Rendőr- kontra polgári Focus

Rendőr-Focust minden családnak?

2013. április 26., péntek 05:42 |
Meg kell hagyni, kőprofin választották ki annak idején a járőrautónak szánt Focusokat. Ami négy éven át elviseli egy budapesti őrs váltott műszakainak abúzusát, anélkül, hogy atomjaira essen, minden elismerést megérdemel. Direkt a legvásottabbak egyikét próbáltuk ki, hogy referenciaként mellé állíthassunk egy polgári előéletű ikertestvért.

Furcsa érzés beülni egy ex-járőrautóba. A hatalom eszköze volt, most pedig bárkié lehet. Minden autósnak kicsit megváltozott az izomtónusa, amikor anno teljes pompájában, fényhíddal, matricákkal meglátta: riadtan lenézett a kilométerórára, ösztönösen elvette a gázt, ellenőrizte, ég-e a tompított. Komoly tekintélye volt három-négy éven át a fehér Focusnak, és még ma is rettegnek tőle. Csak másképp.

A dunakeszi E79 Credit kereskedésnél, ahol megtaláltuk a rendőrautó párját, elmesélik, mennyire letörte a gigantikus rendőrségi flotta a használt Focusok árát. Még a legjobb fókákét is - mint például ezt a szürkét - alig párszázezerrel drágábban lehet eladni, mint amennyiért a járőrautókat kínálják. De az a legabszurdabb, hogy az érdeklődők most már minden kettes Focusban a rendőrt látják. Hiába színes, hiába dízel, borzasztóan fél a nép, hogy valahogy rátesznek egy ex-rendőrt, amióta átszivárgott néhány a flottakezelőtől a kiskereskedelmi forgalomba. Nemrég egy egészen más felszereltségű dízelnél kételkedett az ügyfél abban, hogy tényleg privát kocsiról van szó, úgy kellett elmagyarázni neki, hogy a rendőröké mind benzines volt, mondta a dunakeszi kereskedő.

Tizenhárom dolog, amiről felismered a rendőr-Focust

Mind az 1500 Focus, amit a rendőrség lízingelt, apró különbségektől eltekintve ugyanolyan. Bárhogy igyekezett a flottakezelő, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek az autók az átalakításnál, vannak bizonyos jelek, amikről egyértelműen kiderül, melyik teljesített szolgálatot. Ezek tökéletes eltüntetése akkora pénzbe kerülne, ami messze nem fér bele egy 1,5-2 milliós használtautó árrésébe, úgyhogy nem kell hozzá Columbónak lenni, hogy felismerjünk egy ex-rendőrt.

1. Fehér, kombi, 1,6-os, 100 lóerős benzines. Egy átfényezés, átkarosszálás, motorátépítés még a legelvetemültebb neppernél sem merül fel opcióként, ha el szeretné maszatolni a múltat. És mivel a kombi fókákat inkább dízelként, de legalábbis az erősebb, 115 lovas 1,6-os benzinessel vették a magánvásárlók és a cégek, ha ezzel a ritka kombinációval találkozunk, már erősnek kell lennie a gyanúnak.

2. Trend Plus felszereltség. Ezzel az üléskárpittal, szürke műanyaggal sok Focust adtak el, de a Trendeknél ritka a hátsó villanyablak és a kisrádiós középkonzol. A rendőrautók pedig mind ilyenek.

3. Két antenna. Első blikkre nem tűnik fel, de ha figyelünk, egyértelmű.

4. Hiányzó burkolat az utas lábterében. Konkrétan a biztosítéktábla fedeléről van szó, amibe gyakran beleakadt a hatóság lába, így általában letört a füle, és nem pótolták. Egyébként is útban volt a fényhíd és a hang miatt gyakran kiégő biztosítékok cseréjénél.

5. Lyuk a tetőn. Nem mindegyiken fúrták meg a tetőkorlátot, hogy felcsavarozzák a fényhidat, mint az általunk megkaparintott példánynál; előfordult, hogy másképp rögzítették. A kábeleket viszont muszáj volt valahogy átdugni az utastérbe, így aztán a tetőlemezen nyílást kellett ütni. Ezt most egy gumidugó zárja le. Be lehet hegeszteni, át lehet fényezni, de az jelentős költséggel jár.

