közel olyan dinamikus, viszont sokkal kevesebbet eszik, és arányaiban kisebb súly jut az első kerekeire is.

Minek e sok Wartburg?

Nyilván észrevették, hogy az utóbbi években elszaporodtak a háromhengeres motorok az iparágban. Régen csak az olyan miniautókban volt ilyen motor, mint a Daewoo Tico/Matiz, a Maruti 800 vagy a Swift legkisebb változata. Most meg… Toyota Yaris, Aygo, Skoda Fabia, Volkswagen Up! és Polo, Skoda Citigo, Seat Ibiza, Opel Corsa, Citroen C1, Peugeot 107. Utóbbi kettőben persze csak a Toyota-rokonság miatt volt ilyen. Úgy látszik, a PSA-konszern is belátta, hogy ez az út előre – most már a 208-asnál is visszavett egy cilindernyit a kezdőmotorokból.

Ennek oka, hogy bizonyos égéstérméret alatt nem tud jól keveredni, begyulladni a benzin és a levegő – a határ valahol hengerenként háromszáz köbcentinél húzódik. Ennél kisebb hengerekkel hosszú távon nem teljesíthetők az emissziós normák. Mellesleg súrlódó elemből is kevesebb van: a mínusz egy henger-dugattyú, mínusz négy szelep szintén sokat hoz a konyhára fogyasztásjavulásban.

A lisszaboni reptér garázsából először egy 1.6 e-HDI-vel hajtottunk ki. A már említett, kissé fáradt szín, három ajtó, hat gang. Helyhegyek, no meg a korábban szóba került, fura kormány-műszerfal elrendezés, de alapvetően igényes, kellemes, nagy autóban csücsülünk.

Portugáliában általában jók az autópályák, de a városokban, a falvak között foltozottak az utak. Fenti körülmény miatt csak egy jó hatvanöt kilométeres, autópályás kör után tűnik fel, milyen kemény is ennek a 208-asnak a rugózása. Kemény? Kifejezetten ideges. Addig nyugalom és csend vett körbe bennünket, ahogy az aszfalt szaladt be a kerekek alá, ott volt a hosszút lépő, nyomatékos, duruzsoló motor – a 208-asnál extra erőfeszítéseket tettek, hogy csökkentsék a zajt, és ezt érezni is.

A kis úton a kormány él a kezemben, a váltó is egész tűrhető, a motor szépen teszi a dolgát, elég ide az a 115 lóerő. Még nappal is szép a műszerfal, Wall-E kedvesen-szomorkásan bámul vissza rám a tetejéről. Alagútba érve kiderül, milyen tisztességes melót végeztek a lakberendezők: az órák világítása Audi-szerű (vajon tényleg onnan jönnek a műszerek?), a hatalmas üvegtető két szélén világító kék csík, a belső tükör fölött szintén kékesen derengő, hangulatfényt szóró lámpa teremt kissé kísérteties, de igényes ambiaaanszt, ahogy ezt jobb körökben mondják.

Kanyargós rész következik, lehet sederinteni, a portugál vidék lélegzetelállító, de nem sokat látok belőle. Fűzöm az autót a hajtűkbe, dolgozik a kemény futómű, belejövök, használnék már egy kis balláb-féket is, hogy szűkebbre vegyem az orrtolást. Kilövöm az ESP-t, nekifutok, hát nem visszakapcsolja? Hosszan nyomom, már fehéredik az ujjam, nnna, ennél kijjebb már nem lehet kapcsolni. De hiába, megint visszaélesíti magát. Később, a sajtóanyagban olvasom, hogy a menetstabilizálót csak a 156 lóerős csúcsverziónál lehet fixre kikapcsolni. Hát, ez van.

A kávézó-pihenőnél cserélünk, 120 lóerős, 1.6 VTi, azaz benzines csusszan alánk. Ötajtós, ötgangos. Hiába öt lóerővel erősebb, 110 newtonméterrel kevesebbje van, és ezt nagyon érezni. Sokkal jobban rugózik, viszont támolygósabb is, mint a dízel, a kormánya sem olyan informatív, a váltója is gatyább. Kiérünk a pályára, ekkor derül ki a legrosszabb tulajdonság: rövid a váltóáttételezés, ezért a motor 130-as tempónál egyfolytában bőg. Visszasírom a dízel kissé ugyan zötyögős, de minden más tekintetben andalító nyugalmát.

