Az Audi megcsinálta a hajszárító-turbót

TDI workshop, Koppenhága - 2014.

2014.07.18. 06:17 Módosítva: 2014-07-18 07:52:44
Emlékeznek még minden kocatuning legaljára? Mikor is volt? Öt éve, vagy tíz? Azok voltak csak a szép idők; nem az ment, mint manapság, hogy tegnap is betámadott a hekkesnél egy csávó, hogy az IFÁjában öt literrel levitte a fogyasztást egy új csodaszer, nem érdekel-e.

Mintha sosem történt volna meg, annyira régen volt: egykor az átlagos autóbuzi a teljesítménynövelésen pörgött. A módosabbja megcsippeltette az 1,9 TDI Superbjét, ami brutálisan meg is indult (és persze kormolt), a szegény ember meg arról ábrándozott, hogy vesz egy utólagos elektromos turbót. A szerkesztőség nem mérnök tagjai csak érezték, hogy hülyeség, hiszen technikailag levezetni nem tudtuk volna. Egyfelől a tapasztalat, hogy csodák nincsenek, másfelől a történelem, hogy mennyit röhögtek a tudósok az elektromosságon, míg Volta meg nem mérte. Az autóbuzi sem kevésbé hisz az ezotériában, mint a háziasszonyok, csak nem horoszkópokat olvas és Coelho-idézeteket lájkol, hanem nekünk ír leveleket, szerintünk működhet-e a szívó benzinesekre tervezett elektromos turbó, mert olyan meggyőzőeket írnak róla a neten. Mi pedig engedünk a tömegigénynek, és felkérjük egyik autómérnök szerzőnket, tanulmányozza már át, miért nem működhet, ha egy hajszárítóféleséget építünk a szívócsőbe.

A Bécs-Koppenhága járaton a sajtóanyagot tanulmányozva úgy éreztem, ismét átélek egy korszakhatárt, hiszen az Audi megcsinálta: a TDI bemutatásának negyedszázados évfordulóján útjára indítják az elektromos meghajtású turbót! 25 év alatt sok minden történt, például a dízelek literteljesítménye a duplájára nőtt. Ha! Hülye vagyok! Illetve elpillesztett a Schwechaton elfogyasztott sült oldalas és búzasör. Persze, hogy is lehetek ennyire hülye?! Villanyturbó, hahaha! Oké, nem én írtam annak idején a cikket, de mégiscsak én szerkesztettem, ami valamilyen szinten, ha nem is szerzői, de a sima olvasóinál talán intimebb viszonyt tételez fel. Erre így beszopom... Nézzük csak még egyszer, mit ír a sajtóanyag? (...)a 2,5 TDI közvetlen befecskendezésű és tisztán elektromos szabályzású (...). Benéztem a szabályozást, hülye, hülye, hülye! 

Második oldal, aszongya A V6 TDI motorokban a jövőben elektromos feltöltő gondoskodik majd a vonóerő még gyorsabb felépüléséről. Várjunk csak: ez tényleg villanyturbó. De akkor mi volt az elektronikus szabályzású? „a 2,5 TDI közvetlen befecskendezésű és tisztán elektromos szabályzású, turbófeltöltéses dízelmotorral hajtott Audi 100 modelljét." Óvatosan körülnézek a gépen, nem látta-e valaki, ahogy néhány másodperc alatt lepörög a szakmai életfilmem, de úgy tűnik, megúsztam. Pedig a kettő között még számításokat is végeztem, hogy ha a háromliteres TDI óránként 1200 köbméter levegőt használ, akkor az percenként és másodpercenként mennyi, és tényleg milyen végtelenül vicces elképzelés, hogy az autó akksijáról meghajtott villanymotorral akarná valaki mindezt keresztülnyomni egy csövön.