6. Csavarnyomok a rádió körül. Természetesen le lehet cserélni a keretet, de ez megint csak pénzbe kerül.

7. Utólag beépített rádió. A legtöbb privát, illetve céges Focushoz megrendelték a gyárit.

8. Vágott, elhasználódott padlókárpit a vezetőoldalon. A jobb oldali üléssín előtt a legtöbb rendőrautónál valamilyen okból fel van vágva a padlókárpit, illetve a sok bakancsos ki-beszállástól többnyire szét is van taposva. Utóbbi a megkíméltebb, vidéki autókra természetesen nem érvényes.

9. Nincs könyöklő, karcos az övcsat környéke. Az ülést ugyan huzattal védték, de a pisztolytáska, rádió, bilincs és egyéb kellékek nyomait általában megsínylette a középső műanyagburkolat. A könyöklőt pedig a legtöbb Focushoz megrendelték, a rendőrökéhez nem.

10. Csomagtérrács. Általában leszerelik, mert zörög, de sokban benne van még. Kutyásoknak, cuccolósoknak akár praktikus is lehet.

11. Kartervédő lemez. Ehhez be kell nézni a motortér alá. Persze el lehet ezt is távolítani, de minek, hiszen hasznos extra.

12. Növelt kapacitású akkumulátor. Szolgálat közben sok a fogyasztó, nem ritka az álló autóban várakozás sem, ezért nagyobb akksit kaptak a rendőrautók.

13. LMZ-s, LRL-es rendszám. Az LMZ-s autókon ugyan már túladott a flottakezelő, de a kereskedőknél még találni belőlük bőven. Az LRL-es eresztés néhány hét múlva jön. Természetesen le lehet cserélni a rendszámot is, de akkor egy kései M-es lesz rajta, ami legalább annyira gyanús egy három-négyéves magyar autón.

A kettes Focus - rendőr vagy sem - szerethető autó, én legalábbis szeretem. Nem egy szupermodell, inkább jó háziasszony, de ugye kinek mik az igényei. Kompakthoz képest jól el lehet férni benne, pláne a kombiban, futóművének a kategóriája legjobbjai között a helye, az 1,6-os benzines pedig pont jó motor bele. A kereken száz lóerős változat, ami a rendőrautókban van, nagyon kellemes karakter, késedelem nélkül harap, még ha nem is nagyot, de alul is éppen eleget; a 115 lóerős Ti-VCT, ami a szürke, civil autóban volt, alig érezhetően erősebb. Aki többet szeretne tudni a Focusról mint autóról, lapozza fel bátran Gyulavitéz használttesztjét.

Eresszük hát végre össze a két testvért. A túloldalon kiderül, mekkora a különbség a szolgálati és a civil használat között.

Olyan párt kerestünk a rendőr-Focusnak, amely minden paraméterében a lehető legjobban hasonlít rá: évjáratban, futásteljesítményben, felszereltségben, motorban. A szürke autó, amit a képeken látunk, ugyanúgy négyéves, kombi és 1,6-os, csak a 15 lóerővel erősebb Ti-VCT motor van benne. Végigpecsételt szervizkönyves, 125 ezer kilométert futott, és úgy is néz ki. Egy kozmetikai cég autója volt, de látszik, hogy volt gazdája.

Az alaposan körbefotózott rendőrautónknak kevésbé szerencsés sors jutott. Azt ugyan nem árulják el a járőrkocsikról, hol szolgáltak, de világos, mint a nap, hogy ez sokat kapott. Direkt kértünk ilyet - járt nálunk egy 70 ezret futott LMZ-s autó is, de annyira megkímélt volt, hogy nem lehetett volna szemléletesen bemutatni a különbségeket egy polgári autóhoz képest. Ez a nyúzott gép ráadásul csereautóként szolgál egy Ford-szerviznél, amióta úgy tízezer kilométerrel ezelőtt leszerelték. Most 136 ezer van benne. Kegyetlenebbül aligha lehet elbánni egy autóval, a leharcolt állapotot ennek tudatában kell értékelni.

