Adatlap Ford Fiesta ST2 - 2013
Adatlap Peugeot 208 GTI - 2013
Adatlap Renault Clio RS - 2013
Versenytársak
Fiesta ST: Szórakozol velem? Igen! – Csikós Zsolt
Bár hotheccs-referenciaautóm – tehát 1-es, 2-es Golf GTi-m, Peugeot 205 GTI-m sose volt, azért egy darabig tulajdonosa voltam a mérgezett törpe kategória egyik „futottak még” nevezőjének, egy Renault 5 Alpine Turbónak. Az itt tesztelt három autó közül a Fiesta ST hozta messze a leginkább azt a felszabadult autózási élményt, amit a hajdani Rönci tudott. Pont.
Fontos a tudomány, márpedig egy hotheccsel nagyjából kétféle módon lehet tudományosnak lenni: felteszi az ember fékpadra, és megméri, hány lóerőt tud (mert azzal fel lehet vágni bárhol), vagy elviszi egy nem túl széles és nem túl nagy pályára (a Hungaroring már a kelleténél vagy három számmal nagyobb egy ilyen kocsinak), és megméri, milyen köridőket megy.
Igen, lassabb. A 208-as hét tizeddel rövidebb idő alatt megy körbe, ez tény, a számokkal nem lehet vitázni, ha maga Michelisz Norbi zúzza körbe az autót az aszfaltcsíkon, mert ő a második körtől kezdve már tényleg mindig ugyanott veszi el a gázt, lép a fékre, kezdi meg az ívet, ereszti ki az autót. Egy fotografikus memóriájú szuperversenyző eredményeivel nem vitázik az ember.
De akkor is, a Fiesta jobb a másik kettőnél, és éppen a bénasága miatt az. Mert milyen a leggyorsabb köridős kocsi, a Peugeot itt? Olyan se hús, se hal egyéniség, fahangja van, nagyon kényelmes, de keveset kommunikál. Lenyűgöző hatásfokkal zabálja fel a kanyarokat, az egyensúlya, az úttartása példás, mérnöki szemmel valószínűleg a legjobban kitalált autó itt. Mi több, a kidolgozása is a legszebb a három közül, a Fiesta jó eséllyel épp a középvonalat képviseli e tekintetben. A Renault? Gyilkosan erős, szuper a futóműve, de az egész autót úgy veri agyon az az ügyetlen váltó, mint cölöpverő a földből épp előkászálódó krumplibogarat, ráadásul a belseje is egy zavaros műanyag-kollekció. Ha normális váltó lenne benne, lehet, hogy a Renault kéne. Így azonban a Fiesta mindent visz.
Mert azzal jó autózni. Korrekt hotheccs-hangon dörmög, finom a váltója, él a kormánya az ember kezében. Persze, az ülése nyom kétoldalt (pedig nem vagyok kifejezetten kövér), a műszerfala kaotikus azzal a sok gombbal, de ez most nem számít. Ami viszont igen, ahogy játszani lehet vele.
Túl gyorsan estél a kanyarba? No problem, elveszed a gázt, jó eséllyel már indul is keresztbe a fara. Annyira nem volt nagy a lendületed? Sebaj, egy leheletnyi fék, és biztosan sodor már a hátulja.
Ajjaj, túlméretezted a csúszást, mindjárt megpördülsz? Ne aggódj, csak taposs a gázra, visszajön az izibe', mindig van elég erő a motorban, mert lentről húz, de fent is marad benne szufla. Aki ráérez, az alatt úgy táncol a Fiesta ST kanyarokban, mint egy becsípett kubai örömlány az Iguana klubban, ráadásul a játék nagyjából mindig játék marad, mert óriásiak a biztonsági tartalékok.
Ennek ellenére a legcsekélyebb izgalom nélkül lehet vele 200-at utazni szélben, mert ha kell, nagyon stabil, olyankor nem is zabálja le az ember gatyáját. És pontos a váltója, ügyes a fékje, mindent a GTI-recept szerint csinál. Sajnos a rugózást is, ami a magyar utakon, főleg a fővárosiakon rendkívül kellemetlen, de ennyi belefér. Ha választani lehetne, és játszóautót szeretnék, a Fiestát vinném.
A legjobb lehetne - Papp Tibor
Sőt, talán a Clio RS a legjobb. Illetve, vannak olyan megközelítései, melyek alapján abszolút verhetetlen. Nem mondom, szívesebben ücsörögnék a 208-as hátsó ülésén, de a Clióban be is lehet mászni oda. Egyébként nagy különbség nincs köztük, a Clio RS belsejét teljesen jól el tudom viselni, se nem jobb, se nem rosszabb a másik kettőnél. USB kézközelben, a többi cucc érintőképernyőről kezelhető. Még a zongoralakk sem zavar, mert 200 lóerős zsebrakétát nem ilyen alapon választ az ember.
