Ha ez nem jön be, akkor semmi
Menetpróba: Mercedes A 200 CDI 7G-DCT
Ez átkozottul jól néz ki, nincs mit ragozni ezen. És ami a legjobb, valahogyan olyanok az arányai, mintha hátsókerekes lenne. Gondolom, ebből átjött, hogy nem az. Zseniális, talán a 2,7 métert közelítő tengelytáv csapja be a szemet. Kár, hogy ebből a formatervezési tűzijátékból kevés jutott a B osztályra, amelynek létezését valószínűleg csak a nők tudják megindokolni. Ezét bárki.
Nincs ezzel semmi baj. Az A-nak amúgy is nehezen indult a pályája, hisz pont egy svéd Év Autója-zsűritag borította meg a legendássá vált jávorszarvas-teszten, épp tizenöt éve. Lehet azon vitatkozni, hogy mennyire reális ez a durva kikerülési manőver, vajon tényleg jellemzi-e a jármű menettulajdonságait. Csak hát a Trabant megcsinálta, az első generációs A osztály viszont nem. Aztán addig okosították, ESP-sítették, keményítették, hogy végül igen.
Ma, amikor ezeket a sorokat írom, nagyon nyugodtak itt a Mercedes gyári emberek. Pedig holnapután lesz a jávorszarvas-teszt, ahol az összes jelölt típust megnyígatják.
Nem véletlen a nyugalom, az A osztály harmadik kiadása egy teljesen normális, földszintes autóvá változott. Akármilyen hihetetlen, 17,5 centivel (nem elírás, nem milliméter, centi!!!) ülünk alacsonyabban ebben az újban, mint a teljesen értelmetlenül duplapadlós, régi A-ban. Ez már különbség, nemdebár?
Ehhez jön még az a tény, hogy az A osztály tömegközéppontját 2,4 centivel hozta lejjebb az a döntés, hogy végre normális elrendezéssel építik meg, nem dugják az égig érő utastér alá a motort. Bár látszólag ez nem sok, de amikor 1400 kilót akarunk felemelni 2,4 centinyit, akkor megértjük, hogy mit jelent az a szó: stabilitás. A vicc egyébként az, hogy a B osztály gyakorlatilag ugyanezt a technikát tartalmazza, mindössze kicsivel több levegőt csomagoltak hozzá. És kicsivel kevesebb inspirációt.
Na, azért ne higgyük azt, hogy tökéletes autó. Nem az. Például nem igazán tágas. Elöl jól méretű tér, és olyan hosszú sínen tologatható az ülés, hogy az bármilyen langalétának elég. Hátul viszont már csak so-so, éppenséggel el lehet férni, de egy 4,3 méteres autóhoz mérten nem vágtuk hanyatt magunkat. Csomagtartóból is csak úgy lett 341 liternyi, hogy a pótkereket kihagyták alóla. Szerencsére a rendes futóművet nem. A karosszéria kapcsán azzal is meg kell barátkoznia a az embernek, hogy hátra, az aprócska lőrésen keresztül szinte alig látni, hátra-oldalt meg a tetőoszlop takar óriásit az látómezőből. Tolatóradar, de inkább -kamera nélkül gyakorlatilag nem lehet élni.
Viszont a belseje, az rendes munka. Hozzáteszem, hogy egy AMG Sport verziót kaptunk, mivel csak ilyeneket hoztak a Tannistestre, hogy még változatosabb legyen a dolog, mindegyik autó 200 CDI motoros volt, azaz 1,8 literes dízel, 136 lóerővel. Váltóból viszont volt hatos kézi és hetes duplakuplungos – mi az utóbbiból csíptünk meg egyet.
És milyen az A osztály, ha ilyen? Például sportüléses: a fejtámasz egyben van a háttámlával, még hátul is kétoldalt (középen van egyedül lesüllyeszthető). És amíg ez egy ős-Swift esetében bug volt, ez itt feature. Ahogy a bőrülés is az – akarom mondani, ez nem is bőr. A gyári anyag úgy fogalmaz: man-made, azaz ember alkotta bőr. Érzetre nem rosszabb a cow-made-nél, ha nem írták volna, nem jövünk rá. A sportosság jegyében a műszerfalra karbonmintás felület is jutott, gondolom, aki kicsit konyít a műanyagokhoz, az felsikít, amikor megtapogatja, ugyanis puha. Ehhez hasonlót nem gyakran látni. Az extrább Fiat Bravókban van hasonló, de a Mercedesének tényleg olyan a felszíne, mint az igazi szénszálas szövet, ezt az enyhítő körülmények közé sorolom. Ami az összeszerelést illeti, az autóban semmi sem zörgött, de itt Tannisbyben egyetlen autóra sem jellemző ez.
Van még hibája. Vajon megbocsássunk neki? Lapozzon.