Műszakilag egyébként egészen fitt benyomást kelt a fehér fóka, ami nyilván annak köszönhető, hogy tisztességesen szervizelték. A kötelező húszezres karbantartásokat márkaszervizekben végezték, és ami tönkrement, cserélték. A motoron nem érezni, hogy bármit is gyengült volna új kora óta, csak egy elfáradt kipufogótömítés miatt ciceg egy kicsit. Valami apró malőr lehet még a gépházban, mert alapjáraton enyhén remeg, de ez sem tűnik súlyos bajnak.

A futómű ugyanígy közel makulátlan, a lengéscsillapítók rendben vannak - még mindig lendületes autózásra csábít a Focus. Nagy ritkán hallottam egy halk koppanást bal elölről, de az sem úgy hangzott, mint ami azonnali beavatkozást igényel. A fék már inkább, mert nagyobb tempónál berázott - itt legalább egy felszabályozás szükséges, de lehet, hogy csak tárcsa- és betétcserével orvosolhatjuk a bajt. Amire még hamarosan költeni kell, az a meglehetősen fent fogó kuplung.

Ezeknél a futásteljesítményhez és főleg igénybevételhez képest normális jelenségeknél zavaróbb a beltér állapota. Már a beszállásnál orrba vág az emberszag: az üléskárpitból, a kormánybőrből és a műanyagok minden réséből szivárog az üzenet, hogy ebben az autóban sokan, sok időt töltöttek. Aki kényes az ilyesmire,  mélyre ható autókozmetikával persze vissza tudja tekerni a koszométert, illetve egy kormánybőrözés is sokat dobna a hangulaton.

Amit viszont racionális keretek között nem lehet orvosolni, az a műanyagburkolatok és szőnyegek állapota. A sok ki- beszállástól simára van karmolva az eredetileg textúrás műanyag a vezetőajtó behúzója környékén, amúgy valamiért kicsit szorul is a sofőrajtó, de lógni meglepő módon nem lóg. A padlókárpitot már említettem, azon is meglátszik a sok bakancs nyoma, de szinte minden műanyagelemen van valami károsodás. A hangszórórács berepedt, a hátsó ajtókárpit összekarcolva, a csomagtérben felfeslett a kárpitok széle, az A oszlopon csálén áll a burkolat. Ehhez képest menet közben alig-alig zörög valami, csak a vezetőülés rekaméhangja csendül fel néha. Mondom én, jó autó a Focus, ha még ezt is kibírja.

A kasztni hasonlóképpen viseltes: a tükör tövében és az ajtótömítéseknél ráködölt festéknyomok árulkodnak a temérdek javításról, de még így is több apró horpadásokkal díszített elem található rajta. A küszöbökön is látszanak a bakancsnyomok, a motortér és a tankbeöntő környéke dzsuvás. Némi ápolással ezeknek nagy részét is el lehetne tüntetni, de mindet nem.

Ne higgyük persze, hogy ezek a súlyos tünetek minden rendőr-Focusnál ugyanúgy megvannak. Ahány autó, annyiféle használat: a régebben nálunk járt 70 ezret futott Focusnál az átalakítás nyomain kívül alig lehetett volna valamibe belekötni; aztán hogy az 1500 autó közül mennyi ilyen és mennyi amolyan, nem lehet megmondani. Általában a nagyvárosokban, Budapesten, Miskolcon használt autók kapták a legtöbbet az élettől; a körzeti megbízott autója egy vidéki őrsön nyilván sokkal megkíméltebb.

De hogy néhány autónak mennyire mostoha sorsa lehetett, azt talán az sejteti a legjobban, hogy a rendőr-Focusok között meglepően soknál váltót kellett cserélni, leginkább a differenciálmű meghibásodása miatt - ez civil autóknál gyakorlatilag sosem fordul elő. Ha belegondolunk, a hidegindítás utáni padlógáz, a kíméletlen indulások és irányváltások valószínűleg nem teljesen idegenek egy rendőrautónak. Hogy ehhez képest mennyire egyben van ez a szeretetet hírből sem ismerő Focus, a Ford-mérnökök munkáját dicséri.

A kontrasztot igazából akkor lehet érezni, amikor átülünk a polgári Focusba. Apróság, hogy a gyakorlatilag ugyanannyit futott autóban alig kopott a kormány, míg a fehérben már mállik, de minden másról is sugárzik, mennyivel frissebb, üdébb. A járőrautóban is feszes futómű itt egyenesen sziporkázik, a közvetlen kormány itt még jobb kedvre derít, egyedül a fék ráz ebben is, de valószínűleg csak az állásban képződött vakrozsda miatt. Ha csak a rendőrautót vezetem, eszembe nem jutott volna megszólni, de a szürke üléséből nézve egyből kicsit fáradtnak tűnik már.