Ez is jól néz ki, szerintem a Renault is kitett magáért, már ami a külsőségeket illeti. Igazából az sem feltűnő, hogy ötajtós, mert az ablak sarkán lévő fekete részre rejtették a hátsó kilincset, à la Alfa 156. A Clióból nincs, és nem is lesz háromajtós, de nem is biztos, hogy a vevők rosszul járnak ezzel a döntéssel. Az ST és a 208 GTI csakis három ajtóval kapható. De hagyjuk a praktikumot, mit számít, ha egy ekkora kiskocsiban 200 lóerő van?
Persze ez a 200 ló nem az a 200 ló, amit egy szívómotor lead. Sőt, még azzal sem összevethető, ha mondjuk egy kétliteres motorra akasztanak egy turbót. Igaz, a turbótechnika olyat fejlődött, hogy hihetetlen: a zabolátlan, a fordulat növekedésével egyre őrültebben menő turbós gépek helyét ezek a sík nyomatékgörbéjű, minimális turbókésedelmű gépek vették át. Talán a Clio nem a legélénkebb a három közül, de a pályán így is nagyon jó, igaz, a Kakaucs Ringen gyakorlatilag csak kettesben-hármasban játszunk, és bárhol húz, bárhol leadja azt a bizonyos konstans 240 Nm-t, ami egyébként a legkisebb érték a mezőnyben (Peugeot 275 Nm, Ford 290 Nm).
Van itt azonban egy kis bökkenő. A Clio hiába tűnik nagyon jónak, már ami a futóművet és a kormányzást illeti. Őszintén szólva alig dől, pedig ez nem az extraként árult Cup futómű, amely még alacsonyabb, és még merevebb. Itthon jobb is, hogy nem ilyen, még ha ez egy versenypályán nem feltétlenül előny. A Clio RS egyik baja, hogy a Fiestánál bő egy mázsával nehezebb, és ez csak részben indokolható az öt ajtóval. Ilyesmi 30-50 kilónál többet nem szokott dobni az autó tömegén. És lám, tán ezért lehet, hogy 5 század eltéréssel mennek ugyanolyan időt a versenypályán, noha a Fiesta csak 182 lovas.
Az igazi baj a váltó. A Clio RS-hez ugyanis csak duplakuplungos kapható, nincs az a pénz, amiért egy kézit adnának. Nagy baj ez. Igaz, RS módban igen gyorsan vált, de néha így is hol visszakapcsol, hol felvált, amin Norbi is csodálkozott, mert érzésre szerinte is a Cliónak kéne a leggyorsabbnak lennie. Talán nem olyan játékos a feneke, mint a Fiestáé, és a kormányzása sem ad annyi infót az útról, de így is halálpontosan vezethető, a Peugeot-nál pedig még hangban is jobb. Bár szerintem a Cliót kívülről sokkal jobb hallgatni, mint bentről. Amikor vált – még felfelé is – kicsit úgy szól, mint egy kis M6-os.
Nem tudom, mi vagyunk-e túl konzervatívak, lehet, hogy a váltó pozitív hatását alábecsüljük, hisz ha nem a normál módban használjuk, nagyon gyorsan vált, biztos időt spórol egy kézi váltóhoz képest. Csakhogy néha akkor is vált, amikor nem kéne. Azt sem kizárt, hogy a Playstation/Xbox-emlőkön nevelkedett srácok számára már a váltófülek jelentik a valódi váltót, és ez a túraautós, kulturált viselkedés, amikor csak úgy közlekedik az ember talán elvárás ma már. Ettől függetlenül a váltó szoftverét, amely néha nagyon sötétben tapogatózik automata módban, igazán átírhatnák, mert ebben a formájában ez duplakuplungos váltó az a tévedés, ami megfosztotta a Clio RS-t a győzelemtől.
Minek neked sportkocsi, hülyegyerek? - Nínó Karotta
Amióta nem a Totalcar szerkesztőségének, hanem a szomszéd irodának vagyok a lakója, sokkal kevesebb autóban ülök. Mindig megfogadom, hogy amit lehet, elkérek egy napra legalább, de ritkán sikerül. Ezért is olyan ijesztő, hogy ennek a hármas tesztnek minden szereplőjébe bele tudtam ülni. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem volt más dolguk. Hogy a kutyának se kellettek. Ebből két dolog következik: hogy a szerkesztőség fiatalításért kiált, és hogy ezek közül az autók közül egyik se elég csodálatos ahhoz, hogy a tesztautódömpinge belefásult, sótlan, elpuhult életcsászárait elcsábítsa több napnyi felelőtlen mókázásra.