Másnap reggel csoda történik. Bár még nem gyártják sorozatban, a peugeot-sok azért elhoztak nekünk három darab előszériás 1.2 VTi-t. Igen, a háromhengerest. Az izgalmast.

Tülekedés van az autóért, de végre a kezünkben a kulcs. Indítunk, halk morgás – igen, a három hengernek nagyon sajátos a hangja, nem lehet teljesen elkendőzni. De már így is jópofa ez a motor. Kicsit pöccintek a gázon, a kipufogó fémes hangon receg, benne van a bugi.

Hogy ez mennyire jó. A négyhengeres 1,6-ost lehetett pörgetni, ez viszont egyenesen kívánja. A váltó is jobb, olyan, mint a dízelé volt, a kormányzás pedig egyenesen szenzációs. Nagyon érezni azt a gyereknyi súlyt, ami hiányzik az autó orrából, szépen fordul, ezt az autót idegből vezeti az ember. És a motor fordulaton sokkal simább, mint a négyhengeresek, a rugózás is puhább, mint a dízelé, még sincs támolygás. Az egész autó egyben van, sokkal dinamikusabbnak tűnik, mint a többi, pedig nem az, csak az előadásmódja ügyesebb. Ez is szépen megy országúton, városban nagyon ügyes, egyáltalán nem zajos – tőlem akár le se gyártsák a többit.

Sajnos ekkorra tudatosul bennem, hogy rázós úton mindegyik 208-asban megvan az a futóműdobogás, ami gyártói részről a foghoz verés csalhatatlan jele. Ilyenkor gyanakodni kezd az ember, máris kicsit kritikusabban néz körül. Kemény a műszerfal teteje (ami nem lenne akkora baj, de kicsit fényes is), erős csapásra az ajtó sem ad szép hangot, az olcsó 208-verziók kinézetének pedig nem tesz jót, hogy nincs mattkróm díszléc az ablakuk körül/alatt – hirtelen ilyeneket vesz észre. Végül is, ennyi belefér, nem luxusautóról beszélünk, csak a 208-as annyira igényesnek tűnik első, majd második ránézésre is, hogy meglepi az embert, amikor visszarángatják a Földre.

Lemondunk az egyedi, színes csíkos belsejű autóról, amit kinéztünk a parkolóban, mert az a magyar piac számára érdektelen, 1.6 e-HDi. Helyette a legszerényebb teljesítményű 208-ast, az 1.4 e-HDi-t visszük el, robotizált váltóval. A zseniális 1.2 VTi után lehangoló élmény. Itt is ugyanaz a puha futómű van a kocsi alatt, mint az egyhatos benzinesnél. Nem valami szép a motor hangja sem, a váltó pedig a korai robotizált szerkezeteket idézi. Minden felkapcsolásnál lakógyűlést tartanak a fogaskerekek, s hosszan vitáznak a következő fokozat kapcsolásának értelméről. Mire megtörténik a váltás, az ember elalszik a volán mögött. És még rá se tud bukni rendesen, mert annyira lent van… Letaglózó élmény, ráadásul visszaváltáskor sincs olyan lelkesítő gázfröccs, amivel a hasonló váltóval szerelt olasz kocsik általában menteni próbálják a helyzetet.

Szavazzon!

  • 937
    Sokkal jobban tetszik, mint a 207-es
  • 719
    Sokkal jobban tetszik, mint a 205-ös, 206-os és 207-es
  • 402
    Sokkal jobban tetszik, mint a 207-es és a 206-os

Megfelelő motorral a 208-as szuper kis kocsi, de vannak rossz kombinációi is. A fura üléshelyzet is megosztja majd az érdeklődőket, mint ahogy a központi érintős kijelzőnek is lesznek dicsérői és ellenzői. Mindenesetre az autó alapjában véve jó, igényes, mutatós, műszakilag messze fölötte áll annak a szintnek, mint ahol két elődje volt. Kerek három alatt indul a széria, és én azt javaslom – olyan nagyon nem is érdemes feljebb evezni az árskálán, mint a bableves, a 208-kínálatnak is az alja a legsűrűbb és legjobb.

Nekem igazából egy maradt meg kivételes élményként, az viszont egymagában visszaadta a kisautókba vetett hitemet: 1.2 VTi.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Horvátországi akciók

Elérhető strandok, mesés öblök - ez Horvátország!

Tavaszi wellness

Kényeztető kezelések, lazító programok itthon.