Persze alaposan ki van glancolva az eladásra kínált szürke Focus, ezért nem fair az összehasonlítás. Ez már megkapta a külső-belső kozmetikát, amit a fehér talán sosem fog. De ennek a beltere tényleg szinte makulátlan, ilyennek is kell lennie négy év és 125 ezer kilométer után. Két eleme ajtórányitások, karcok miatt újra lett fényezve, de ezt alig lehet észrevenni. A bogártetem a fényszóróban úgy tűnik, típushiba a Focusnál - mindkettő jobb oldali lámpatestében eltévedt és örök nyugalomra lelt egy-egy rovar.

Amikor egy Opel OPC-bemutatón voltam, elhangzott egy érdekes adat, miszerint egy Nürburgringen megtett kilométer 18 utcainak felel meg. Vagyis egy autó, ami tízezer kilométert ment a ringen, állapotra egy 180 ezressel egyenértékű. Nem mernék egzakt szorzót mondani a rendőrségi használatra, de a kipróbált autónál behasalnék legalább egy kettest. Ami pont annyi különbséget eredményez a két autó között, hogy árban is egy ketteshez közeli szorzónak kellene lennie, ha szigorúak vagyunk.

Nem mondom, a fehér rendőrautó is elmegy még érzésre 100-150 ezer kilométert nagyobb bajok nélkül, viszont élményben ha nem is egy Mariana-árok, egy Rám-szakadék azért van köztük. A pedáns karbantartás ellenére bármikor visszarúghat váratlanul a járőrautó kalandosabb előélete egy-egy idő előtt elfáradó alkatrész formájában, nem beszélve a hangulati elemről, ami egy ex-rendőrből árad. És még azt is figyelembe kell venni, hogy a Focusok annyira beivódtak a köztudatba, hogy évek múlva is emlékezni fogunk rá, ezért továbbadni is nyomott áron lehet majd őket.

Tisztázzuk még egyszer: valószínűleg Budapest egyik legjobban levitézlett rendőrautóját sikerült megszereznünk a teszthez: a tüneteket többszörös nagyítással nézegettük, hogy aki szemez egy fehér, kombi Focusszal, tudja, mire kell figyelnie.

Ez nem jelenti, hogy a több százas flottában nincsenek gyöngyszemek tucatjával. Akit csak a nyers használati érték érdekli, netán fiatal melósautót keres, jól járhat velük. Hamarosan visszakerül a flottakezelőhöz az LRL-es sorozat, ezekből nyilván hamar ki fogják mazsolázgatni a legjobbakat. Természetesen nem egységes áron mennek, de a vidéki, keveset futott autók és a legszerencsétlenebb fővárosiak között is alig két-háromszázezer forint különbség van az eddigi tapasztalatok alapján, ami jóval kevesebb, mint amekkorát az állapot indokolna.

Családi autónak, saját használatra viszont a jelenlegi árviszonyok mellett eszembe nem jutna ex-rendőrt venni. A jobb járőrautók átlagosan 1,5-1,6 milliós árára már csak két-háromszázezret kell rádobni, hogy egy hasonló civil autóhoz jussunk. Ha nem vagyunk olyan szigorúak az évjárattal, még talán annyit se. Persze résen kell lenni, hiszen tudjuk, a használtpiacon van taposóakna bőven. De egy ellenőrzött előéletű, akár céges autó a látottak alapján kevesebb kockázatot jelent, és nem kell elfogadnunk a hatósági használat kisebb-nagyobb nyomait.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!


h i r d e t é s

Totalcar áruház

tömítőgyűrű, főtengely
FORD TRANSIT 2.5 TD Dobozos 1994-2000
6408 Ft
gyújtógyertya
FORD ESCORT 1.1 Kombi 1985-1990
988 Ft
gyújtógyertya
FORD CAPRI 3.0 Kupé 1978-1981
962 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Wallpaper Wednesday #1
Step right up and claim your own Totalcar Magazine wallpaper.