Két éve, 2012 szeptemberében ugyan már bemutatták a kísérleti fázist, azóta nem hallottunk róla, én speciel el is felejtettem – a hajszárító-villanyturbó sokkal élénkebben élt az emlékeimben. De hogy süllyedhetett idáig az Audi, hogy nekiáll ilyen képregénybe való marhaságokat fejleszteni? Civilizált országokban az autóipar olyasmi a politikusok számára, mint nálunk a bankok. Ne legyen szén-dioxid, hassanak oda a mérnök elvtársak. Senki nem teszi szóvá a parlamentekben, hogy a CO-kibocsátásért legfeljebb 10%-ban felelős az autóipar. Ellentétben a mezőgazdasággal, például az állattenyésztéssel – amíg gumicsizmás mérnökök nem borogatnak turbófeltöltőket az ingolstadti MacDonald's elé, nem is változik a helyzet. Az autóipar pedig, a hivatalosan kinevezett sátán, igyekszik rendesen viselkedni, és csak fejleszt, fejleszt, fejleszt és fejleszt, pedig ezt a pénzt más iparágakkal megosztva kéne elkölteni, annál talán kicsit produktívabban, hogyan feleljenek meg egy irreális fogyasztási teszten teljesen irreális számokkal.

Mielőtt bekúsznék a koppenhágai TDI-workshopra, a hosszabbításban még egy gólt meg kell adnom a német válogatottnak. Na, hogy hívja mostantól az Audi a legkisebb fogyasztású modellváltozatokat? Nem ám green tech, blue efficiency, meg hasonló bénázás a színekkel. Hanem ultra! Ugye? Nem akarja azt kamuzni, hogy zöld, amit autókkal kapcsolatban mindig röhejes. Zöld?! Egy autó? Eszednél vagy?! Na ugye. Az ultra viszont nem akarja letagadni, hogy a termék hatalmas gyárakban készül, kell hozzá sok bányászat, vegyipar, energia, szállítás, minden. Az ultra egyszerűen csak a lehetőségek határáig hatékony valamit jelent. Annyiszor röhögtem már ki marketingrizsát, azt is el kell ismerni, ha valamit eltaláltak. Oké, a rightsizing 100%-ban tartalmatlan bullshit, de annak fullos. Mert a jó motorokat nem csak megtervezni és legyártani kell tudni, hanem eladni is. Na de nézzük végre a tervezést.

Mivel lehet felkúrni a konkurencia agyát? Hát egy jó marketingdumával, ha még nem lenne untig elég az ultra. És hogy mi az, ami miatt most szerintem a BMW-nél, a Fordnál, a Mercedesnél, meg a PSA-nál párosával emelkednek a levegőbe a középsőujj-kötelékek? Hát a rightsizing! Ugye? Istenverte géniusz, aki kitalálta, Jogi Lőw és Immanuel Kant közt a helye a német szellem nagy pantheonjában. Rightsizing! Nem ám az van, hogy együtt downsizingolunk a nyájjal, egyre kisebb lökettérfogat, egyre kevesebb henger, hanem... Hanem? De, együtt downsizingolunk, csak máshogy hívjuk. A rightsizingot a Mazdának kellett volna kitalálnia, mert ők csinálják is, nem csak prédikálják, de senki sem mondta, hogy az autóipar igazságos. A kis Honda is hogy leszerepelt a foci vb-n, a kommentátor még úgy is keverte másokkal, hogy ő volt az egyetlen szőke japán.

Az Audi azért épp Koppenhágába hozott, mert itt van az a Diesel House nevű dízelmúzeum, amit a VW leányvállalatának, a MAN-nek az egyik leányvállalata épített. Az Ørsted motor 1932-ben állt szolgálatba, mint a Koppenhága akkori villanyigényét kielégítő erőmű. Harminc évig maradt a világ legnagyobb motorja, elvégre nem könnyű felülmúlni ezernégyszáz tonnát és 15 köbméteres hengerűrtartalmat. Csúcsfordulatán, a percenként 112-nél ad le 22500 lóerőt – egészen a 70-es évekig besegített, ha szükség volt rá Koppenhága energiaellátásához. Nem vagyok erőműszakérnő, de úgy képzelem, Paks 2 3700 milliárdos költségéből nagyjából leparkettázhatnánk az országot napelemmel és szélerőművel, az esetleges felhasználási csúcsokra meg még szétszórnánk néhány ilyen Ørstedet. Hiszen a modern energiaellátás lényege – ezt még én is tudom –, hogy decentralizált, és megújuló.