A Peugeot 208 GTI-vel mentem először. Ebédelni vitt egy budai, viszonylag menő bisztróba. A jóisten is erre teremtette. Szép belül, úgynevezett prémium. Világvárosias, finom és civilizált. Olyan messze van az eredeti GTI-től, hogy ha számegyenesen kéne ábrázolni, elérne a Holdig. Csendben, a kezelőszervek finomságán, a belső modern eleganciáján, az üvegtető térérzetén tűnődtem, meg hogy ez egy egész jó váltó, aztán egyszerre ott voltam. Visszafelé egyszer kiforgattam a kettest - nagyon megy -, aztán rettegve lestem, hogy kilép-e elém egy diadalittas rendőr. Nem lépett, ennek nagyon örültem, és annak is, hogy ebéd után ilyen kellemesen nem ráz. Könnyedén, szépen mozog, de hogy rongyosra akarná kanyarodni a kerekeit, azt nem éreztem rajta.
Pár nappal később hozzájutottam a Clióhoz. Ezen a ponton el kell árulnom, hogy a régi Clio RS-sel is csak egyszer mentem haza, valamikor 2004-ben, de azért nem pénzbüntetés, hanem szimpla árokba lövés járt volna. Az az út három órán át tartott, miközben elvileg nyolc kilométerre laktam a szerkesztőségtől, egyáltalán nem a Pilis felé. Az egy olyan autó volt. Ez eleve kétszer masszívabbnak érződik, ráadásul tele van dizájnnal odabent. A váltófülek látványától is megszédültem egy pillanatra. A Clióban többször is kellett nagy gázt adnom, mert eleinte nagyon imponált a komoly, nagyautós megindulás. De a harmadik perctől nem éreztem mást, csak azt, hogy rühellem ezt a váltót. Ahhoz képest, hogy hot hatch, ez is elfogadhatóan rugózik, de összességében civilizálatlanabb és olcsóbb hangulatú, mint a Peugeot. Biztos, hogy a Renaultsport zsenialitása ott nyüszít valahol a DSG két kuplungja között, mert ez a műhely a kétezres évek óta kizárólag varázslatot készített, de ezt a tárgyat ebben a formában én egyszerűen nem értem.
Harmadnap elvittem a Fiestát. Egy kategóriával gagyibb műanyagok, az egészről kiabál az olcsóság a franciák után. És üt és rugdos megállás nélkül, mint egy unatkozó kisgyerek, hogy rohanjunk máár. Gyengébb, vacakabb, játékautósabb, és ettől aztán működik. Ez az egyetlen, amiből kicsit szégyenlős mosollyal szálltam ki otthon, miután hagytam pár percet ketyegni alapjáraton. Ebben van huncutság. Cserébe másnap a reggeli csúcsforgalom minden másodpercét gyűlöltem, a Hungária körút minden istenverte nyomvályúját, csipkés kátyúját, megsüllyedt csatornafedelét, a szintbéli kereszteződésnek már rég nem kategorizálható villamossíneket, a primitíven foltozgatott szégyenszalagot, amin minden nap járok. Dühömben néha legalább odarúgtam volna, de hova, reggel nyolckor? Ó jaj, de szörnyű volt az egész.
Ez a kategória arról szólt eddig, hogy rá sem jössz, hogy a normális közlekedés szívás, mert egyszerűen eszedbe sem jut normálisan menni. De a 2013-as Budapesten én már nem merek élvezetből autózni, és másnak se ajánlom. Érzésre erre jutottak a franciák is, ezért tunyították el az autóikat. De tunya közlekedésre a C5-nél nincs jobb, arra nem kell 208 GTI, se RS Clio. A Fiesta állandó rúgkapálása, hogy olyan, mint egy vászonzsákba varrt foxi, az rendes hothatchizmus, de ennek a kiélvezését csak Lázár János engedhetné meg magának Magyarországon. Neki viszont azért gyenge volna és fapados. Nem csoda, hogy a garázsban ragadtak szegények.
Egy forintért a legtöbb adrenalint egyértelműen az ST adja, ő a kedvenc, még ha nem is a leggyorsabb. Közfelkiáltással egyértelműen ő itt a győztes: még ha néha meg is gyötri a sofőrjét, vödörrel önti nyakunkba a boldogsághormont, amikor szabadjára engedjük. A GTI vállaltan más utakon jár, de annyira szépen játssza a jó fiút, hogy megérdemel egy második helyet. Ha az RS-t nem vágná agyon a váltója, mindkettőt süvítve autózná körbe, de nincs ha. Így aztán teljesen világos a képlet: aki bátor, vegyen ST-t, aki pedig nem akar kísértésbe esni, boldog lesz a GTI-vel.
Ha nem volt elég
Mindhárom autóról készült szóló teszt, ne legyen rest, olvassa el az ST-ről, az RS-ről és a GTI-ről készült anyagokat is.
